„a terhességem hetedik hónapjáig a külső szemlélő számára semmilyen megcáfolhatatlan bizonyíték nem volt arra, hogy nő vagyok" – írjaKormos Anett író–humorista immár harmadik ellenállhatatlanul vicces írásában, amely az Évában jelent meg. Állandó szerzőnk ezúttal arról értekezik, hogy sokáig nem érdekelték a fiúk, és ez az érzés kölcsönös volt. Leszámítva egy rövid korszakot:

„Óvodás koromban még nem lógtam ki a sorból, hiszen az óvó néniken kívül nem volt melle senkinek. Nem is volt gond aszerelmi életemmel, úgy összeházasodtam az óvoda kertjében ahelyi fogorvos fiával, hogy csak na. Persze ez a történet se zárult hepienddel, mert csak addig kellettem a mocskos kis liliomtiprónak, amíg anyámék hirtelen ötlettől vezérelve el nem vittek a fodrászhoz, aki egy nyisszantással Pocahontasból Paul McCartney-vé változtatott. A hajkurtulás után az én ovis férjem elhajított, mint egy rongyot. És bár nyilván nem volt bennem bosszúvágy, másnap, mikor orvosost játszottunk, csak beadtam az exemnek egy olyan fájós szurit, amitől rögtön elbőgte magát. A férjemet elvesztettem örökre, de lett egy csomó haverom, mind azt hitték, új fiú jött az oviba, aki ráadásul állati kemény is…"

Vegyétek meg a július–augusztusi Évát és olvassátok el benne Kormos Anett írását a pasikról!