Mesélne a szakmai múltjáról? Milyen út vezetett a jelenlegi pozíciójáig?

Szombathelyen, vállalkozócsaládban nőttem fel, a határ közelsége miatt pedig az osztrák minta kezdetektől a szemem előtt volt. A német nyelvtanulás, az utazás, illetve a továbbtanulás sosem volt kérdés számomra. Mindig is reál beállítottságú voltam, így a közgazdász és az építészmérnöki hivatás között hezitáltam sokáig. Végül előbbi mellett tettem le a voksom – motivációimat először a Soproni Egyetemen kamatoztathattam, majd később ezzel párhuzamosan a Miskolci Egyetem jogász-közgazdász képzésére is jelentkeztem.

Nőként a családalapítás gondolata is hamar felmerült, amit pont amiatt nem szerettem volna túlságosan kitolni, mert tudtam jól, hogy a szakmai előmenetel, legyen szó akadémiai, vagy akár vállalkozói létről, amelyet a családomon keresztül tapasztaltam, egy rendkívül dinamikus életformát kíván meg.

A PhD tanulmányaimat 2010-ben fejeztem be, közben pedig a Soproni Egyetemen vendégelőadóként, majd 2009-től az Óbudai Egyetemen oktatóként vállaltam szerepet, stratégiai tervezés, menedzsment, üzleti tanácsadás témakörökben adtam elő. 2014-ben kerültem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kötelékébe, ahol az addigi, mikrogazdasági megközelítésem nemzetgazdasági- és európai uniós közpénzügyek, költségvetési gazdálkodás és pénzügyi kormányzástan témakörökben makroszintre emelhettem, számos különböző pozícióban. Ezt a szemléletet volt alkalmam tovább vinni a Magyar Nemzeti Bankba – ahol 2017-től a Monetáris Tanács tagja voltam. Ez a munka, éppen a tagok eltérő szakmai előélete miatt különösen értékes volt, hiszen a felmerülő kérdéseket több szempontból is meg tudtuk közelíteni. A monetáris tanácsi tagságot jellemző szakmai kihívások és támogató környezet a tudományos pályán való előrehaladásban is inspiráltak, 2020-ban sikeresen habilitáltam. A mandátumom lejártát követően érkezett a jelenlegi, elnöki főtanácsadói pozíciói felkérés, ahol Matolcsy elnök úr munkáját támogathatom, miközben a Metropolitan Egyetem oktatói gárdájához is csatlakoztam.

Rendkívül motiváló az, hogy volt lehetősége számos területen kiváló minőségben, magas szinten helytállnia. Önnek milyen nehézségekkel, kihívásokkal kellett és kell megküzdenie?

Az első és legnagyobb kihívás az időmenedzsment. Huszonévesen meg kellett találnom az egyensúlyt a gyermekvállalás és a tanulmányaim befejezése között, majd összeegyeztethetővé tenni a jövővel, és a karrierépítéssel kapcsolatos terveimmel is. Elengedhetetlen volt, hogy a szakmai életutam során gyakorlati tapasztalatokat szerezzek. Ebben az egyetemi pálya nyújtott értékes lehetőséget. Ugyanakkor közben a gyerekek is nőttek, akik egyébként az úton rengeteg visszacsatolást adtak, bátorítottak, ösztönöztek és ösztönöznek a mai napig.

Ennek tükrében feltételezzük, hogy a női karrierút legnagyobb kihívásaiként is hasonló pontokat jelölne meg.

Igen, úgy gondolom mindennek az alapja a családi élet és a szakmai előmenetel egyensúlyának kezelése. A folyamat során ezért elegendő figyelmet kell szentelnünk a kikapcsolódásnak és a feltöltődésnek is. Utóbbi nagyon fontos, hiszen, ha jól működik és megtaláljuk az egyensúlyt, az a családunk számára többszörösen megtérül: ha az anyának jó, és az anya jól érzi magát, az a családban mindenkinek jó, mindenkire pozitívan hat. Ha én jól vagyok, minden jól megy. Természetesen a szülők, nagyszülők értékes élettapasztalatára, segítségére is építhetünk ebben.

Hogyan látja a női vezetők, a magas pozícióban dolgozó nők helyzetét napjainkban?

