Életében egyszer talán mindenki találkozik a kérdéssel, hogy mit vinne magával egy lakatlan szigetre. A válaszok nagy részében nem meglepő módon előkerül a könyv és a film gondolata, mert hogy unatkozni ugyebár senki sem szeret igazán, hosszútávon pedig biztosan nem. Ebből már nem nehéz kitalálni, hogy azért szeretjük elütni valamivel az időt, hogy az agyunk le legyen kötve, vagyis folyamatosan foglalkoztasson bennünket valami. E nélkül valószínűleg igen hamar becsavarodnánk, megállnánk a fejlődésben és így tovább. Talán ezek után le is vonhatjuk azt a következtetést, hogy nekünk embereknek lételemünk a tanulás. (Még ha gimnazista vagy kisiskolás korunkban sokszor el is kívánjuk a tanulást melegebb éghajlatra.) Mert a dolog nem áll meg az iskolapadban: ha belegondolunk a tanulás végigkíséri az egész életünket, vagyis az egész életünk egy nagy tanulás. Megtanuljuk milyen gyereknek lenni, aztán serdülőnek, majd felnőttnek, szülőnek. Tanulunk akkor is, ha új munkát találunk, vagy ha kapunk néhány pofont a párkapcsolatunkban. Tanuljuk a játékot, a határainkat, a működésünket, a biciklizést, a főzést, sőt még a szexet is! Ezek után ne mondja senki, hogy nem szeretünk tanulni! Ez működtet minket, ettől megyünk előre, fejlődünk, változunk, újulunk meg.

És csak hogy kicsit a tudatosabb formájáról is szót ejtsünk: tanulunk, mert valami célunk van vele!

Az egész életen át tartó tanulás, - vagy lifelong learning -, ma már külön tudományterület, ami éppen azért jött létre, hogy képesek legyünk minél hatékonyabban, értékesebben, tartósabban táplálni és kielégíteni a tudás iránti vágyunkat, igényünket, és hogy általa elérhessük a magunk számára kitűzött célokat.

Most 7 olyan okot, érvet gyűjtöttünk össze, ami titeket is egész biztosan arra ösztönöz majd, hogy felnőtt fejjel se mondjatok le a tanulás öröméről!