Nagyi és az elfeledett gyermek

Nagyi és az elfeledett gyermek
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

R

Régen is érte veszteség a nőket, csak nem igazán beszéltek róla.

Ez a beszélgetés már lassan 7 éve történt. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha is igazán érteni fogom, amiről a nagyanyám beszél, hiszen az ember hajlamos úgy érezni, vele nem történhetnek meg a rossz dolgok. Mindenesetre már akkor a csontomig hatolt a gondolat, hogy valaha is egy gyermeket gyászoljak, és azóta többször fel-felrémlik bennem a nagyi arca, ahogyan azokról az időkről mesélt, amelyeket mindenki elfeledett. Mert akkoriban el kellett feledni.

Csak ketten ültünk az aprócska konyhában, ahol szokás szerint a tűzhelyen sercegett valami finomság, amit csak a nagymamák tudnak készíteni. Azt már nem tudom felidézni, hogy miként keveredtünk el a gyerektéma irányába, hiszen akkoriban nálam még szóba sem jöhetett a gyerekvállalás, mert még a megfelelő partner sem volt meg hozzá. De a nagymamám egyszer csak belelendült a mesélésbe, hogy milyen volt a 3 gyermekét – köztük az édesapámat is – falun felnevelni, és hogy micsoda áldás volt számára, amikor végre beköltözhettek az állandó meleget, kényelmet jelentő aprócska panellakásba. A nagy mesélés közepette egyszer csak elhallgatott és néhány másodpercre maga elé meredt, mint aki azon gondolkozik, vajon meg merjen-e valamit kérdezni vagy megosztani a másikkal. Aztán összegyűjtötte minden bátorságát és így szólt:

Volt nekem ám egy negyedik gyerekem is

- – a hangjából pedig megbékélés sugárzott, hogy végre ennyi év után ki merte mondani, amit addig rejtegetett.

Teljesen elképedtem, hogy ezt mondta és szépen kértem, mesélje el az általam még sosem hallott történetet.

Az első fiam akkor született, amikor még az anyósoméknál laktunk. Gyönyörű, kerek volt az arca, és én elmondhatatlanul boldog voltam, hogy anya lettem. Akkoriban a faluban csak egy orvos volt, aki nem sok mindenhez értett. Amikor a pici 9 hónapos lett, én már újra dolgoztam a szántóföldön és a nagyapád édesanyja volt a gyerekkel. Emlékszem sokszor győzködtem a mamát, hogy öltöztesse fel rendesen azt a gyereket, amikor kiviszi a házból, de az az asszony eléggé nemtörődöm volt, a tüdőgyulladásra pedig akkor még nem járt nekünk penicillin. Nagyon sokat szenvedett, pár hét alatt hunyta le a szemét örökre

- – mesélte maga elé meredve.
A kép illusztráció.
forrás: GettyImages
A kép illusztráció.

Borzasztóan megrendített, ahogyan erről beszélt és kizárólag két dolog járt a fejemben: hogyan nézett utána az anyósa szemébe, és hogyan élte túl ezt az időszakot. A kérdéseimre azt felelte, hogy az anyósával azután már nagyon elmérgesedett a viszonyuk és igazából sosem bocsátott meg neki, miközben a környezetében az volt az elvárás, hogy borítson fátylat a múltra és szüljön újra gyereket.

Majd belepusztultam, csillagom, ahányszor csak rá gondoltam. Aztán jött a második gyerek és enyhült a fájdalmam, de igazán sosem feledtem. A sírja talán már meg sincsen, azt a temetőt rég felszámolhatták. Az asszonyoktól utána megkaptam, hogy miért adom ugyanazt a nevet a második fiamnak, mint az elsőnek volt. De így legalább mindig megmaradt az emlékezetemben

- – mondta szomorúan.

