Ökotanácsok kezdő szülőknek

Borítókép: Ökotanácsok kezdő szülőknek
A baba érkezése előtt szinte magától halmozódik fel körülöttünk a sok holmi. Az ajándékok között jönnek a zenélő hinták, a hordozható kiságyak, és ki tudja, mi minden, amit végül alig használunk. A kereskedelemben kapható babaholmi egy része fölöslegesnek bizonyul, de olyan is akad, ami kifejezetten káros.
A katalógusok és a hipermarketek a babagondozási kellékek egész arzenálját kínálják. Ezek közül kell kiválasztanunk a valóban szükséges dolgokat, amint közeleg a kiírt dátum és eluralkodik rajtunk a fészekrakó ösztön. A fölösleges holmi elleni küzdelem végül hasztalannak bizonyul. Hiába döntünk úgy, hogy nincs szükségünk vízhatlan pelenkázótáskára vagy zenélő-vibráló kisszékre, úgyis megkapjuk ajándékba.

Minden egyes megvásárolt holmi több réteg kartont és műanyagfóliát juttat a lakásunkba. A bébiételt üvegcsékben vesszük meg, az esetleges tápszert konzervdobozban. A kisbabánknak parányi rózsaszín talpacskája van, máris jókora ökológiai lábnyomot hagy maga után.

Az öko-tudatos szülők megpróbálják a hatást csökkenteni, hiszen ez sem reménytelen. Ha a kisbaba anyatejet kap, majd az első babaételeket magunk pépesítjük, nincs szükség a bolti termékekre – és a baba is jobban jár. A mosható nadrágpelenkák használata egyáltalán nem olyan fárasztó, ahogy híresztelik. Még az eldobható törlőkendők is könnyen helyettesíthetők. Egyes cikkeket megvásárolhatunk használtan, aztán magunk is továbbadhatjuk őket – így hosszabb ideig megmaradnak, és a csomagolóanyagon is spórolunk.

Persze nem akarjuk, hogy családi boldogságunk nyomot hagyjon a környezeten, de amiatt még jobban aggódunk, hogy a vegyszerekkel telített környezet kárt tesz féltett kisbabánkban. Az olyan szervezetek, mint az Environmental Working Group, rendszeresen tesznek közzé adatokat a cumikban, a gyerekmatracokban vagy a bébiételben kimutatható ártalmas vegyi anyagokról. Apró testméretei miatt a baba mindenre érzékenyebb, a hatás pedig hosszú távú lehet.

Az utóbbi időben a polikarbonát típusú műanyagból készült cumisüvegek keveredtek gyanúba. Ezekből hő hatására kioldódik egy biszfenol-A nevű veszélyes adalékanyag, és az itallal együtt a baba szervezetébe jut. A gyanús palackok az aljukra nyomott háromszög alakú ikonban a hetes számot viselik – ha egyáltalán van rajtuk ilyen jelzés. Kanadában már lekerültek a polcokról, mert az ottani hatóságok úgy gondolták, jobb félni, mint megijedni. Európában – amíg nincs rá bizonyíték, hogy a hormonszerű anyag ilyen kis mennyiségben is kárt okoz – továbbra is forgalomban maradnak. Óvatos szülők megpróbálják elkerülni, inkább polipropilénből készült palackot választanak.

Korábban sok játék készült lágyított PVC-ből: kádban úsztatható kacsák, pancsolás közben lapozható könyvecskék, fogzógyűrűk. Néhány éve kiderült, hogy a lágyító adalékanyag kiszivárog, és a baba szervezetébe kerül. Az Európai Unióban két éve szabályozták a PVC használatát, azóta felhagytak a bizonyítottan veszélyes adalékanyagok használatával. Az ennél régebbi PVC-tárgyakat jobb, ha szelektáljuk a baba környezetéből.

A babaápolási szerek is a vegyipar termékei. Ezekből legjobb, ha olyat választunk, amely nem tartalmaz illatanyagot, színezőanyagot – és a legfinomabb terméket is elég módjával adagolni, nem kell nagy habot kavarni a kiskádban. Ugyanez vonatkozik a a baba ruháihoz használt mosószerre: ne legyen benne sem illatanyag, sem más fölösleges adalék. Az egyéb tisztítószerekkel sem árt az óvatosság, meg kell gondolni a többszöri felmosást, ha a baba már négykézlábas felfedező utakra indul – ami hamarabb eljön, mint gondolnánk. A fölösleges vagy potenciálisan veszélyes áruk dömpingje a kisgyerekkorban is folytatódik. Nemsokára azon fogunk aggódni: vajon biztonságos-e az a gyereksmink, amit a kis hercegnő éppen magára ken.