Engedjétek meg, hogy dicsőítsem a fényképalbumokat. A fényképalbumok szépek, mutatósak, tapinthatóak, igény szerint szagolhatóak, de legfőképpen rövidek. Ha nem is rövidek, legalább áttekinthetőek, és az ember látja, hogy valamikor – még ebben az életben – a végükre ér.

Becsapva
A digitális fotókorszak beköszöntével sajnos divatos lett cuki pici DVD-vel a táskánkban érkezni a vendégségbe, ahol a mit sem sejtő vendéglátó jóhiszeműen behelyezi a lejátszóba a lemezt, majd szembesül vele, hogy épp most kötelezték 1254 darab fénykép végignézésére. Ez az energiavámpírság legújabb formája. Én szeretem a fotókat és tényleg érdekelnek a barátaim, de majdnem belehaltam az unalomba, mire a Benelux-túrán készült 1254 fotójukat végignéztem. Ráadásul diavetítés üzemmódra kapcsoltak, vagyis az adott képet kénytelen voltam 5 másodpercig (10 percnek tűnt) nézni, ha pedig valami az éppen látott képről eszükbe jutott, akkor nyomtak egy szünet gombot és könyörtelenül meséltek. Elhiszem, hogy a belgiumi templomokban rengeteg meseszép faragott szószék van, és valószínűleg nagy élmény volt őket élőben látni, de bevallom őszintén, becsapva éreztem magam. Azt kérdezték, van-e kedvünk megenni egy pizzát és dumálni egy jót. Volt. Ha azt kérdezték volna, hogy szeretnénk-e megnézni 168 darab faragott szószéket (darabonként három különféle szögből), akkor mondhattuk volna, hogy nem. Vagy legalább azt, hogy igazán szeretnénk, de most épp a világ másik végén van dolgunk.

Vágatlanul
Most azt gondoljátok, antiszociális vagyok? Akkor még ennél is durvábbat mondok: a kínzás egyik minősített formája valakivel végignézetni az esküvői videónk vágatlan változatát. Különösen akkor, ha az illető nem is volt meghívva, vagyis semmiféle személyes élménye nem fűződik az eseményhez. Tudjátok, kinek jó az esküvői videó? Hát a videósnak, mert jó sok pénzt kap érte. Oké, talán most túloztam, mert a párnak is fontos lehet. (A miénkről is készült, még soha nem néztük meg.) De három és fél órát elvenni másnak az életéből azért, hogy megnézze, hogyan hordják a pincérek a húslevest és milyen édesen ropta a táncot a menyasszony másod unokatestvérének a két és fél éves kislánya, az kegyetlenség. A megoldás: 15 perces vágott változat készítése, illetve az esküvői fényképalbum, vagy ha beteszed, akkor menjen háttérként, így az érdekesebb részeknél odapillanthat a vendég, de amúgy másról folyik a társalgás.
És még mindig nem végeztem, de ha már belekezdtem, dőljenek a tabuk. Épp most vagy 26 hetes terhes és képtelen vagy betelni a babácskádról 4d-s ultrahangon készült 45 perces videóval? Úgy érzed, ötvenedjére is lenyűgöz a benned fejlődő kis csodalény, és képtelen vagy megunni? Ne haragudj, ha tőlem tudod meg, de sajnos ezzel kevesen vannak így. Biztosan hozzád hasonlóan élvezi az apuka, és a leendő nagyi is elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, miközben nézi, de egy kívülállónak a 45 perces babamérés egész egyszerűen unalmas. A megoldás: fényképek! Válassz ki akár 30 neked tetsző fotót a babádról és mutasd meg. Biztos vagyok benne, hogy bárki szívesen végiglapozgatja.
Ha már a babáknál tartunk… Minden szülőt lenyűgöz csemetéje szépsége, tökéletessége, és minden egyes fintorát, mosolyát, mozdulatát az eszébe szeretné vésni, de mivel ez nem lehetséges, a merevlemezre vési, miután letöltötte a fényképezőgépről. A babafotóknál nem vagyok szigorú, mert szerintem azokat az emberek szívesen nézegetik. Egy bizonyos mennyiségig. 2000 darab ugyanarról a 3 hónapos kopasz kisbabáról borzasztó unalmas, akármilyen gyönyörű is. Pláne, ha anyuka minden második képhez mesél egy jó sztorit, ami a szülőkön kívül szintén senkit nem érdekel: „Jaj, mikor ez a kép készült, akkor mondta először, hogy gágá, amikor meg ez, másnap kapott életében először banánt.” A megoldás: a 200-as limit.

A tapintatlanság felső foka
Végezetül nem hagyhatok ki egy nagyon fontos dolgot. Soha, semmilyen körülmények között ne kiálts így sugárzó arccal egy társaságban: „Akkor megnézzük a szülésről készült videót?” Sajnos erre nagyon nehéz nemet mondani, mert az ember bunkónak érzi magát tőle. Olyan, mintha ezzel mélyen megsértenénk a másikat, mert gyakorlatilag azt mondjuk, nem vagyunk kíváncsiak élete legfontosabb eseményére. Pedig ez nem igaz, csak arról van szó, hogy egy szülésről készült videó vagy premier plán fotó nagyon-nagyon intim. Vannak olyan emberek, akik nem szívesen látnak bele mások ennyire intim szférájába (mint ahogy az adott pár szexvideójára sem kíváncsiak). Itt nem arról van szó, hogy a női nemi szerv látványa zavarba ejtő, hanem maga az esemény annyira meghitt, hogy az ember szó szerint kukkolónak érzi magát. Egyébként nem akarok félrebeszélni, igenis vannak olyanok is, akiket a vér, a szenvedés, a tágulás és a méhlepény látványa undorít. Megoldás: nincs.
Szóval, lányok, asszonyok, hívassatok elő, szortírozzatok, és rendezzetek albumokba szorgalmasan. A jelszó pedig legyen: „Egyszerre maximum 200!”

Szerző: Lustanyu/Kelemen Kata, Fotó: Europress
Ez a cikk kizárólag az evamagazin.hu számára íródott. Minden jog fenntartva.