Frigid a barátnőm?

Borítókép: Frigid a barátnőm?
Ahogy ez lenni szokott, e hónapban is egy kedves Olvasónk kért tanácsot, melyre mint mindig, most is előszeretettel válaszoltunk.
„Legjobb barátnőm 3 év után szakított a pasijával. Sokszor panaszkodott nekem, hogy veszekedések alkalmával a fiú halálra sértette, amiért frigidnek nevezte. Jó barátságban lévén az illetővel szemrehányást tettem neki viselkedéséért. Erre elmondta, hogy a barátnőm az utolsó egy évben nem volt hajlandó lefeküdni vele, és nála elszakadt a cérna. Megdöbbentett, hogy a legjobb barátnőm nem volt velem őszinte. Vajon egy szakember előtt kitárulkozna?” Ágota

Kedves Ágota!
Nem valószínű. Miért is tárulkozna ki? Hiszen az ő problémája nem ez. Ha jól értem pár soros leírásodat, a szakítást a barátnőd kezdeményezte, méghozzá azzal az indokkal, hogy a párjánál sokszor elszakadt a cérna, és frigidnek titulálta. De mi vezetett vajon ide? Lehet, hogy azzal a gyakori esettel van dolgunk, amikor nem tudni, ki ütött vissza először?
A kapcsolatok elején, amikor még dúl a szerelem, a szex is sokkal intenzívebb, jobban átjárja a pár életét. Gyakrabban és többféleképpen fejezik ki érzéseiket, mint később, amikor már megismerték egymást, és a – jó esetben – kialakult harmónia beszűkíti, „lényegre törővé” teszi az erotikus viselkedés repertoárját.
Képzeljük el a barátnőd szempontjából a lehetőségeket. Tapasztalataim szerint két gyakori útvonal vezet a szexben az eltávolodáshoz.
1) A hosszabb-rövidebb intenzív szakasz után derül ki, hogy jóval nagyobb különbség van a két fél libidója között, mint amit még könnyű áthidalni. Ebben az esetben a barátnődnek talán terhére vált, hogy a párja „mindig nyomul”, és kialakult benne egy-két szokásos reakció. Az egyik a „hagyom magam, hamarabb szabadulok” módszer, a másik a „menekülök, betagadok” változat. Talán nem kell részleteznem, hogy egyik sem vezet az intimitás mélyüléséhez. Lehet, hogy a barátnőd úgy érezte: sosem bontakozhat ki a saját (esetleg csak néhány hetente jelentkező) vágya, ha folyton ott követelődzik a másik, aki ráadásul egy idő után válogatott gorombaságokkal próbálja rávenni az együttműködésre – mert azt senki sem gondolhatja, hogy ezzel akart neki kedvet csinálni a szexhez, nem igaz?
2) Az eleinte heves és intenzív szexuális élet elfedi az esetleges korai ejakuláció tényét. Ilyenkor sok nő megjátssza az orgazmust, vagy abban a hitben hagyja a partnerét, hogy ő is ugyanolyan gyors, ezért a férfinak nem is kell megtanulnia magömlése fegyelmezését.
Előbb-utóbb azonban lejár ez a lemez is. Ha a pár megbeszéli a problémát, kiderülhet, hogy a nőnek más, hosszabb, változatosabb játékokra, ingerekre van szüksége az orgazmus eléréséhez. Sokszor önmagában kell felfedeznie és kibontakoztatnia nagyobb aktivitást a kölcsönös, nagyobb örömök érdekében. Rosszabb esetben viszont az a gyakori folyamat zajlik le, hogy a nő libidója sosem látott mélységekbe zuhan. (Minek is élné bele magát, arra a néhány másodpercre, ha egyszer úgyis hoppon marad?) A szex gyérül, és minél ritkább lesz, annál gyorsabb, hiszen még nehezebb kontrollálni az ejakuláció bekövetkeztét.
Feltételezéseim csak a szűken vett szexuális területet érintik. Ha a terjedelem engedné, itt következne mindaz az érzelmi, viselkedési, kommunikációs bukfenc és játszma, ami oda vezethet, hogy az egyik fél elzárkózik a szextől, a másik pedig vergődik a frusztráció és tehetetlenség okozta indulataiban.
Nyilvánvaló, hogy a maga módján ki-ki hozzájárult az eltávolodáshoz, és – ha még érdekelnék egymást – természetesen mindkettőjük erőfeszítésére és együttműködésére szükség lenne a kapcsolat rendezéséhez.