Ez a cikk az ÉVA Magazin 2020-as 2. lapszámában jelent meg először „Bizalomra születtünk" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Első, az egész életedre kiható személyes kapcsolatod az édesanyádhoz fűzött, és már a születésed utáni pillanatokban, az első érintéssel kezdetét vette. Hogy a következő hetekben-hónapokban mennyire sikerült egymásra hangolódnotok, döntő jelentőséggel bír az összes többi, jövőbeni emberi kapcsolatodra.

Mivel a teljesen kiszolgáltatott kis csecsemő számára a külvilágot az anya jelenti, a gyermek az ő viselkedése alapján kezdi el kialakítani az első – és a továbbiakban alapként szolgáló – modellt arról, hogy milyen a világ. Ha anyukád odafigyelt rád, érzékeny volt a jelzéseidre és pozitívan válaszolt a megnyilvánulásaidra, akkor kialakult benned a lélektanban ősbizalomnak nevezett érzés: figyelnek rám, segítenek nekem, biztonságban vagyok... Ha azonban nem kaptad meg a következetes, támogató gondoskodást édesanyádtól vagy attól a személytől, aki az elsődleges gondozó szerepét töltötte be, akkor ebben a korai kapcsolatban azt tanultad meg, hogy nem bízhatsz túlzottan másokban. Ez rányomja a bélyegét későbbi emberi kapcsolataidra, beleértve a párkapcsolatot is. Nehezebben bízol meg másokban, gyanakvóbb leszel, érzelmileg hűvösebbé válhatsz.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai néhány évvel ezelőtt különös összefüggésre derítettek fényt: azoknál a kisgyerekeknél, akikben nem alakult ki az ősbizalom, gyakrabban lép fel asztma, allergia vagy fülgyulladás. A kicsik – természetesen a legkevésbé sem tudatosan – a betegséggel érik el, hogy szüleik jobban odafigyeljenek rájuk, többet foglalkozzanak velük. Az ősbizalom erősségétől függően életed során könnyebben vagy nehezebben alakítasz ki bizalmon alapuló kapcsolatokat, de az kétségtelen, hogy erre alapvetően minden egészséges ember képes. Ám ha kialakul a bizalom, akkor bizony meg is tud törni – elvesztésének szörnyű érzését alighanem te is átélted már valamelyik oldalról. A párkapcsolatokban a bizalmat sokféleképpen el lehet játszani, például félrelépéssel, italozással, hazugságokkal, szerencsejátékkal...

Ilyenkor a nagy kérdés az, hogy helyreállítható-e még a bizalmi viszony. Nos, néha igen, néha nem, ez a konkrét helyzettől és az érintettek személyiségétől függ. A kérdéssel foglalkozó pszichológusok mindenesetre megfogalmaztak néhány megszívlelendő tanácsot azok számára, akik hibáztak, de szeretnék visszanyerni párjuk bizalmát: Ne bagatellizáld a hibád. Ne mondd, hogy „mit vagy úgy oda, nem akkora dolog ez”, „minden férfi ezt csinálja”. Meg kell értened, hogy személy szerint a párod bizalmát kell visszanyerned, ezért az számít, hogy őt hogyan érintették a történtek, függetlenül attól, hogy hasonló helyzetben mások hogyan reagáltak volna.

Kérj bocsánatot

Mégpedig őszintén. Ha nem gondolod komolyan, akkor hamar kiderül majd, hogy az újabb ígéretedet sem tartod be, és a bizalmi válság tovább mélyül. Ahhoz, hogy a társadban újra felépüljön az irántad való bizalom, csakugyan változtatnod kell a viselkedéseden.

Legyél ellenőrizhető

Adj lehetőséget a párodnak, hogy meggyőződhessen róla, nem folytatod azt, amivel eljátszottad a bizalmát. Add meg neki a jelszavaidat, hogy bármikor megnézhesse számítógéped, telefonod, levelezésed. Nem hangzik könnyűnek, ugye? No igen, ehhez neked is bíznod kell benne.

Beszélj a hibádról

Ha a párod kérdez róla, válaszolj. Nem kell reggeltől estig ezt boncolgatni, de ha kerülöd a témát, a párod azt hiheti, titkolsz valamit, és ez akadályozza a bizalom helyreállítását.

A bizalom helyreállításának érdekében nemcsak annak kell komoly erőfeszítéseket tennie, aki hibát követett el, hanem annak is, akit elárultak. A megbocsátás nem elég, mert az a múltra vonatkozik, a bizalom viszont a jövőről szól. Arról a hitről, hogy a másik ember a tőle elvárt és a saját maga által vállalt normáknak megfelelően fog viselkedni. Nem könnyű őszintén bízni, ha már csalódtunk.