Rendkívül felgyorsult és versengő világban élünk, és ez valamennyi korosztályra hatással van. Ebben a turbulens környezetben kell megfelelni a családi, szakmai elvárásoknak. Felelős pozíciókban a társadalmi elvárásoknak való megfelelés is megjelenik, az adott szervezet élén vagy valamely vezető beosztásban felelősséggel tartozunk azért is, hogy a szervezet reputációját és pozitív értékeit ne csak megőrizzük, hanem erősítsük is.

Mit tapasztal, az MNB-nél is érvényesülnek a női vezetők?

A Magyar Nemzeti Bankban csakis a szakmai tudás, a rátermettség számít, így személy szerint nagyon örülök, hogy a jegybankban egyre több szinten találkozok olyan női vezetőkkel, akik akár több tucat szakembert vezetve képviselik a szakmájuk csúcsát. Rendkívül pozitívan éltem meg a Monetáris Tanács tagságot is, hiszem ez a grémium felel a jegybank törvényben meghatározott feladatainak teljesítéséért. A tanácsban mindig nagyon színes és sokrétű, komplex szakmai eszmecseréket tudtunk folytatni egymással.

Megemlíteném emellett, hogy az MNB, családbarát munkahelyként, a munkába való visszatérést is támogatja, többek között a saját bölcsőde létrehozásával és üzemeltetésével. Ma már a családapáknak is egyre fontosabbak ezek a szempontok, és ezzel az MNB hosszútávon, családszinten is értelmezhető értéket teremt.

Milyen tanácsot adna azoknak a hölgyeknek, akik most kerülnek vezetői pozícióba, vagy előmenetel előtt állnak a munkahelyükön?

Találják meg önmaguk örömére a munkájuk szépségét, és a munkájuk azon részét, ami igazán inspirálja és ösztönzi őket! A munkánk teszi ki az életünk jelentős részét, nem mindegy tehát, hogy mivel és milyen minőségben töltjük ezt az időt. Emellett jelöljenek ki rövidebb és hosszabb távú célokat! A rövid távú célok önmagunk folyamatos ösztönzése és a megerősítés miatt is fontosak. A gyors győzelmek learatása a vállalatok életciklusai és a vezetői életutak esetében is megjelenik, ezt a gondolatiságot érdemes a saját életünkben is a magunkévá tenni: én tudok a legtöbbet tenni azért, hogy nekem jobb legyen!

Bátorítaná azon 35-45 év közötti nőket, akik már dolgoztak, tapasztalattal rendelkeznek, de nem mernek munkahelyet váltani, még akkor sem, ha nem élvezik azt, amit csinálnak?

Érdemes mérlegelni, hogy miben találnának több boldogságot, miként telt az eddig eltöltött idő, és milyen minőségben szeretnénk folytatni azt. Vegyék számba eddigi tapasztalataikat, és nézzék meg, hogy miként tudnák kamatoztatni azokat. Bátorság kell a váltáshoz, de olykor meg kell lépni. Mindez az egészségi állapot szempontjából is nagyon fontos, véleményem szerint ugyanis abszolút meghosszabbítható az élet azzal, hogyha valami olyat csinálunk, amiben örömünket leljük. Hiszen mindig egy jobb reményében változtatunk, legyen szó egy építkezésről, vagy akár a lakás átrendezéséről. A cél mindig az optimális állapot elérése.

Szabadidejét mivel tölti legszívesebben? Mi jelenti önnek a pihenést és kikapcsolódást?

A családom. Nagyon örülök, ha rájuk sok idő jut. Az egészséges életmód nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben: szeretünk utazni, kirándulni, sportolni, biciklizni, rollerezni, síelni, de az olyan, szezonális programokat is szeretjük a gyerekekkel, mint az adventikoszorú-készítés, vagy akár a mézeskalács-sütés.

Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között?

Az optimális egyensúly az életkortól és az aktuális munkakörtől függően is változik, sohasem statikus. Dinamikusan változik aszerint is, hogy mennyi idősek például a gyerekek. Az arányoknak mindig az aktuális élethelyzethez kell igazodnia. Szerintem nagyjából 5-10 évente természetes egy ilyen jellegű fókuszváltás.

Szerencsésnek tartom magam, hogy sikerült megtalálnom az egyensúlyt. Az én mottóm mindig is az volt, hogy a családom mellett is fontos, hogy hasznosan töltsem az időmet, tanulással, fejlődéssel. Erre ösztönözném a gyermeket tervező, gyermeket nevelő anyákat: tartsanak ki a saját céljaik mellett, és táplálják azokat önmaguk fejlesztésével is!