Magassarkúban, kiöltözve is állatot mentenek, ha kell: interjú a Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány névadójával

Borítókép: Magassarkúban, kiöltözve is állatot mentenek, ha kell: interjú a Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány névadójával Forrás: Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány
A Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány azért jött létre, hogy a nem kívánt újszülött állatkölykök is kapjanak esélyt az életre. Széles Brigitta és Schwabisch Diana két belevaló, lehetetlent nem ismerő vajtai csaj, akik nem átallnak magassarkúban sem állatot menteni, ha arról van szó. Az Alapítvány névadója, Dius avat be az állatvédelem kulisszatitkaiba.

– Ahogy a nevetek is mutatja, elsősorban kölyök állatokkal foglalkoztok. Miért ezt az irányt választottátok?

– Az állatmentés már egészen gyerekkorom óta az életem szerves része volt. Több helyen voltunk önkéntesek, ideiglenes befogadók, de valahogy sosem volt meg az „igen, ezt akarjuk csinálni” érzés. Aztán ahogy jobban kezdtem belelátni úgy tízegynéhány éve az egészbe, megdöbbentő felfedezés volt, hogy az akkori rutin szerint a legtöbb helyen a bekerült napos cicák, kutyák azonnal altatásra kerültek, mégpedig kapacitáshiány miatt. Sokkoló felismerés volt! Így jött az első cumin nevelt alom, majd a második. És most ott tartunk, hogy az ország szinte összes vármegyéjében van már kapcsolatunk, igyekszünk mindenhol segíteni. Mára a kölykökön túl már kisebb testű felnőtt kutyusokat is mentünk, egyre több a rehabilitációra érkező kutyusunk, és bár már minimális számban, de cicák is érkeznek. Országos szinten mentünk, ott segítünk, ahol éppen tudunk.

– Milyen helyzetekkel, feladatokkal, problémákkal kell megbirkóznotok?

Ez egy folyamatos szolgálat, itt nincsen üresjárat. Az etetés, takarítás, gyógyszerezés napi rutinfeladatain túl szinte mindig adódik egy-két olyan meglepetés, ami komoly fizikai vagy szellemi kihívást jelent. Például egy kidőlt kennelrács, egy beszakadt tető vagy valamilyen rejtélyes betegség. Nem is tudom, melyik a keményebb. Mégis azt kell mondanom, hogy az a legborzasztóbb érzés az, amikor nemet kell mondanunk egy segélykérőnek.

Forrás: Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány
Széles Brigitta és Schwabisch Diana.

– Hogyan néz ki egy napotok?

– Ez abszolút változó. Rengeteget vagyunk úton, sokszor terepen vagy állatorvosnál, mellette ellátjuk az otthoni állományt, és a családra is igyekszünk időt szakítani. Általában az a jellemző, hogy rohanunk egyik feladattól a másikig, hajnali öttől késő estig. Addig, amíg bírjuk.

– Hány állatról gondoskodtok jelenleg?

– A Cumizda védenceinek száma jelenleg nagyjából 100 állatka.

– Mi volt a legemlékezetesebb mentésetek?

– Egyértelműen a legelső sárkeresztúri napunk. Teljesen felkészületlenül csöppentünk bele a szegregáció állatvédelmi problémáiba. Magassarkúban, bőrkabátban álltunk egy kisebb dzsungel közepén, és mire észbe kaptunk, már talpig csiniben hasaltunk a január végi mínusz három fokban egy szeméttel teli árokban azért, hogy elkapjunk egy kutyát. Mi akkor tulajdonképpen csak három kutyusért indultunk, de a vége egy lassan egy éve tartó projekt lett a helyi önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat helyi kirendeltségével karöltve.

– Mit takar ez a projekt?

– Elsődlegesen a kóbor kutyák számának csökkentése a cél. Ehhez a rászoruló lakosság részére ingyenesen biztosítjuk az ivartalanítást, oltást, chipet, szükség esetén még a kutyatápot is. Emellett a nem gazdás állatokat igyekszünk minél nagyobb számban kiemelni onnan. A szemléletformálás nagyon fontos feladatunk. Folyamatosan próbáljuk az állatokhoz való hozzáállást javítani, a felelős gondolkodás alapjait letenni. Ennek érdekében fórumokat tartunk, illetve rendszeresen kutyás gyermekprogramokat is. Ezeknek mindig nagy sikere van.

Forrás: Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány

– Ha jól sejtem, ez a fajta intenzív jelenlét nagy anyagi megterheléssel jár. Fogadtok-e adományokat? És ha igen, mire van szükségetek?

– Mindennek örülünk! A kutya- és cicatáp a legfontosabb, mert ahogy már említettem, rengeteg gazdánál elő kutyust is mi etetünk. De minden jól jön! Nyakörvek, pórázok, tálak, kutyapelus – hirtelen nem is tudok olyan dolgot mondani, aminek ne vennénk hasznát.

– Manapság egyre végletesebb dolgokkal találkozhatunk. Sajnos még sokan igen rossz körülmények között tartják a kutyát, mások viszont gyerekként kezelik, akár babakocsiban tolva sétáltatják őket. Hogyan látod, milyen az ideális kutya-ember kapcsolat?

– Egyik végletet sem tartom szerencsésnek. Az ideális kapcsolatban véleményem szerint a gazdi tisztában van a kutyája valós igényeivel, és akár a saját kényelme árán is igyekszik biztosítani neki azt. Legyen ez akár a kanapén fekve pocakvakarás, de lehet sport vagy komoly munka is. Természetesen emellett a nevelés, a határok meghúzása is alapvető fontosságú.

– Milyen az ideális gazdi?

– Egy szóval tudom a legjobban jellemezni. A jó gazdi felelősségteljes. Szerintem ennyi a lényeg. Ha az az összefüggés a zsigereiben van, hogy akármi is történik az életben, az az állat az övé, és felelősséggel tartozik érte, akkor minden helyzetet és esetleges problémát meg fog tudni oldani. És nem mellesleg megszámlálhatatlanul sok örömteli pillanatban lesz része a közös életük során.