A szélerőműveket nyugodtan nevezhetjük óriásoknak, hiszen karjuk fesztávolsága 48 és 104 méter között van. Minél nagyobb a levegőt kavaró lapát, annál jobban hasznosul agyenge széláramlat energiája is. A nagyra méretezett lapátok nem forognak gyorsabban, mint a kisebbek, de nagyobb területről gyűjtik össze az energiát, ezért rosszabb széladottságú helyeken ezeket érdemes alkalmazni. Egyetlen, szárazföldön elhelyezett turbina 1,5–2,5 megawatt közötti teljesítménnyel működik, ennyi energiát termel évente, ami több ezer háztartás ellátásához is elég lehet. Ha ugyanez a tenger fölött forog, ahol szinte mindig erősen fúj a szél, akkor nagyobb hatékonysággal működik: akár az 5 megawattos teljesítményt is elérheti.

A szélerőművek ígéretesek, és a jövőben sokat várunk tőlük: az Európai Unió 2020-ig teljes energiaszükségletének 20 százalékát szeretné megújuló forrásokból fedezni. Mégis, ahova telepítik őket, általában tiltakozást váltanak ki. Angliában azért zárt be egy odatelepült dán turbinagyár, mert a szélkerekeket senki nem engedte a szomszédságába. Sokan asurrogó hangtól tartanak – és való igaz, hogy szélerőműtelepek közvetlen közelében lakni nem túl kellemes, jobb megtartani a másfél-két kilométeres távolságot. De azt is gyakran lehet hallani, hogy a szélturbinák egyszerűen csúnyák és nem illenek a tájba. Esztétikai kérdésekről persze nehéz vitatkozni, hiszen egyesek otrombának látják aszélturbinákat, míg mások csodálják karcsú sziluettjüket.

A szélenergia szinte ajándék a természettől, csak ki kell használni. A szélerőművek tisztán működnek, nem juttatnak széndioxidot a légkörbe, nem járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. Árban is versenyképes energiát termelnek – ami különösen olyankor számít, amikor az olajárak a magasba szöknek. Ráadásul valamelyest enyhítik az olajimporttól való függést.

Ha mégis hibát keresünk bennük, azt lehet említeni, hogy a szél nem fúj állandóan. Kiapadhatatlan energiaforrás, persze – ám egy kicsit szeszélyes. Gyakran éjszaka fúj erősebben, amikor nincs nagy igény az áramra. A kereslet csúcsidőszakában viszont adódhat szélcsend. Éppen ezért a szélerőművek mellett gyakran üzemel egy másodlagos – mondjuk földgázzal működő – erőmű, amelyet csak szükség esetén kapcsolnak be. Megoldást igényel afölösen keletkező energia tárolása is. Az elektromos autók akkor töltődnek fel, amikor nem járnak – vagyis képesek lennének tárolni a csúcsidőszakon kívül fújó szél energiáját. Ausztriában, ahol tízszer annyi szélerőmű működik, mint nálunk, az éjszakai energiát vízerőművek tárolják. Nálunk egyelőre nem tudják atárolást megoldani: ha túl sok energia keletkezik, a hagyományos erőművek teljesítményét csökkentik (ahol ez lehetséges).

A szél nem mindig ott fúj erősen, ahol sokan laknak. Texasban például erősen támaszkodnak a szélenergiára. Az igazi, minőségi szél azonban messzi, ritkán lakott fennsíkokon fúj – vezetékek juttatják el az áramot anagyvárosokba.

Azt azért tudni kell, hogy a szélerőművek létesítése nem csak a jó szándékú környezetpolitikán múlik. Általában ott működnek jól a szélerőművek, ahol folyamatosan fúj a szél, ahhoz pedig, hogy összekapcsolják ezeket a vízienergiával (mint Ausztriában, lásd fent), többnyire magas hegyekre van szükség. A Magyarországon termelt energia 1-2 százaléka származik szélerőművekből, és az itteni adottságokat tekintetbe véve legfeljebb 5–7 százalékra lehetne növelni ezt az arányt.

Szöveg: Olchváry Dorottya, fotó: Red Dot
Éva, 2009. október. Minden jog fenntartva.