Május 31-től megvásárolható a nyári Éva Magazin!

Ha legközelebb is szeretnéd, hogy a postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted az akár legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Olyan világban élünk, ahol – szerencsére – sokkal nagyobb hangsúlyt kap az emberek lelki jólléte, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Alapvető nyugati társadalmi igény, hogy olyan környezetben létezzünk, amelyben nem bántanak bennünket, és olyan generációkat neveljünk, akik nyitottak más kultúrákra és elfogadók másokkal. A tájékozottság és a boldog együttélés azonban sajnálatos módon inkább egyfajta vágyálom, távlati cél, mintsem reális közelségben megvalósuló utópia, hiszen minden korszaknak meg kell birkóznia az ismeretlentől való félelemmel. De mit tehetünk mi, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink már egy megértőbb világban nőjenek fel? Vajon elfogadható, hogy ezért a célért meglévő kulturális örökségünket is megpróbáljuk egy elvárás rendszer szerint átformálni?

Az újrakiadások során aktualizálták a gyerkekkönyveket

Valószínűleg Roald Dahl könyveinek angol kiadója, a Puffin Books utóbbi kérdésre igennel válaszolt, amikor az újrakiadások során aktualizálta a szerző gyerekregényeit, és a mai olvasóközönség vélt igényeire szabta azokat. Például az elfogadás jegyében a Karcsi és a csokigyárban a „kövér” jelzőt leváltotta a „nagy”, de ugyanígy a rossz (mondjuk ki, rasszista) asszociációk elkerülése végett A fantasztikus Róka úrban a traktorokat már nem jelölik fekete színnel. A Telegraph a teljes életmű tekintetében végigvette a változtatások listáját, e szerint a „hölgyeim és uraim” se fért bele az új változatba, vagy bármi olyan kifejezés, amely két lehetőségre korlátozná a nemeket, emellett az „apából” „szülő”, a „szobalányból” pedig „takarító” lett. De ugyanígy a túl horrorisztikusnak ható részek is teljesen törlődtek vagy finomításra kerültek, hogy a gyerekeknek véletlenül se kelljen elképzelni egy felrobbanó kutyát a Georgie és a csodaszérumban.

A változtatások komoly visszhangot váltottak ki

A változtatások – amelyek egyébként a szerző örökségét kezelő Roald Dahl Story Company teljes hozzájárulásával és közreműködésével valósultak meg – komoly visszhangot váltottak ki. A Booker-díjas Salman Rushdie is nyilvánosan kikelt az átírás ellen, és ahogy a világ minden részén nemtetszésüket fejezték ki, jócskán akadtak magyarországi ellenzői is. Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus és business coach, az Apapara blog szerzője például a témával kapcsolatos nyilvános, több száz visszajelzést generáló Facebook-bejegyzésében annak a véleményének adott hangot, hogy az utólagos átírás helyett valójában a gyereket az értő olvasásra felkészítő iskolának és az irodalommal otthon megismertető szülőnek van abban felelőssége, hogy a megfelelő kontextusba kerüljenek a dolgok: „Egy már olvasó gyereknek nemcsak olvasni kell megtanulnia, hanem kontextusba helyeznie is. Ha pedig még felolvassák neki a könyvet, akkor a szüleinek kell kontextusba helyezni. De nem hiszem, hogy az indiánregényekből, Mark Twain könyveiből, a Tamás bátya kunyhójából vagy éppen Roald Dahl könyveiből ki kéne venni minden olyan szót, ami az írás idejében adekvát volt, most meg már nem az, nem PC.” Borbély Zsuzsa film- és irodalomterapeuta kérdésünkre elmondta, hogy „az egyszerűbb eset, amikor például Jókai Mór latinul, németül és franciául is használ szavakat. Itt a modernizálás helyett remekül működnek a magyarázó jegyzetek. Jókai, Balzac vagy Victor Hugo műveinél gyerekként például kifejezetten élveztem, amikor a lap alján elmagyarázták egy történelmi utalás eredetét, egy szakma valamelyik említett folyamatát, vagy csak lefordították a szót. Egyéb esetekben értem a törekvés mögötti szándékot, de attól tartok, épp az ellen dolgoznak, amit szeretnének elérni.”

