Ez a cikk az Éva Magazin 2021-es 1. lapszámában jelent meg először „Da-da- dadogva" címmel. Tudtad, hogy korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

A dadogás a beszéd folyamatosságának, ritmusának zavara. A hangok, a szótagok és a szavak kiejtésekor valamilyen megszakítás (ismétlés, hangnyújtás, elakadás) történik, ami érinti a beszédfolyamat összes elemét a légzéstől az artikulációig. A dadogó beszéde gyakran gyors és monoton, valamint társulhat hozzá szemmozgás, remegés, grimaszolás, elpirulás. A jelenség a népesség egy százalékát érinti, fiúknál háromszor-négyszer gyakrabban fordul elő (talán mert verbálisan sokszor elmaradnak a lányoktól), öröklődhet a családban, és leggyakrabban 2 és 6 év között jelentkezik.

Számos oka lehet a dadogásnak

Hippokratész a nyelv kiszáradását jelölte meg bűnbakként, ezért delikvenseinek minél több ivást javasolt. Az ókor óta sok elmélet született a rejtélyes kórképről, de egyik sem nyújtott tökéletes magyarázatot, a háttérben ugyanis több tényező húzódhat meg: genetikai és neurológiai okok mellett közrejátszhatnak személyes tapasztalatok vagy érzelmi problémák is. A traumás dadogás jelenségét például valamilyen súlyos lelki megrázkódtatás okozza, de testvérek vagy szülők beszédzavara is hajlamosít az állapot kialakulására. Más esetben organikus eredetre vezethető vissza a jelenség: agyi diszfunkcióra, szülés közbeni beavatkozásra, vagy balesetre. Nem tisztázott az sem, hogy a beszédhibák okozzák-e a dadogást, vagy ellenkezőleg, a dadogástól keletkeznek a hibák: a megfigyelések egyre inkább az első hipotézist támasztják alá. A beszédzavar egyébként mindenkinél más tempójú, sőt, ugyanannál a személynél is változhat hangulattól, helyzettől, időtől függően.

A sztereotípiák csak rontanak a helyzeten

A dadogókat sújtó sztereotípiák hátrányosan hatnak az érintettek énképére, és sokszor tovább rontják a helyzetet. A kívülről érkező negatív reakciók bűntudatot szülnek, a szégyenkező gyerek pedig hiába próbál folyamatosan beszélni, egyre többször és többször hibázik. Sok dadogó szűnni nem akaró kontroll alatt tartja magát, meg akar ugyanis felelni a „normális beszédet” preferáló társadalom elvárásainak, s ettől szociális helyzetekben kiszolgáltatottá, stresszessé válik. A kamaszok és a felnőttek a gyerekeknél általában jobban félnek környezetük visszajelzésétől, mivel túl sok rossz élmény halmozódott fel bennük: iskolai teljesítményük romolhat, magukba zárkózhatnak, elveszíthetik a kapcsolataikat, esetleg képtelenek új ismeretségeket kötni. Ők azok, akik inkább nem ejtenek ki a szájukon bizonyos szavakat, gondosan elkerülik a telefonbeszélgetéseket, súlyos esetben pedig – a logofóbia (a nyilvános beszédtől való kóros félelem) kialakulása miatt – csak írásban hajlandóak kommunikálni.

Sok gyereknek van dadogós korszaka

Bár a népességnek mindössze egy százaléka küzd a problémával, a gyerekek esetében ez a szám jóval nagyobb. Mint egy 5 százalékuk esik át dadogós korszakon, amely az esetek háromnegyedében elmúlik, de semmiképp se mulassz el lépéseket tenni, nehogy tartóssá váljon. Ha gyereked dadogása az enyhe kategóriába sorolható, segíthetsz neki kisebb trükkökkel: lassított beszédtempóval, kitartott szünetekkel, játékokkal, de legfőképpen szeretettel és elfogadással. Semmiképp sem szabad vele türelmetlenül bánni, ne adj isten leszidni, kioktatni! Ha a zavar a gyerek beszédének mintegy 10 százalékában jellemző, akkor ne várj tovább, keress fel egy szakembert! Számtalan kezelési formában nyújtanak segítséget a logopédustól a mese- vagy színházterápián keresztül a pszichoterápiáig, sőt, az SSEP online kurzus kényelmes, interneten keresztül elérhető megoldást kínál, ami különösen praktikus megoldás járvány idején.

Dadogós gyerekből is lehet tanár

János pedagógus, és ötéves kora óta dadog. A hívatlan vendég ma már csak akkor kopogtat az ajtaján, ha nagyon felidegesíti magát, ennek ellenére egyes kollégák ma is megérdeklődik, honnan volt önbizalma a tanári pályához annak idején. „Mintha ütődött lennék, vagy gyerekbántalmazó. M-m-mégis mi köze a beszédemnek ahhoz, hogy milyen tanár vagyok? Na látod: ilyenkor rögtön elkezdek dadogni.”

Az országos védelmet náluk a Démoszthenész Egyesület látja el: hozzájuk szükség esetén bárki fordulhat. Jánosnak is ott találtak annak idején megfelelő terápiát. „Autoriter családban nőttem fel, a türelmetlen, leuralós nevelési stílus is hozzájárulhatott a dadogás állandósulásához. Gimiben egyetlen lányhoz sem mertem hozzászólni, a felelésektől pedig annyira szorongtam, hogy inkább ellógtam a suliból. Végül a nagynéném vitt el logopédushoz, és egy kombinált terápia segítségével úgy-ahogy legyőztem a korlátiamat. Egyetemre mentem, tanár lettem, ma már szembeszállok az ostoba kritikákkal, és – a filmre utalva – minden beszólásra csak annyit mondok: a dadogás a királyok beszéde. Általában nevetnek.”