Minden rendben lesz, mondta doktor Prazsák, és szakszerűen elmagyarázta, mi fog történni. Mikor számítsak fájdalomra, mikor lazíthatok, meddig fog tartani az egész ésatöbbi. Nagyon hálás voltam neki. Végre egy empatikus orvos a sok darálógép után, ami, teszem hozzá sietve, nem az ő hibájuk, hanem az egészségügy általános állapotáé, de ettől még nem építi az emberben a flow-t.

Mindez egyébként a boldogult békeidőkben történt. Covid előtti história, azaz C.e.2020. Lehetett már hallani valamit egy furcsa vírusról, de Európába érkeztéről nem volt semmiféle letaglózó hír, maximum kis pletyka, lépcsőházi bölcsesség. Doktor Prazsákot azért foglalkoztatta a dolog, gondolom, afféle szakmai ártalom ez. Elcsevegett az asszisztenssel, aki kente-vágta a szakszavakat (ma már, amikor az ország háromnegyede média által képzett virológus, kevésbé éreztem volna magam kirekesztve), mérlegelte a lehetőségeket, rám is vetett néha egy-egy bíztató pillantást. Megvédem én magát akármitől, üzente a tekintete. Jöhet árvíz, tornádó, kínai kórság, én szilárdan állok, mint vitéz a vártán, és lekaszabolom az ellenség hét fejét.

A legnagyobb barátságban beszéltük meg a műtét időpontját. Furcsa volt, hogy kikísért a váróba. Nem értettem. Egy pillanatra még az is átsuhant az agyamon, hogy ki akar velem kezdeni. Jaj istenem, túlságosan kedves voltam, és félreértette?

De nem erről volt szó.

Először nem értettem. Mi lesz hatvanezer? Szinte szánakozva nézett rám, akár egy butus, babaházban cseperedett szőkenőre, aki még soha nem találkozott a rögvalóság éles szilánkjaival. Hát a műtét. Így szokás. Magácska erről nem tudott?

Hát nem. Én úgy tudtam, hogy rendesen fizetem a társadalombiztosítást, amiért tisztességesen megdolgozom, és ez a tb-nek nevezett dolog ebben az állami kórházban tudtommal fedezi az én rutinműtétemet. De ezt nem mondtam ki hangosan. Hát persze, mennyit hallottam ilyesmiről korábban… De találkozhattam akárhány unott és kiégett orvossal, még egyik sem vetemedett arra, hogy ezzel a hálapénz nevezetű entitással épp engem vegye célba.

Bizonytalanul tipegtem a busz felé, és közben azon törtem a fejem, vajon a normalitás felé lendítette volna-e az ügyet, ha mondjuk nem tűsarkú cipőben és ocelotmintás kabátban vagyok, hozzá tíz centis műkörmökkel. Engem nézett hülyének, vagy mindenkit lerohan? Megvannak a tipikus balekok, akiket szagról felismer, és akik elhiszik neki az „így szokást”? Vagy szelektálás nélkül bepróbálkozik akárkivel, valamelyik csak bejön alapon?

A történet két napig letérített a megszokott ösvényről. Minden fölém tornyosuló napi feladat helyett azon őrlődtem, mit is tegyek, hogyan parancsoljak megálljt az eseményeknek. A műtét a nyakamon, de ilyen áron inkább fekszem kiterítve. Erőt vett rajtam a tapasztalatgyűjtő ösztön is, felhívtam az olasztanár barátnőmet, és megkérdeztem, szokták-e a gyerekek pénzzel kifejezni a hálájukat, amiért érettségiztetve vannak. Elszörnyedt, mintha lopással gyanúsítottam volna meg.

Végül írtam dr. Prazsáknak egy üzenetet. Lemondtam az operációt, az okokról hosszú órákon át sem hoztam döntést, a műkörmeimet is lerágtam a nagy gondolkodásban. De nem voltam elég karakán azt írni: a hálavágyad az oka. A lenéző viselkedésed, az az oka.

A rideg tényekre szorítkoztam csupán, mégse várjon négy nap múlva a kórház műtőjében beöltözve, frissen sterilizálva, szikékkel felszerelkezve, miközben az agyában szüntelenül dollárjelek villódznak.

Néhány soros választ kaptam. Dr. Prazsák szerint alaposan félreértettem őt, nagyon sajnálja, ha valami rosszat feltételeztem róla. Ha meggondolom magam, továbbra is tárt karokkal vár. Nála, náluk bármikor boldogan és biztonságban megműttethetem magam.

A cinikus – vagy beszari? - válasz delejes érzéssel töltött el. Nem is tudom, miért. Kitöröltem az emailt, átmasíroztam a spájzba, és hosszú évek óta először, mintegy jutalomfalatként bőségesen megzsíroztam-meghagymáztam egy gigantikus szelet fehér kenyeret.

Utóirat: azóta találtam egy kedves és minden szempontból megbízható szakembert, aki – ha lehet ilyet mondani – szuperül megműtött, és nem kérte meg az árát. Nehogy azt sugalljam, hogy minden orvos ilyen.

Levezetésképp lapozgass, hogy néznek ki mostanság a Doktor House sorozat szereplői!