Amikor Auschwitzról látunk fényképeket, akkor a leggyakrabban olyanokat találunk, melyeket náci tisztek készítettek a koncentrációs táborban. Azonban mindössze négy olyan kép van, melyet egy rab készített. Ezek a felvételek az ő szemszögéből engedik látni azt a borzalmat, melynek milliónyi ember részese volt.

Az, aki a képeket készítette, minden valószínűséggel egy sonderkommandós rab volt, aki az egyik német őrtől csenhette el a fényképezőgépet. A sonderkommandó egy zsidó rabokból álló munkacsoport volt. Ezek az emberek segítettek az őröknek a holttestek elégetésében, cserébe viszont jobb életkörülmények között élhettek, teljesen elszeparálva a foglyoktól.

A visszaemlékezések szerint 1944 augusztusában készültek a felvételek, mégpedig egy Alex (eredeti nevén valószínűleg Alberto Errera, görög tengerész) nevű férfi keze által. Azonban nem egyedül hajtotta végre a cselekedetet, hanem egy néhány rabból álló csoport volt a segítségére. A képek úgy készültek, hogy míg Alberto a csípőjéhez erősítette a kamerát, és úgy próbált meg minden feltűnés nélkül fotózni, addig négy másik férfi az őröket figyelte. Ez azért volt szükséges, mert amint észrevették volna, hogy fotók készülnek, azonnal lelőtték volna őket. A kép annak ellenére, hogy homályos, a holttestek tömegei tisztán kivehetőek. A két fotón éppen az látható, ahogyan a gázkamrában elhunyt emberek holttesteit égetik el. Ezek a 280-as és 281-es képek.

A sonderkommandó egyik túlélője, Alter Fajnzylberg a későbbiekben a következőt nyilatkozta: „1944 felénél úgy döntöttünk, hogy titokban képeket készítünk, hogy megörökítsük a munkánkat. A kezdetektől fogva több fogoly a Sonderkommandónkból a titkos terv részese volt: Szlomo Dragon, a bátyja, Josek Dragon és Alex, egy görög zsidó, akinek nem emlékszem a vezetéknevére. Néhányan közülünk a képeket készítő személyt őriztük. Gondosan figyelnünk kellett mindenki közeledését, aki nem ismerte a titkot, és mindenekelőtt a környéken mozgó SS-katonákat. Mindannyian kívülről a gázhoz vezető nyugati bejáratnál gyűltünk össze – ez volt az V. krematórium kamrája. Alex, a görög zsidó gyorsan elővette a fényképezőgépét, égő testek halmára irányította, és lenyomta a gombot. Egy másik kép készült az épület másik oldaláról, ahol nők és férfiak vetkőztek a fák között.”

Azonban nem csak két kép készült, ugyanis a 282-es még ennél is megrázóbb. Ezen a képen, bár nem látszik jól, meztelen nők láthatók, akik a zuhanyra várnak. Ekkor ám még mit sem tudtak arról, hogy valójában a halál vár rájuk. Hiszen nem zuhanyozni mentek, hanem a gázkamrákba. A fotónak csak egy kis részén, viszonylag nehezen kivehetően láthatók a hölgyek. Ennek az oka pedig az, hogy nem tudták jól kezelni a kamerát, miközben az SS-katonák elől rejtőzködtek, így a fák és az ég látható a kép nagy részében. A 283-as képen ugyanezen okok miatt kizárólag faágak láthatók.

Miután a fotók elkészültek, egy üres fogkrémes tubusban csempészték ki azokat a táborból, és juttatták el a lengyel ellenállás tagjaihoz. A fényképhez egy kísérő cédulát is küldtek, rajta a következő szöveggel: „Sürgős. Pillanatokat küldünk Birkenauból – gázmérgezési akció. Ezek a képek az egyik helyszínt mutatják, amelynél a holttesteket elégették, amikor a krematóriumok nem tudták elégetni az összes holttestet. Az előtérben lévő testek tűzbe dobásra várnak. Egy másik képen az erdő egyik helye látható, ahol az emberek a „zuhanyozás” előtt – ahogy mondták – levetkőznek, majd a gázkamrákba mennek. Küldje el a filmtekercset, amilyen gyorsan csak lehet! Küldje el a mellékelt fotókat Tellnek.”

Tell a krakkói ellenállási mozgalom egyik tagja volt, teljes nevén Teresa Łasocka-Estreicher. A fotókat, amint eljutottak a lengyel ellenálláshoz, nyilvánosságra hozták, így nyilvánvalóvá vált, hogy milyen borzalmak történnek a rabokkal. Ezt követően, nem sokkal később, 1945 januárjában a szovjet csapatok felszabadították a tábort.

Ezek a képek annak ellenére, hogy a nagy nyilvánosság számára annyira nem ismertek, mégis a történelem egy szeletét örökítették meg, annak teljes valójában. A holokauszt borzalmainak és embertelenségének a legfőbb bizonyítékai.