Ideális esetben felnőttkorunkra megtanuljuk, hogyan kezeljük a kellemetlen érzéseket és a stresszt. Elfogadjuk azt is, hogy az életben nem alakul minden úgy, ahogy azt elterveztük. Egy rakás környezeti változót kell kezelnünk, betegséget, családi tragédiát, párkapcsolati konfliktust vagy állásvesztést. Ráadásul nem elég a saját problémáinkat megoldani, a családunkhoz, szeretteinkhez kötődő felelősség is a vállunkat nyomja. Olyan kihívások ezek, amelyek elől nem lehet elmenekülni, így vagy úgy, de megoldást kell találnunk rájuk, hiszen a szeretet nem arról szól, hogy csak akkor vagyunk érzelmileg jelen, amikor mindenki boldog.

Természetesen, amennyire sokszínűek a családok vagy a kapcsolatok, annyira változatosak a kihívások. Ezek pedig bizonyos esetekben komoly terhet jelenthetnek a problémát megélőnek. Az élet ugyanis nem valamiféle verseny, és egészen változó, hogy a különböző akadályokkal a különböző személyiségek hogyan birkóznak meg. De hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, melyek során nem mi magunk, hanem a gyerekünk küzd nehézségekkel, ő pedig – korából fakadóan – nem tudja elég jól kifejezni, mit érez, a segélykiáltását ezért adott esetben nem jól értelmezzük, így a próbálkozásaink is hasztalannak bizonyulnak.

Kiss Kinga klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, a Budai Gyerekkórház munkatársa szerint nem csak akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha valamilyen nagyon egyértelmű tünet jelentkezik a gyerekeknél.

„Normatív krízisnek nevezzük azokat a helyzeteket, amelyeken az életkorból fakadóan minden gyerek átesik, és amelyek próbára teszik a megküzdési képességeit. Szerencsére viszonylag sok szülő keres fel pszichológust már akkor, amikor még csak tart tőle, hogy bizonyos helyzetben a gyerekénél akár probléma is kialakulhat, és szeretne erre felkészülni. Az első gyereknél sok a szülői bizonytalanság már az első három évben is, például a táplálás, alvás, altatás kapcsán. A friss szülők ezeket a témákat örömmel beszélik át olyasvalakivel, aki náluk nagyobb tapasztalattal rendelkezik. Erre vagy a saját közösségük nyújt lehetőséget – például a gyereknevelésben jártasabb családtagok –, vagy felkeresik a gyerekpszichológust, a szülő-gyermek konzulenst. A csecsemőkort követő években a gyerek közösségbe szoktatásával, a testvérkonfliktussal vagy adott esetben veszteségekkel (válás, nagyszülők halála stb.) kapcsolatos krízisek jelentkezhetnek nagyobb számban. Egyáltalán nem tekinthető kórosnak, ha bizonyos pontokon a gyerek kicsit megborul, de jól fel lehet készülni a helyzetekre, ha előtte a szülő végigbeszéli ezeket, például egy pszichológussal.”

„A gyerekellátás részben az egészségügyben, részben a pedagógiai szakszolgálatokban, részben pedig a családsegítőkben elérhető – folytatja a szakember. – Ugyanakkor a realitás sajnos az, hogy mire a szülő időpontot kap, addigra lehet, hogy a család már túl lesz a normatív krízisen. Éppen ezért mondhatjuk, hogy a prevencióra, az alapvető szülősegítésre sokkal inkább az önköltséges ellátás vagy a civil szféra van felkészülve.”

Érdemes keresgélni a különféle szervezetek szolgáltatásainak kínálatában az ingyenes és tematikus szülőcsoportokat. A szakpszichológus úgy véli, már az is nagy segítség lenne, ha a közbeszédben gyakrabban szóba kerülne, melyek azok a helyzetek, amelyek megterhelők a családok számára, hiszen pusztán az életszakaszváltások is ide tartoznak. Például amikor a gyerek elkezd kamaszodni. „A közösségi média az élmények megosztására és a vicces részletek ventilálására jó, de hogy a dackorszakban levő, vagy a kamasz gyerek mellett hogyan őrizze meg az ember a józan eszét, ahhoz igazán jó lenne képzett háttérsegítséget kínálni.” Kiss Kinga úgy véli, hogy gyász, betegség vagy válás esetében például a mentálhigiénés segítség igénybevételéhez egyáltalán nem volna szükségszerű, hogy a gyerek komoly tüneteket produkáljon vagy családi elakadásokba fusson bele. Átadhatók ugyanis a szülőknek olyan típusismeretek, amelyek révén előre felkészülhetnek ezeknek a kríziseknek a kezelésére.

A sima, hétköznapi fejlődésnek is vannak olyan csomópontjai, amelyek rövid idő alatt hoznak nagyon nagy változásokat – például amikor megindul az önálló helyzetváltoztatás egy-két éves korban, vagy kamaszkorban berobbannak a hormonok. „Nagyon sokféle temperamentumúak és személyiségűek vagyunk, ezért van, aki simán végighalad ezeken a feladatokon, míg másnak komoly megpróbáltatásokat jelentenek. Általánosságban azt mondanám, hogy ha egy szülő azt érzi, hogy akár a saját, akár a gyerek megküzdési erői egy kicsit kifújnak, érdemes ránézni külső segítséggel, mi történik éppen, hogyan lehet mindezt megkönnyíteni.”

Joggal merülhet fel, hogy a gyerekpszichológus kizárólag gyerekekkel foglalkozik, de Kiss Kinga eloszlatja e téves elképzelést. „Gyerekpszichológusnak nevezzük magunkat, de valójában gyerek- és szülőpszichológusok vagyunk – mondja. – Ez nem azt jelenti, hogy a hibát mindig a szülőben kell keresni.

A folytatás és a teljes interjú a már kapható 2023-as tavaszi Éva magazinban olvasható!

A lenti galériánkban 3 tanácsot mutatunk, amit a szakember adott a kapcsolati krízis rendezésére.