Kicsinyes, ám szükséges bosszú: így kellett megleckéztetnem a hangoskodó szomszédunkat

Borítókép: Kicsinyes, ám szükséges bosszú: így kellett megleckéztetnem a hangoskodó szomszédunkat Forrás: Getty Images
Olvasónk szerint is kissé kicsinyes volt, amit tett, de úgy érezte, nincs már más eszköze. Fanni történetét olvashatjátok.

Egy 4 hónapos kisbabával vagyok otthon, a férjemmel Londonban élünk egy soklakásos társasházban, közepesen jó környéken. A házban mindenféle szomszédunk van, és néhány hónappal ezelőttig nem is volt semmi problémánk senkivel, amíg mellénk nem költözött egy 4 tagú, iszonyúan hangos család. A két gyerek és az apuka már délutántól otthon tartózkodnak, az anya azonban este későn ér haza a munkából, nagyjából 9 felé.

Ekkor a kölykök teljesen megőrülve rohangálnak, dörömbölnek, talán még fel is borogatnak dolgokat – nem egyértelmű, hogy ennek mi a kiváltó oka.

Én persze pont ilyenkor teszem le a babámat, aki amúgy is elég rossza alvó még, nagyon sokszor felébred. Nos, nyilván ennek a papírvékony falak sem tesznek jót, így kimondottan üdvözlöm azokat a napokat, amikor a szomszéd édesanya hazaérkezésekor csak dörömbölés van, de legalább ordibálás nincs.

A férjemmel már számtalanszor átcsengettünk hozzájuk és megkértük őket, hogy próbáljanak meg valamivel halkabban vigadni, mert mi pihennénk, nem beszélve a kicsiről. Ilyen esetekben elcsendesülnek nettó 10 percre, majd az egész kezdődik elölről.

Már jó pár figyelmeztetésen vagyunk túl és jelentettük őket a közös képviselőnek is, aki nem tesz semmit. A rendőröket azért nem akarjuk rájuk hívni, mert próbálunk tekintettel lenni a két gyerekre. Szóval eddig maradt a néma tűrés, nem volt mit tenni. Aztán egyik este annyira betelt nálam a pohár, amikor többszöri dörömbölésre sem nyitottak ajtót – bizonyára már természetesnek veszik, hogy a „hülye pár a szomszédban hangosnak találja őket” –, hogy elég durva dologra szántam el magam.

A férjem kezébe nyomtam az álmából felriadt üvöltő gyerekemet, kirontottam a lépcsőházba, letéptem a csengőjüket az ajtajuk mellől, s azt magammal is vittem.
Forrás: GettyImages

Tudjátok: ez az az elemes fajta, amit bárhova fel lehet ragasztani, nincs bekötve a hálózatba. Visszafektettem a kisfiamat, mi is ágyba bújtunk és minden egyes ugrálásnál, hangos szónál, zörgésnél, ami a szomszédból jött, megnyomtam azt a nyamvadt csöngőt.

Nem értették. Tudom, csúnya dolog, de mégis legszebb öröm a káröröm és most legalább van egy eszköz a kezemben. A szomszédnő azóta dühödt bikaként ront ki a folyosóra, mert nem tudja, hogyan szólhat a csengő, ha egyszer valaki ellopta. Előzőleg a miénket is leszedtem, hogy ne legyen nekik feltűnő, s persze hogy ne tudják viszonozni a "kedvességemet".

Szóval így állunk most, de ez nyilván tarthatatlan. Nem tudom, mit lehetne ennél többet tenni ellenük, de ha nem lesz jobb a helyzet, sajnos mi hamarosan költözünk. Ti voltatok már hasonló helyzetben?

Galériánkban további 10 elképesztő történetet olvashatsz arról, milyen is, ha van egy rossz szomszédod!