Parkolási eset - No1
Budán lakom, ritkán közlekedő buszvonal közelében. Ezért gyakran folyamodom ahhoz a megoldáshoz, hogy az autómmal egy metró- vagy villamosvonal közelében leparkolok, átszállok a tömegre, s hazafelé nem kell izgulnom, elérem-e az utolsó buszt. Aznap este fél 6 után értem a Batthyány térre, 6-ra volt jegyem a Puskin moziba. A szomszédos Aranyhal utcában (később hiába szólítottam az utca névadóját, nem teljesítette egy kívánságomat sem) szépen leparkoltam, s elkezdtem bedobálni a parkolóórába a pénzeket. Többszöri igyekezet után is folyton visszahullottak. A parkolóórán feltüntetett telefonszámot többször hívtam a mobilomról (ami plusz saját költség), az automata türelmemet kérte a kapcsolásig, merthogy minden ügyintézőjük foglalt. Újabb 2 perc. Kiszaladtam a Bem rakpartra, jobbra néztem, balra néztem, sehol egy óra. Egy kis cédulára sebtiben ráfirkantottam a tényállást, beraktam a szélvédő mögé, és rohantam a metróhoz. Reméltem, hogy a körülmények egyértelműen mellettem szólnak. Tévedtem. Késő este ott virított a kék zacsi a szélvédőn.
Másnap befáradtam az ügyfélszolgálatra, előadtam a panaszomat, amelyet nem állt módjukban orvosolni, nekem kellett volna másik órát keresnem. Szerintem viszont nem vagyok köteles végigjárni a környéket egy működő óráért. Mentőövként odadobta, írjak panaszlevelet a főnökének. Megírtam. Szabványlevélben kaptam rövid elutasító választ: „Ön által megjelölt automata a szervizjelentés alapján üzemelt. Az automata meghibásodása nem mentesít a parkolási díj megfizetésének kötelezettsége alól. A meghibásodás észlelése esetén másik automatában kell megváltani a parkolójegyet.”

Parkolási eset - No2
Én is azon autós állampolgárok közé tartozom, akiknek a tartozása a hanyagul kezelt parkolási fizetések során szép kis összegre duzzadt pár év alatt. A család egész kiterjedt kollektívája használta a kis Peugeot-t, és senki nem érezte magára kötelezőnek, hogy a büntetéseket ki is fizesse. A nagy lazaság után egyszer csak összesítették a sok éves elmaradásunkat, s egy összegben 6 számjegyű büntetés kifizetésére szólítottak fel. Kifizettem. Jobban alszom így. Azt hittem.
Egyszer csak kaptam egy levelet „Európa vezető adósságbehajtó cégétől”, amely a parkolótársaság megbízásából követelte rajtam azt az összeget, amit néhány hónapja már befizettem. A kamatok mellett kezelési és adminisztrációs költség is szerepelt a részletezésen. Ajánlott levélben elküldtem a befizetett csekk és a hozzá tartozó mindenféle adat fénymásolatát, továbbá a számlaszámomat, hogy tudják, hova kell utalniuk az általam igen méltányosan megszabott 5000 forint költségtérítést kiadásaim és az ügyintézésre fordított időm ellenértékeként. Kisvártatva ugyanez a behajtó cég újabb emelt összegű követeléséről értesített, rendkívül kemény hangú levélben tájékoztatva a kilátásba helyezett bírósági következményekről. Én is bekeményítettem. Felszólítottam őket, hogy keressék meg 3 hónapja kelt fent idézett levelemet, és így zártam soraimat: „Amennyiben továbbra sem kezelik az ügyet kellő precizitással, s nem hagynak fel jogtalan zaklatásommal, kénytelen leszek jogi úton elégtételt venni. Várom válaszukat. Üdvözlettel: Betlen Katalin, gépkocsi-tulajdonos, állampolgár.”
U.i. Nem kaptam még választ. Ja, és a számlámra sem érkezett meg az 5000 forint.

Szerző: Betlen Katalin, fotó: Red Dot
Ez a cikk először az Éva 2009. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.