Hófehérke

Borítókép: Hófehérke
Csodálatos örömhírt kaptam a minap: már itthon is elérhető az ánuszfehérítés!



A hírnek azért örültem meg ennyire, mert régóta furdal a gyanú, hogy vajon nem az-e szexuális életem szerteágazó problémáinak közös gyökere, hogy nem elég fehér az ánuszom. Más frontokon ugyanis már eléggé kifogytam az ötletekből.
3D-vel megtervezett mosolyom lassan közelít az álmaimhoz. Még néhány apróbb beavatkozás, és kész leszünk a nagy munkával. Eleinte én is csak a klasszikus fogfehérítésre jártam, de aztán rátaláltam erre acsodamódszerre. Egy egyszerű program segítségével megtervezhető, hogy az én arcformámhoz milyen mosoly illik alegjobban. De a gép nemcsak azt mondja meg, hogy melyik fogamból kell picit lecsiszolni a szebb mosoly érdekében, hanem a mimikai ráncok szükséges korrekcióját is megmutatja. Így a fogorvosom és aplasztikai sebészem össze tudják hangolni amunkájukat: előbb kialakítjuk a megfelelő fogsort, majd ahhoz képest lőjük be abotoxinjekciók helyét.
A botox egyébként a hónaljamnál is remekül bevált: csak néhány tűszúrás, és a szer egy évre lebénítja az undorító izzadságot termelő mirigyeket. Különösebben nem fáj, nincs nyoma, és még csak nem is annyira drága. Komolyan nem értem, miért nem csináltatják meg mások is.
De mondjuk én mindig is igényesebb voltam az átlagnál. Kortársaimat évekkel megelőzve, már a 90-es években túlestem atartós szőrtelenítésen. Lézerrel gondosan eltávolíttattam minden felesleges szálat, csak az akkori korízlésnek megfelelő kis háromszöget meghagyva. Később, amikor a 2000-es évek elején a háromszög helyett a csík terjedt el, kiigazíttattam. Arra ugyan nem számítottam, hogy 2010 körül újra aháromszög felé mozdul el a fanszőrzet-divat, de a korszerű technológiáknak köszönhetően szerencsére nem okozott gondot a korrekció: új szőrszálaimat ráadásul sokkal jobban szeretem, mint az eredetieket. Nem volt könnyű, de némi utánajárással sikerült Németországból beszerezni egy szép, nugátbarna árnyalatot, és a beültetett mókusszőr verhetetlen előnye, hogy végre nem kell hetente kisimíttatni.
Éveken át tartó mély depresszióm okát, szeméremajkam bal, az átlagosnál nagyobb, ezért némileg kilógó lebernyegét évekkel ezelőtt eltávolíttattam. Az volt csak az igazán jó döntés. Fájt persze, mint az állat, és nem is volt olcsó, de megérte: szabályosan egymáshoz simuló kisajkaim most szimmetrikus egységben ölelik körül megplasztikázott csiklómat. Ez utóbbit néhány éve duzzasztattam fel Floridában, de remélem, hamarosan Magyarországon is elérhető lesz az eljárás, mert 4-5 évente meg kell ismételni, és rohadtul nincs kedvem már megint csak ezért elrepülni Amerikáig.


Még szerencse, hogy a mellplasztika területén már évekkel ezelőtt felzárkóztunk afejlett nyugathoz, ezért a kicsinyítő, nagyító, kerekítő és feszesítő műtéteket itthon tudtam elvégeztetni. Így 4 helyett most már csak 3 mm sugarú a mellbimbóm (egyszerűen rá se bírtam nézni arégire), melludvarom színét pedig előbb halványabb, később sötétebb árnyalatú rózsaszínre módosíttattam (az első nem ment a nugátbarnához).
És még mindig egy kalap szar a szexuális életem. De most már tudom legalább az okát. Évekig nem mertem bevallani senkinek, de borzasztóan zavar az ánuszom színe. Azt hinni se mertem volna, hogy ez a probléma is megoldható, ráadásul ilyen egyszerűen! Iszonyú boldog vagyok. І

Szerző: Hevesi Flóra, fotó: Batár Zsolt, smink: Hornyák Judit, fotó: europress. Ez a cikk a 2012. évi márciusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.