A hivatalát 2015-ben elfoglaló Ameenah Gurib-Fakim már 2007-ben elnyerte a L'Oréal-UNESCO A nőkért és a tudományért díját. Kutatóból lett az ország első embere, aki határozott elképzelésekkel cseréli le a parányi indiai-óceáni szigetország imidzsét az eddigi pálmafás-tengerpartos, képeslapra való turistacélpontról a tudomány országára.

Női szerepekről, társadalmi nemekről és kertészkedésről beszélgettünk vele.

Ön kémikusnak és kertésznek tartja magát, tavaly viszont megválasztották Mauritius elnökének. Hogyan változott az identitása és a küldetése?

Nem változott az identitásom, én még mindig egy kertész vagyok. Ugyanúgy kertészkedem, mint eddig, van például egy több száz bonsaiból álló gyűjteményem, hétvégente velük szoktam foglalkozni, nagyon jó mulatság.

Mi a legnagyobb kihívás az elnöki szerepben? Hogyan tudja összeegyeztetni a családanya és a feleség szerepével?

Nem élem meg kihívásként az elnöki szerepet. Vannak céljaim, amelyeket a megfelelő hozzáállással és partnerrel meg tudok valósítani. Mindegy, hogy melyik szerepről van szó, én ugyanúgy állok hozzá: ha hibázom, megvizsgálom, hogy mi volt a baj és tanulok belőle, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanazt. A céljaim viszont bővültek, amióta elnök vagyok: egy soknemzetiségű országban élek, ahol az etnikumok közti párbeszéd elindítása nagyon fontos, csakúgy, mint a tehetséggondozás és a biodiverzitás megőrzése, aminek eszközét főleg az oktatásban látom.

Ön egy meglehetősen férfiközpontú társadalomban él. Mit gondol, a tény, hogy egy nőt választottak elnökké, meg tudja változtatni a nők felé irányuló attitűdöt – legyen szó a társadalomban, az oktatásban vagy a tudományban betöltött szerepükről?

Igaz, hogy férfiközpontú a társadalmunk, de azt gondolom, az érettségét jól mutatja, hogy egy nőt választottak elnökké – ráadásul olyat, aki egy kisebbségi vallásból jön. Mauritius nagy utat járt be, mióta 1968-ban elnyerte a függetlenségét. Mérföldkő volt, amikor a lányoknak is ingyenes lett az oktatás – ez okozott igazán nagy változást a társadalmunk dinamikájában. Jó irányba tart az országunk, és igaz ugyan, hogy vannak gyenge területek a nemek arányát illetően, például a politikában kevés a nő – de azokon a területeken is beszélhetünk nemi kiegyenlítetlenségről, ahol jóval több nő van, mint férfi, például a gyógyászatban vagy a közszolgálatban.

Azt nem tartja mérföldkőnek, hogy női elnöke lett az országnak?

Ennek nem kellene nagy dolognak lennie. Azt gondolom, hogy le kell tudni választani a nemet az adott emberről, ha fontos politikai pozíciókról van szó. Olyan emberekre van szükségünk, akik kiváló vezetői képességekkel bírnak, elszámoltathatóak, és tudnak teljesíteni. Mi, politikusok több millió ember sorsáért vagyunk felelősek, és ehhez semmi köze a társadalmi nemnek.

Céljai között szerepel, hogy Mauritiust innovációs gazdasággá tegye. Ez az ország imázsának a megváltozását is jelentené: tengerpartos-pálmafás turistacélpontból a tudomány országává alakul. Több államban is megvan ez a potenciál, így Magyarországban is. Mit tanácsol ezeknek az államoknak az eddigi tapasztalatai alapján?

Mauritius története ebből a szempontból is érdekes lehet a világnak. A függetlenségünk elnyerésekor egyetlen fő bevételi forrásunk volt, a cukornád. A GDP 90%-át ez adta, kiszolgáltatott és szegény ország voltunk. Oktatással és kereskedelmi kapcsolatok kialakításával sikerült egész iparágakat létrehozni, például a textiliparunk is 1968 után jött létre. Az ezredfordulóra a társadalom iskolázottsági szintje megnőtt, így a gazdaság tovább tudott differenciálódni, ekkorra lett pénzügyi szektorunk és szolgáltatóiparunk. Nemrég nyitottunk egy bioparkot, amely biotechnológiai kutatás-fejlesztési projekteknek ad otthont és célja, hogy a biotechnológiát tegye az ország egyik fő gazdasági pillérévé. A jövőben két további hasonló park nyitását tervezzük mezőgazdasági és IT-fókusszal, amelyek további munkahelyeket teremtenek majd.

A szeptemberi Éva magazinban Ameenah Gurib-Fakim elsősorban arról beszél, hogy mi a megoldás a klímaváltozásra – lapozd fel a 26. oldalt!