Milliószor hallottuk már, hogy férfi és nő kiegészíti egymást, együtt alkotnak egy egészet – ám ez nemcsak a párkapcsolatokban van így, hanem az ember lelkén belül is. Carl Gustav Jung svájci pszichológus Freud követője és barátja volt, ám később eltávolodott mesterétől, és megalkotta saját analitikus pszichológiai elméletét. Jung szerint a tudattalannak két része van. Az egyik az egyéni tapasztalatokat tartalmazza – ez természetesen mindenkiben más és más. Emellett azonban létezik egy úgynevezett kollektív tudattalan is, mely velünk születik, és amelyben az emberiség közös, ősidőkből származó képei, gondolkodási formái, Jung kifejezésével az archetípusok halmozódnak. Ez utóbbiak közé tartoznak például az élettel, az anyával, a jóval és a gonosszal kapcsolatos leszűrt élmények, de alapvetően fontos archetípus az animus is, ami a nők kollektív tudattalanjában a férfi archetípusa, illetve az anima, mely a férfiak tudattalanjában rejtőző női rész. Jung szerint tehát mindenki hordoz a lelkében valamennyit a másik nem pszichés attitűdjeiből, és erre szükség is van ahhoz, hogy a személyiség egészséges egyensúlya létrejöhessen. S hogy mit is ért az analitikus pszichológia férfias és nőies minőség alatt? Nos, a férfi archetípus, az animus jellemzője többek között az energikusság, aktivitás, kreativitás és dinamizmus, negatív értelemben pedig a harc és a rombolás. A női jelleg, az anima a visszahúzódást, a passzivitást, a természethez való kötődést, az életteremtést képviseli.

A férfias és a nőies tulajdonságoknak egyaránt szerepük van az egészséges személyiség kialakításában, ám nem is olyan könnyű dolog együttműködésre bírni őket. A két nem lelki irányultsága – a jungi elmélet szerint – kissé ellentétes, mégis közösen alakítják ki a lelki egyensúlyt. Egy modern hasonlattal élve olyan a helyzet, mint amikor egy űrhajó kering a Föld körül. A centrifugális erő igyekszik kirepíteni az űrbe, mint parittyából a követ, a centripetális erő viszont – ami ez esetben a Föld gravitációs vonzása – visszatartja, nem engedi elszabadulni az űrhajót. Az analitikus pszichológia felfogásában a kifelé ható centrifugális erőt a férfitulajdonságok, az építés, alkotás, széthúzás képviselik, melyeket centripetális erőként a női minőség, a védelmezés, megtartás, gondoskodás ellensúlyoz. A két erőhatást azért nehéz összekapcsolni, együtt működtetni, mert a személyiség teljesen más szféráiba tartoznak. Egy férfi esetében a férfias tulajdonságok tudatosak, hiszen ezek részét képezik a kifelé mutatott, a világ által elvárt megjelenésünknek, az anima viszont a tudattalanban helyezkedik el, közvetlen hozzáférésünk nincs hozzá. Nőknél természetesen a női jelleg a tudatos, és az animus az, ami rejtetten létezik. Az anima és az animus felfedezése, tudatosítása és elfogadása hosszú-hosszú fejlődési folyamat során megy végbe, tulajdonképpen egy élet munkája. Az is nehezíti a folyamatot, hogy a lélek mélyén rejtőző, az ellenkező nemhez kapcsolódó tulajdonságokat csak akkor érdemes beengedni a személyiségbe, ha a saját nemre jellemző tulajdonságegyüttes már kellően megerősödött. Gyakran említett példa, hogy ha egy nő nem teljesíti ki nőiségét, nem birtokolja eléggé magabiztosan a saját neméhez tartozó minőséget, akkor a benne rejlő animus hajlamos „elkanászodni”, és uralni kezdi személyiségét. Az analitikus pszichológia szerint ennek eredményeként jelennek meg a munkamániás, határozott, harcos szellemű nők, akik kritikusak, makacsak és erős bennük a vitázási hajlam. Ha pedig egy férfi nem tud kapcsolatot teremteni a tudattalanjában lévő női minőséggel, akkor az anima „belső nőként” elkezdi befolyásolni viselkedését, és az illetőre jellemzőek lesznek a hisztérikus hangulatváltozások, a túlérzékenység és a hiúság.

A folytatás és a teljes CIKK a már kapható 2023-as tavaszi Éva magazinban olvasható!