Ennek örömére összeszedtünk pár dolgot Gabriel García Márquezről, ami téged is érdekelhet:

• Sokáig nagyszülei nevelték, anyja és apja ugyanis egy távoli városba költöztek, és további 10 testvére született.
• Feleségét, Mercedes Raquel Barcha Pardót, a lány 13 éves kora óta ismerte, akkor fogadtak örök hűséget egymásnak, de az esküvőre 14 évvel később került csak sor. A frigyből két fiú született.
• Jogot tanult, de nem érdekelte, ezért riporterkedni kezdett. Később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban is dolgozott.

• Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg, és több mint tízmillió példányban kelt el. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be. A regény különösen szépen használja a spanyol nyelvet.
• García Márquez 1982-ben kapta meg az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért.
• Márquez híres volt Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, ezenkívül erős kritikával illette a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerillacsoportokat.
• Az írásról szándékos komolytalansággal nyilatkozik. Mint például:

Egy interjúban ezt mondta a saját regényeiről:

„A kritikusok hívták fel a figyelmemet arra, hogy minden könyvemben ugyanazok a témák, a helyszínek, sőt még a hősök is ugyanazok. A dolog engem lepett meg a legjobban, pedig valójában nincs ebben semmi meglepő: az ember a rögeszméivel ír, és a rögeszmék mindenkiben viszonylag korlátozott sorozatot alkotnak. Kezdetben pedig nem ezt akartam - lehet, hogy azért, mert egyáltalán nem akartam semmit; hacsak azt nem, hogy elmeséljek egy történetet egy családról, melyet a végzet arra szánt, hogy disznófarkú gyereke szülessék. Nem vagyok értelmiségi. Semmi érzékem az eszmékhez. Író vagyok, ahogy asztalos vagy kovács is lehetnék. Az erőmmel, a szenvedélyeimmel és az ösztöneimmel írok, és azt hiszem, hogy ezen a területen is, mint mindenhol másutt, rohamozni kell és támadni, mint a bikának az arénában. Ráadásul rossz olvasó is vagyok. Azaz hogy képtelen vagyok erőt venni magamon, és tovább olvasni egy könyvet, ha egy kicsit is untat. Ez az én egyetlen esztétikai szempontom a mások irodalmában csakúgy, mint a magaméban.”

Márquez Mexikóvárosban halt meg, 2014. április 17-én.

A Nobel-díjas íróét mi is rajongunk, ezért csináltunk egy galériát a képeivel.