Bár ezt akkor el nem tudtam képzelni, ma már sajnos tudom, milyen kétségbeesetten keresi egy gyerekétől megfosztott anya a kapaszkodókat, hogy emlékezzen. Amikor másfél éve elvesztettem az első babámat, majd fél éve a másodikat, eszembe jutott ez a történet. Azon gondolkodtam, vajon adjak-e képzeletben nevet egy sosem élt magzatnak, ápoljam-e az emlékét, bárhogyan is találok rá módot. Nem adtam nevet, igyekszem felejteni.

A nagyi is így tette: újra és újra próbálkozott, lett három gyereke és közben észrevétlenül is, de felejtett. Szörnyű lehetett, hogy az ő korában, ha akart volna, sem tud a veszteségéről, a gyászáról beszélni másokkal, hiszen a csecsemőhalálozás akkoriban még nagyon gyakori volt, így az élet részének tekintették, ha egy gyerektől búcsúzni kellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy sikerült is feldolgozniuk az asszonyoknak a történteket, vagy hogy minden esetben be tudták foltozni az életükben keletkezett űrt. Egyszerűen csak mentek tovább a dolgok, ahogyan az én életemben is mennek.

Állítása szerint a nagymamám a gyerekein és rajtam kívül senkinek sem beszélt erről, mert ezt régen nem nézték jó szemmel, és szégyellte is magát, később pedig egyszerűen már nem akarta feltépni a sebeket.

Amikor pár éve agyvérzéssel kórházba került, már nem sokszor volt tiszta a tudata. Egyik nap, amíg az ágya mellett ültem és beszéltem hozzá, épp nem ismert meg, de valakit szólongatott: „itt van a csecsemő a lábamon, segítsél neki!” – azt hiszem, róla beszélt.

Megtehetjük, hogy igyekszünk továbblépni, boldognak lenni, kiteljesedni. De bármi is történjék, az életünk értelme mindig ott lesz a legmélyebb gondolatainkban: egy anya a gyermekét sosem tudja elengedni.

Alapanyagok a tojáson és liszten túl, amiket érdemes otthon tartanod, ha gyorsan össze kellene ütnöd valami finomat

Neked mi van a hűtődben? És a kamrádban? Ja, hogy nincs is kamrád? Sebaj, nekem sincs, ettől még számtalan olyan ételt szoktam előre bespájzolni, ami kis helyet foglal, sokáig eláll, és amiből számtalanféle kaját összedobhatok pillanatok alatt, ha épp beüt a krach. Következzen most az én szupertitkos túlélő alapanyaglistám, ami bármikor jól jöhet neked is.

Egész hétvégén ingyen lehet letölteni 250 mesét

Április 22-én éjfélig korlátlanul áraszthatod el gyermekedet digitális mesékkel.

Megjelent az Éva magazin májusi száma – természetesen idén is JOY-napok kuponfüzettel!

Hány évesek a gyerekeid? Túl vagy már a leváláson, elengedésen? Hogy ment? Vagy még csak most jön? A májusi Éva több összeállításban is foglalkozik ezzel a bonyolult témával.

Le a nejlonzacskóval és társaival! Piknikezz környezettudatosan a Föld napján (és persze egész évben)

Ha nincs még programod a hétvégére, ajánlunk neked egyet! Föld napja alkalmából, vagy csak mert szuper idő lesz és tök jó, hogy végre időt tölthetünk a szabadban anélkül, hogy megfagynánk, piknikezz! Hogy hova menjetek, mit vigyetek magatokkal és mit egyetek mindeközben, mi már kitaláltuk. Neked csupán annyi dolgod lesz, hogy meghívd a barátaidat erre a szuper programra.

Itthon nyaralni kúl! Komolyan! Íme 7 meghitt, természetközeli hazai úticél

Neked a Balaton a Riviéra? Nekünk is. Továbbá a Galyatető a mi Kilimandzsárónk, a Szigetköz pedig az Amazonasunk. És még sorolhatnánk. Tudjátok mit? Soroljuk is!