A Grimm testvérek szexisták?

Ahogy a világ változik, úgy az is, ahogyan bizonyos problémakörökhöz közelítünk. Egy felmérés szerint ma tíz harminc alatti brit felnőttből kilenc gondolja azt, hogy a Grimm testvérek meséi elavultak, mert régi gender-sztereotípiákat harsognak, vagy egyszerűen szexisták. Az emberiség történetében rengeteg olyan esemény van, ami a mai tapasztalatokkal bizonyára máshogy játszódna le. Sőt, már egészen kis távlatokon is igaz ez: ha a saját életünkre visszagondolunk, vannak döntések, amelyeket mai tudásunkkal máshogy hoznánk meg. De a „Mi lett volna, ha?” kérdések helyett talán jobb, ha elfogadjuk: a múlton nem tudunk változtatni, kizárólag a jövőnkről hozhatunk döntéseket.

Éppen ezért meglepő az a hozzáállás, ami alapján a kulturális hagyatékot igyekeznek a mai ízlésvilág szerint átformálni. Egy-egy szó átírása ugyanis nem tűnhet soknak, de kár lenne bagatellizálni, mert a folyamat által hordozott üzenet már nagyon is jelentős. Egyfelől, a történelmet próbálja megváltoztatni (egy határozottan rossz szóhasználattal élve: kifehéríteni), a szerző szövege által hordozott értékrendbe a szerző halála után nyúl bele, másfelől a szülőt mentesíti annak felelőssége alól, hogy a könyvet ne csak (fel)olvassa, hanem segítsen értelmezni a gyermeke számára. Borbély Zsuzsa itt Agatha Christie példáját említi, akinek Dahlhoz hasonlóan a teljes életművét újraszerkesztették, annak ellenére, hogy felnőtteknek szól. „Nem gondolom, hogy az írónő rasszista, antiszemita vagy xenofób lett volna, pusztán korának embere volt. Kétségtelenül szerepelnek olyan megjegyzések, szófordulatok a regényeiben, amelyek a mai olvasónak megütik a szemét. Ebből azonban pusztán az angol közgondolkodásra következtethetünk a könyvek keletkezésekor, az 1920-as évek második felétől az 1970-es évekig. Illetve jobban megérthetünk bizonyos történelmi folyamatokat – akár napjaink angol politikájában is. Ennek a ténynek az eltagadása vagy átírása azonban éppen azt törölné el, hogy mivel is kellett megküzdeniük az országban élő kisebbségeknek évtizedeken át.”Az 1916 és 1990 között élt Dahl könyveit világszerte több mint 300 millió példányban adták el, és a 20. század egyik legjelentősebb gyerekirodalmi szerzőjének tartják. Jelleme azonban korántsem volt makulátlan, antiszemita és Izrael-ellenes nézeteit gyakran hangoztatta életének utolsó szakaszában. Már az 1970-es évek óta jelentek meg cikkek és tanulmányok, amelyek a könyvei problémás karakterábrázolására hívták fel a figyelmet – például arra, hogy a Karcsi csokigyárában robotoló umpa-lumpák leginkább az Afrikából erőszakkal importált rabszolgákra hasonlítanak, és a feketékhez köthető sztereotípiák tárházát vonultatják fel. A jelenlegi módosításokon felháborodók legtöbbször nem említik, de utóbbi aggodalmakat hajdanán maga Dahl is elfogadta, és az eredetileg 1964-ben megjelent kötet 1973-as újrakiadásában az umpa-lumpákat leíró rész például már finom hangolva lett, a korszellemnek hódolva inkább hippikhez hasonlítva őket.

