Sok kezdő kertész nem mer hortenziát és rózsát ültetni, mert tart attól, hogy túl macerás a gondozásuk, különösen a metszésük. A metszőollót valóban nem lehet csak úgy találomra csattintgatni ezeknél az évelőknél, mert ha nem jó helyen és jó időpontban vágod vissza a bokrokat, akkor jóval kevesebb virággal örvendeztetnek meg. De azért nem is akkora ördöngösség a hortenzia és rózsa metszése, mint a legtöbben gondolják. Az első és legfontosabb dolog, hogy tudd, milyen típusú hortenziád és rózsád van, ugyanis mindkét növényből több fajta létezik, és más-más metszési szabályok vonatkoznak rájuk. Az alábbiakban segítünk, hogy ne lőj – vagy inkább ne nyisszants – mellé.

Hortenzia: a kerti, a bugás és a cserjés

A hortenziák nemzetsége azért is érdekes, mert ritka, hogy egymástól ennyire eltérő igényűek lennének a közeli rokonfajták. Általában a hortenziákat az árnyékos kertrészek virágának tartják, de míg a kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla) valóban nem bírja a napot, a bugás hortenzia (Hydrangea paniculata)) kifejezetten a tűző napsütésben lesz szép. Szintén különbség, hogy a kerti hortenzia savanyú földet (vagy tápoldatozást) igényel, a többi fajta nem ennyire válogatós. Ezek után talán nem meglepő, hogy a virágzás, rügyfejlődés üteme is eltérően zajlik, vagyis más metszés taktikát kell alkalmazni.

A bugás hortenziával nem szabad finoman bánni, szinte ijesztően kicsire vissza kell metszeni, a földtől számítva akár 20-40 centire. Ez a fajta ugyanis a friss hajtáson hozza a virágait, ha pedig csak az előző évi virágok alatt metsszük vissza, akkor elnyurgul, és a nagy virágfejek helyett csak pici virágokat fog kinevelni. Nem kell rajta sokat gondolkozni, keresd meg az alsó ágak tövénél az elágazást (az előző évi metszés helyét), és afelett 1-2 rügyre vágd vissza, a nagyon vékony vagy elöregedett, elszáradt hajtásokat pedig tőből csípd le. Ha így csinálod, minden évben egyre több erős ágat és virágot kapsz majd.

A hortenziák másik nagy csoportját a cserjés hortenziák adják (Hydrangea arborescens), ide tartoznak a közkedvelt Annabelle és Strong Annabelle fajták, amelyek hatalmas, gömb alakú virágokkal díszítenek. Jó hír, hogy ezeket is olyan erősen kell metszeni, mint a bugásokat, szóval cseppet sem kell óvatoskodni. A cserjés hortenziák egyébként napon és félárnyékban is jól érzik magukat, és pár év alatt nagy bokrokká képesek fejlődni, ezért kezdő kertészeknek is bátran ajánlható, mert sok örömöt és sikerélményt adnak.

A legkevesebb gondoskodást talán a kúszó és tölgylevelű, illetve redős levelű hortenziák igénylik, mert ezeket nem szükséges alapvetően metszeni. Csak akkor kell visszavágni, ha elöregedett, vagy igazítani szeretnéd, mert mondjuk túl magasra nőttek, belógnak az útba. Velük szemben a kerti hortenziák a legkényesebb családtagok, nemcsak a talaj és árnyék szempontjából, hanem a metszés terén is. Ők a tavalyi rügyekből virágoznak, ezért nem szabad nagyon visszametszeni őket, különben csak zöld levek borítják majd a bokrokat. Az előző évi elszáradt virág alatt kell megkeresni az első erős rügypárt, és afelett picivel visszavágni. Természetesen emellett a beteg vagy elöregedett ágakat itt is ajánlott eltávolítani. Mivel a kerti hortenzia fagyérzékeny, az sem mindegy, mikor metszed meg: érdemes megvárni a tavaszi fagyok elmúltát, különben sérülhetnek a rügyek, és elmarad a virágpompa.

Rózsa: a kertek örök királynője

A rózsa nemzetséghez még a hortenziáknál is több fajta tartozik, színükben, méretükben, virágzatukban és habitusukban is változatosak. Komplett könyvet lehetne írni a jellemzőikről, metszésükről, ezért most csak a leggyakoribb fajtákat vesszük sorra.

A kényelmes vagy bátortalan kertészeknek a talajtakaró rózsák (The Fairy) ajánlottak, amelyek viszonylag alacsonyra nőnek (de azért nem terülnek el a talajon), és a metszésüket szinte nem lehet elrontani – csak azzal, ha nem metsszük. A rózsák nagy része ugyanis mindig az új hajtáson hoz virágot, a talajtakarók sem kivételek. Ezeknél ráadásul nem kell nézni a kifelé-befelé álló rügyeket, nem kell számolgatni a rügypárakat. Akár az egyharmadára is vissza lehet vágni, a belsejét kicsit kiritkítani, és már kész is.

A nagy népszerűségnek örvendő floribunda rózsák sajátossága, hogy a hajtások végén csoportosan nyílnak a virágok, így még szebb látványt nyújtanak. Ezeknél is alapszabály, hogy a bokor belsejét szellőssé kell tenni, tehát a keresztben álló ágakat vissza kell vágni, hogy kevésbé legyen fogékony a gombás betegségekre. Szintén ezért fontos kifelé néző rügyre metszeni, általában a 3-5. szemig szokták meghagyni az ágyakat. A tearózsák estén (amikor egy száron csak egy virág nyílik, ez a klasszikus vágott rózsa) szintén hasonlóan kell válogatni az ágakat, de ajánlott kicsit hosszabbra hagyni. Általános szabály, hogy a gyenge növekedésű hajtásokat 3-4 rügyre, a közepes növekedésűeket 5-6 rügyre, az erős növekedésűeket 6-8 rügyre metsszük.

A futó vagy kúszó rózsák is csodálatosan festenek, felfuttatva a pergolára, kerti kapura vagy állványzatra. Érdemes remontáló, vagyis többször virágzó fajtát választani, mert akkor újra és újra lehet gyönyörködni benne. Ahhoz pedig, hogy minél több virágot hozzanak, a függőleges szár mellett a vízszintes hajtásra is ügyeljünk. Az ebből kiálló ágacskákat kell 2-3 rügyre visszavágni, és az így kapott csapokon növekednek majd a virágok.

Nem szeretnél várni nyárig a virágözönnel? Mutatjuk, milyen növényeket ültess most: