A miniszterelnök: David Cameron

2010. Június 15.

Két fiatalemberről, a konzervatív és nemesi származású David Cameronról, illetve a liberális demokrata Nick Cleggről esik szó ebben az elemző cikkben. Ebben a részben az új brit miniszterelnökkel ismerkedhetünk meg.

„Aki modern és egyben szociálisan érzékeny konzervatív politikust akar választani, az megtalálta. Én vagyokaz. Ezt tudom nyújtani, ezt képviselem teljes hittel.”

1966-ban született Londonban arisztokrata családban, egy befektetési bank elnöke és egy visszavonult bírónő legfiatalabb gyermekeként. A Cameron család gyökerei az egyik legrégebbi skót klánra nyúlnak vissza. David 13 éves korától a hírneves Eton College-ban végezte tanulmányait, majd az oxfordi egyetem előtt egy évre Hongkongba ment. Oxfordban filozófia, politika és közgazdaságtan szakon szerzett diplomát, egy professzora „legkiemelkedőbb tanítványai” között említette és „mérsékelt konzervatív elveket valló embernek” nevezte.
Diplomája megszerzése után kutatóként helyezkedett el a Konzervatív Pártban. 1991-től már John Major miniszterelnök mellett dolgozott, majd Norman Lamont pénzügyminiszter különtanácsadója lett. Lamont bukása után pár hónapig a belügyminiszter munkáját segítette. A párton belül gyorsan felívelő karrierje ellenére parlamenti képviselői helyet csak 2000-ben sikerült szereznie – felesége szerint akkoriban még „minden spontaneitást nélkülöző beszédstílusa”, valamint jóval tapasztaltabb és idősebb ellenfelei miatt. A parlamentben azonban nemcsak éles eszével és aktív szerepvállalásával hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy ellentmondásos és nagy horderejű ügyekben nyíltan képviselt bátor álláspontot. Alapítója az Európai Reformért Mozgalomnak, lelkesen támogatja a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyeket, ha teheti, maga is biciklin közlekedik.

Felhozta a torykat
Az éppen padlón levő Konzervatív Párt élére a korábbi vezető, Michael Howard 2005-ös lemondása után választották meg, amikor a Munkáspárt nagy arányú győzelmet aratott a választásokon. A közben eltelt évek szorgalmas munkáját jól jellemzi, hogy a kivételes intelligenciájú és politikai affinitású, új konzervatív vezető 2008-ban már felkerült a Time magazin címlapjára. Ezt sokan már akkor úgy értelmezték, hogy a legendás hetilap Cameronban látja a leendő miniszterelnököt.

Cameron és várandós felesége a híres Downing Street 10-es számú épülete – a miniszterelnök hivatala – előtt, egy nappal Gordon Brown lemondása után

Akárcsak politikai karrierjében, a magánéletében is sokáig minden sikeresen alakult. 1996-ban vette feleségül az ugyancsak arisztokrata származású Samantha Sheffieldet. Nagy-Britannia egyik legelőkelőbb, legsikeresebb és leggazdagabb házaspárjának összvagyona több mint 30 millió angol fontra rúg. Három gyermekük közül a legidősebb, Ivan egy Ohtahara-szindróma nevű agysérüléssel, az epilepszia egyik legsúlyosabb formájával jött a világra. A megtört, mégis reménykedő apa így nyilatkozott újszülött fiáról: „A hír elgázolt, mint a tehervonat… hosszú időre depresszióba estünk, de búskomorságunk előbb-utóbb örömre fordult, hiszen láttuk és tudtuk, hogy gyermekünk így is csodálatos.” A kis Ivan gondozása napi 24 órát vett igénybe, ezért David karrierjét háttérbe tolva „apás gyedet” vett ki, hogy fia és családja mellett maradjon. Ám a körültekintő ápolás ellenére a gyermek 6 éves korában, 2005 februárjában feladta a gyógyíthatatlan betegséggel szembeni küzdelmet. Ivan Cameron tragikus halála soha nem látott egységet kovácsolt a brit politikai berkekben. A gyászoló családot elárasztotta a részvétnyilvánítás, a kisfiú sorsa mélyen megrázta az egész brit közvéleményt. Megdöbbentő kivételt képezett a Brit Nemzeti Párt egyik képviselője, aki általános felháborodást és megvetést keltve megjegyezte: „nincs túl sok értelme életben tartani az ilyen betegségekben szenvedőket.”
Némi gyógyírt hozhat a házaspár sebeire, hogy a miniszterelnök hamarosan ismét apa lesz, felesége szeptemberre várja negyedik gyermeküket. Hívei szerint az egész országnak az az érdeke, hogy magánemberként is siker és boldogság érje azt az embert, akitől oly sokan remélik a tradícióktól és az évszázados rossz beidegződésektől megszabadult, valóban modern, a 21. század nyaktörő tempójával lépést tartó, új Nagy-Britannia megteremtését.