15 trükk, hogy te is igazi Jedi lehess a konyhában

Ha úgy érzed, hogy a konyhai rutin hiánya miatt rengeteg időt, pénzt és energiát pazarolsz el, vagy csak nyitott vagy egy-két tippre és trükkre, ez a cikk neked szól! A most következő praktikák nagy részét pillanatok alatt elsajátíthatod, és biztos vagyok benne, hogy némelyiknél még a homlokodhoz is csapsz majd, hogy miért nem jutott neked ez korábban eszedbe.

Cigány utakon – hét magyar romafilm, ami elgondolkodtat vagy megnevettet, de legalábbis tágítja a látóköröd

Április 12-én mutatták be Bogdán Árpád új filmjét, a Genezist, a premier kapcsán pedig összegyűjtöttünk plusz hat emlékezetes alkotást, amely a cigányság helyzetéről tudósít különböző módokon és formákban.

Kovásztól a fonásig – megpróbáltam ellesni Szabi, a pék titkát

A Király utcai Panificio il Basilicoban már javában folyt a munka, amikor szombaton délben megérkeztem, hogy gyenge amatőrként belessek Szabadfi Szabolcs, vagyis Szabi, a pék életébe...

Honnan származik a parafadugó szagolás hagyománya?

Biztosan nem ismeretlen számodra sem az a szokás, hogy az étteremben, amikor a vendég kinyittat egy üveg bort, a felszolgáló megmutatja a dugót, és a vendég megszagolja. Ez a jelenet olyan megszokottá vált, hogy bár sokan ismerik a szokást, kevesen tudják, mit is jelent valójában és miért alakult ki. Épp ezért most elmondjuk.

Egy IT-s mindennapjai, avagy 8 dolog, amit csak egy IT-s érthet

Legyen szó programozóról, szoftvertesztelőről vagy bármilyen, IT szakmában dolgozóról, az alábbi dolgok biztosan ismerősek lesznek számukra, hiszen többségük minden nap találkozik ezekkel a munkájuk során.

Környezettudatos ruhák halászhálóból? Lehetséges! AZ Éva magazin múzsája, Epres Panni mutatja be az új H&M Conscious Exclusive kollekciót - VIDEÓ

Epres Panni, az Éva magazin egyik örök múzsája mutatja be a légies és elegáns H&M Conscious Exclusive ruhákat, amikről szinte el sem hinnénk, ha nem tudnánk, hogy halászhálókból és más nejlonhulladékból készültek.

Te ettél valaha földet? Ha nem, ezt a szuper gyors „Száz év magány ”csokis desszertet ki kell próbálnod!

Ma 4 éve, hogy 87 éves korában elhunyt a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez, akinek többek között olyan remekműveket köszönhetünk, mint a Szerelem a kolera idején, A szerelemről és más démonokról, vagy a Száz év magány. Mivel ez egy igen jeles dátum, és amúgy is egész nap egyedül voltam itthon, egy finom desszert pedig mindig jól jön, elkészítettem egy igazi irodalmi ínyencséget: az általam csak „száz év magány”-ra keresztelt mennyei csokis-pohárdesszertet.

„Ilyenkor már nem gondolunk arra, hogy a magánéletünket játsszuk” – interjú Járó Zsuzsa és Kovács Patrícia színészekkel

Több mint két évtizede találkoztak először: egyszerre lettek az Új Színház stúdiósai, aztán egyszerre vették fel őket a Színművészeti Egyetemre (akkor még főiskolára), Máté Gábor osztályába. Azóta számtalanszor játszottak együtt, de azt mondják, hogy sokáig rendre elkerülték egymást, és a külön töltött idő is meghatározó volt. Jelenleg két közös bemutatójuk is van gyors egymásutánban. Együtt beszélgettünk a két színésznővel, Járó Zsuzsával és Kovács Patríciával.

Kövess minket

Éves előfizetéssel most az Utazó különszámunkat is megkapod, és 6950 Ft helyett csak 3950 Ft-t fizetsz.

Csak 3950 Ft