Pénteken főzőiskolában voltam – a barátaim és a drága édesanyám eleinte hitetlenkedve hallgatták a bejelentésemet, ugyanis a fakanalat sokáig maximum az ágy alá begurult elemek és egyéb dolgok kipiszkálására használtam. A Konyha-szigetek gasztroműhelyében a Jordániából származó Murad Amro a klasszikus jordán konyha ételeit készíttette el vendégeivel (velünk) együtt – egyszerűbbel nem is kezdhettem volna.

A következő menüsort találta ki:
– Shorbat Adas (vörös lencseleves)
– Mansaf (bárányhúsból és csirkéből készült főétel)
– Shrak (lepény)
– Qatayef (túróval vagy dióval töltött édesség)

Fahéjas-kardamómos teával várt minket. Velem együtt kilencen figyeltük a séf minden szavát, mozdulatait. Mi, magyarok sokszor görcsösen ragaszkodunk a mércékhez, a mérleg pontos használatához és az előírt adagok betartásához. Mikor a tészta készítésénél valaki megkérdezte, hogy akkor púpos vagy csapott kiskanállal tegyen-e bele, Murad csak legyintett: „Jó úgy, jó úgy!”, és még szórt rá egy kicsit. Szóval nem kell görcsölni, főzni is sokszor érzéssel kell... Vagy ott van a kurkuma. Értem én, hogy az arabok úgy használják, mint nálunk apám a vasárnapi húslevesbe az erőset, mégis meglepődtem, mikor mindenbe (az édességet kivéve) szórt a szakács. Ezért egy idő után laikusként már nehezen állapítottam meg, hogy a tűzhelyen most éppen a csirke fő, a leves, vagy a rizs.

Murad nem csak az arab ízvilág rejtelmeibe avatott be minket, hanem sokat mesélt hazájáról, a beduinok szokásairól, a névadáson keresztül az állattartáson át a vendéglátásig.
A második fogásnál a bárány sokkal inkább kelendőbb volt, mint a csirke. Jómagam a kapirgálók családjába tartozó tollasok nagy hódolója lévén azt hittem, a birkák alulmaradnak, de nagyot tévedtem. Isteni volt, ahogy a kurkumás, pirított magvakkal megszórt rizs is.

Egy dietetikus biztosan sikítva menekült volna, ha meglátja hogy az olajban kisült édességet, amelyet séfünk utána még meg is forgatott cukorszirupban, mi pedig este 22-kor kezdtük lelkesen falatozni. Baklavát megszégyenítő édes sütire számítottam, de – újabb meglepetés – nem volt annyira tömény. Mint megtudtuk, a Qatayef nevű desszertet ők főleg Ramadánkor készítik.

Két dolgot hiányoltam csak, a többféle arab ital kipróbálását, illetve a zenét. Hazafelé a kocsiban rengeteget nevettünk újonnan szerzett főzőiskolai ismerőseimmel, és megállapítottuk, hogy mennyire szimpatikus társaság jött össze, és ha az alkohol is előkerült volna – amit nyilván az iszlám vallás miatt kellett hanyagolnunk –, akkor talán hajnalig beszélgetünk. Aki unja a tévéből végtelenül áramló főzőműsorokat, aki szeret új emberekkel ismerkedni finom ételek mellett, aki egy frappáns ajándékot szeretne adni valamelyik barátjának, családtagjának az unalmas könyv, plüssmaci, bögre kombó helyett, vagy csak aki tényleg egzotikus fogásokat szeretne elsajátítani, annak ajánlom ezt a programlehetőséget. A következő alkalommal macaron tanfolyam lesz, amire az iskola honlapján és facebook-oldalán is tudtok jelentkezni, ahol mellesleg a jordán főzőest receptjeit is megtaláljátok.

http://www.facebook.com/konyhaszigetek
http://www.konyhaszigetek.hu/

Szöveg és fotók: Kosina Anett