Néhány tanács, ami segíthet ebben:

Ne használd fegyvernek a társad hibáját

Vannak, akik azért nem hajlandók megbocsátani és újra bizalmat adni a másik embernek, mert úgy gondolják, megbántottságuk fenntartásával és rendszeres hangsúlyozásával sakkban tarthatják őt. A bűntudat és a vezeklés elnyújtásával próbálják meg érvényesíteni saját akaratukat. Nyilvánvaló, hogy ez nem szolgálja a bizalomteli viszony helyreállítását.

Próbálj a másik szemével látni

A sérelmet, amely a bizalomvesztést okozta, ne csak a saját szempontodból nézd, ne csak a saját történetverziódat ismételgesd. Ha a társad helyébe képzeled magad, jobban megértheted, mi miért alakult úgy, és ez segíthet, hogy túllépj a történteken.

Ne engedd, hogy a hiba eltakarja az embert

Mindenki követ el hibákat. Lehet, hogy a partnered árulása fáj, de idővel a valódi jelentőségének megfelelő helyre kell tenned, és el kell döntened, hogy a másik – hibáival és jó tulajdonságaival együtt – megérdemli-e a további bizalmadat.

Bízz magadban!

Vajon a szíved mélyén hiszel-e abban, hogy erős, önálló, magabiztos személy vagy? Ahhoz, hogy másban megbízhass, magadban is meg kell bíznod. Sokan azért sem fogadnak vissza valakit a bizalmukba, mert úgy érzik, ha az újból elárulná őket és újból csalódniuk kellene, már nem bírnák ki a fájdalmat és a megaláztatást. Ezt megelőzendő inkább elzárkóznak a további kapcsolattól. Nem biztos, hogy ez bölcs lépés.

Gondold végig, mennyi mindent átvészeltél már!

Lehet, hogy nem is vagy annyira sérülékeny, mint hiszed. Mérlegeld reálisan, mennyi kockázatot ér meg neked a kapcsolat. Furcsa, de néha a bizalmat kifejezetten nehéz elveszíteni – és ez nem túl jó dolog. Előfordul, hogy a megcsalt férj vagy feleség az utolsó, aki megtudja, hogy a párja hűtlen hozzá. Egyszerűen nem vették észre a néha kiáltóan nyilvánvaló jeleket. A lélektan jól ismeri az árulásra való vakság jelenségét. Az érintettek nem azért nem ismerik fel a valós helyzetet, mert buták vagy naivak, hanem azért, mert az agyuk gyakorlatilag cenzúrázza a partner hűtlenségére vonatkozó gondolatokat. Amikor az egyik fél erősen függ a másiktól, elemi érdeke, hogy a kapcsolat fennmaradjon és stabil legyen. Ha törik, ha szakad, meg kell őriznie bizalmát társa iránt, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy egy leleplezéssel megbillentse a kapcsolatot, esetleg ki is lépjen belőle.

Mindez nem számításból történik, hanem teljesen tudattalanul, és ha az illető végül szembesül az árulás tényével, utólag nem érti, hogyan lehetett ennyire vak. Az efféle bebetonozott bizalom azért ártalmas, mert voltaképp csak illúzió, amely mögött nincs igazi összhang, csak hazugság.

Egy lélektani kísérletben, melyet Amerikában, a Cornell University munkatársai végeztek, az alanyok a bizalomjáték egy változatában vettek részt. Mindenki kapott 5 dollárt, és ezután választania kellett három lehetőség közül. Az egyik az volt, hogy zsebre vágja a pénzt, és ezzel vége a kísérletnek. Azonban dönthetett úgy is, hogy átadja az 5 dollárt egy ismeretlen személynek, és ekkor az összeg megnégyszereződik, vagyis a tőke 20 dollárra nő. Az ismeretlen pedig majd saját belátása szerint eldönti, hogy ebből visszaad-e 10 dollárt, vagy sem. A harmadik lehetőség az volt, hogy átadja a pénzt egy ismeretlennek, az összeg 20 dollárra nő, majd az illető pénzfeldobással dönti el, hogy visszaad-e 10 dollárt. Nos, a résztvevőknek több mint a fele – 54 százaléka – a második lehetőséget választotta, vagyis azt, hogy bízik egy általa nem ismert személy méltányos döntésében. A kísérletet a Kölni Egyetemen is megismételték, és ott is hasonló eredményt kaptak. Ez azért különösen érdekes, mert a résztvevők átlagosan csak 37 százalék esélyt láttak arra, hogy az ismeretlen felezni fog velük. Azért adták át mégis a pénzt, mert úgy gondolták, az helyes, emberi döntés, ha bizalmat szavaznak a másiknak, még ha nem is nagyon hisznek benne, hogy ez meg fogja érni nekik.

És milyen igazuk volt! Ettől működik a világ.