Fontos, hogy a szülő magyarázza el a gyermeknek, hogy mi a probléma bizonyos mondatokkal

A szülőnek azonban nem kell feltétlenül tudnia, hogy például 1964 volt az az év, amikor Martin Luther King béke-Nobel-díjat kapott, és Johnson elnök aláírta az első polgárjogi törvényt, amely végre megtiltja a faji diszkriminációt az Egyesült Államokban. Hogy 1973- ban a dél-dakotai Wounded Knee várost – azt a helyet, ahol az előző évszázad végén családostól több száz sziút mészároltak le – két és fél hónapra elfoglalták az ugyancsak polgárjogi igazságtételre vágyó őslakosok, és sok sztár nyilvános szolidaritása közül a legemlékezetesebb az volt, amikor Marlon Brando egy sziú őslakost kért fel maga helyett, hogy vegye át A keresztapáért kapott Oscar-díját. Ezzel szemben azt viszont tudnia kellene, hogy ha olyan szöveget olvas, amelyben egyes mondatok értékrendje ma már megkérdőjelezhető, akkor röviden helyezze azt kontextusba, mondja el érthetően, napjainkban miért nem állja meg a helyét az adott szövegrész. Borbély Zsuzsa szerint „ha eltűnnek a kérdéses részeket is tartalmazó kötetek, akkor az olvasók és a nézők hozzászoknak, hogy csak olyasmit látnak, ami jó, vagyis amit látnak, az egész biztosan helyes, azzal egyet kell érteni, nem kell rajta gondolkozni. Így közvetve kiöljük a kritikai gondolkodást, a kritikus hozzáállást. Ha valami le van írva egy könyvbe, azzal még nem kell egyetérteni, sőt azt sem jelenti, hogy az író egyetért ezekkel az elvekkel.”

Nincs egyértelmű álláspont, hogy mi fér a gyerekirodalom kereteibe

Hogy jelenleg mennyire nincs egyértelmű álláspont annak tekintetében, mi az, ami belefér a gyerekirodalom kereteibe, és hogy a gyerekek központilag történő „megóvása” helyénvaló-e, azt jól példázza egy hazai mesekönyv, a Meseország mindenkié esete. A kiadvány egyes klasszikus népmeséket értelmez újra etnikai kisebbségek és más hátrányos helyzetű csoportok szemszögéből, azzal a céllal, hogy elfogadásra tanítson. Ebben az esetben azonban sok szülő látta úgy, hogy egyéni döntések helyett valamiféle központi szabályozás vagy iránymutatás szükséges ahhoz, hogy mit olvashassunk a gyerekeinknek, és mit ne. Miközben az egyik ország - gyűlési képviselő homoszexuális propagandára hivatkozva a könyv lapjait iratmegsemmisítővel darálta le egy YouTube-videóban s több tízezren írták alá a könyv boltokból történő visszavonását követelő petíciót, ezzel párhuzamosan a kiadvány iránti kereslet nagyságrendekkel nőtt meg, sokadik újranyomásánál tart, eddig tucatnyi nyelvre fordították le, Bécsben színpadra adaptálták. Eléggé nyilvánvaló, hogy a Meseország mindenkié egészen más fogadtatásban részesült most, mint részesült volna néhány évtizeddel korábban, vagy később, mint ahogy az is, hogy ebben az esetben a vita nem jutott el oda, hogy valóban irodalomról vagy gyereknevelésről szóljon, hanem azon nyomban politikai értékrendek és világképek egymásnak ütközésébe csapott át.

Attól, hogy a klasszikus gyerekirodalom nagyjai nálunk is sorra átírásra kerüljenek, egyelőre nem kell tartanunk: ha csak a nemzetközi jogtulajdonos nem jelzi módosítási igényét, a könyvek eredeti formájukban jelennek meg. Ennek a gyerekvédelmen túlmutató, praktikus okai vannak: az utólagos átszerkesztés, újrafordítás egyfelől pluszköltséget jelent, másrészről egy helyi kiadó nem teheti meg, hogy önhatalmúlag cenzúrázzon, amikor csak kedve szottyan.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin nyári lapszámában olvasható! Már kapható!