...Ilyenkor csak a nyafogást hallgatom, hogy mikor jön már haza a másik, mert így unalmas. Mégsem utálják egymást annyira? Ki érti ezt?

A testvérviszály mindennapos szélsőségei
A kisfiú a konyha közepén állt mezítláb, kezében egy sörösüveggel. Elszánt tekintettel nézett anappali felé, ahol édesanyja szoptatta kishúgát. Némán várta a megfelelő pillanatot, amikor bosszút állhat, csak egy másodpercnyi figyelem kellett hozzá. Az anya felnézett, rámosolygott, s a gyerek ekkor furcsa grimasszal az arcán elengedte az üveget, amely ezer szilánkra hullott szét. Alig kétéves volt akkor, és nem tudta megbocsátani, hogy egy idegen fekszik a biztonságot adó karok között. Barátnőm kétségbeesése leírhatatlan volt. Egy feszültséggel és aggodalommal teli terhesség után mindennapos küzdelmet folytatott a szoptatásért, ami ilyen körülmények között szinte reménytelen volt. A baba tápszeres lett, így legalább egy konfliktust sikerült kiiktatni. Idővel abarátnőm megtanulta kezelni a mindennapokat, de az állandó civakodások, verekedések és piszkálódások nem szűntek meg. Aki több gyereket nevel, kisebb-nagyobb mértékben szembekerül a testvérféltékenységgel, bár szerencsére ritka az ehhez hasonlóan kiélezett helyzet. De pontosan mi is okozza ezt a kétségbeesett érzést?

Mit csináljunk másképp?
Mindenképpen engedjük, hogy kiadja magából a bánatát és haragját, ne törekedjünk arra, hogy magába fojtsa érzelmeit. A féltékenység legáltalánosabb megjelenési formája a regresszió, vagyis a visszalépés a fejlődésben. A nagyobb testvér ugyanarra a gondoskodásra vágyik, mint amit irigyel a kisebbtől, ezért előfordul, hogy újra cumisüvegből akar inni, elveszíti szobatisztaságát, esetleg agresszív lesz vagy túlzott szeretetében nekiesik a kistestvérének. Szintén gyakori, hogy megharagszik a szüleire, és dührohamait hozzájuk intézi. Érzelmei teljesen érthetőek, sőt az ő szemszögéből még jogosak is. Segítsünk neki, hogy minél hamarabb fel tudja dolgozni az új helyzetet, és ne hagyjuk felügyelet nélkül a testvérkével. Meséljünk neki arról, milyen volt, amikor őt vártuk, amikor ő volt kisbaba.
A testvérféltékenységnek van jó oldala is: egészséges versenyhelyzetet teremt a gyerekek között. A rivalizálás felkészíti őket a külvilágban rájuk váró erőpróbákra, és azokban nyugodtabban tudnak majd helytállni. Aversengés természetesen nagyobb korukra is megmarad köztük. Ne akarjunk mindenáron beleavatkozni a konfliktusaikba, hadd tombolják ki magukat. A vihar elmúltával aztán beszéljük meg velük a történteket, hogy egy későbbi hasonló helyzetben okosabban tudjanak viselkedni. Smudla Szilvia szerint sokszor mi, szülők mérgesítjük el a gyerekek közötti viszonyt a téves igazságérzetünkkel. Kényesen ügyelünk rá, hogy minden gyerekünk ugyanazt kapja – holott erre semmi szükség –, és ha valamilyen élethelyzetben mégsem sikerül ezt megvalósítanunk, a hoppon maradt gyerek ellenünk vagy a testvére ellen fordul.

Fontos az önbecsülés
Eckhart Erzsébet hat gyermek édesanyja, most diplomázik pszichológiából. Szerinte nem mindegy, milyen korkülönbség van a testvérek között. Náluk a második gyerek 6 évvel az első után született, majd 3 évenként jöttek a többiek. Az elsőszülöttet nem érte komoly trauma a kistestvér érkezésekor, mivel addigra már megszilárdult a kapcsolata a szüleivel, megbizonyosodhatott a szeretetükről, és elég érett volt ahhoz, hogy osztozzon a család örömében. Erzsébet 3 év korkülönbséget tart ideálisnak: ha egy kisgyerek 3 évig fókuszban van, megkapja szüleitől, nagyobb testvéreitől a szükséges testi és lelki gyengédséget, akkor nem éri sérülés, mire az új csecsemő kisajátítja magának a mamát, mert már kialakult a megfelelő önértékelése. Náluk beengedik a kicsiket a szülői ágyba, néha a testvérek is együtt alszanak, s időnként mindegyik gyerek kap külön programot, amikor egyedül ő van a figyelem középpontjában. A féltékenység félelem: attól félünk, hogy elveszítjük valakinek a szeretetét. Ennek az érzésnek a leküzdéséhez az kell, hogy egy magabiztos belső hang azt mondja nekünk: márpedig mi kiérdemeljük a feltétlen szeretetet. Az a gyerek kételkedik önmagában, aki hamarabb fog megijedni szülei elvesztésétől, vagyis a testvérféltékenység lappangó önértékelési zavarokat is takar. Szeressük hát igényei szerint az idősebb gyereket, dicsérjük jó tulajdonságait, erősítsük önbizalmát.

Az elvarázsolt család
Nagyobb gyermekemmel magam is jártam pszichológusnál, aki az egyik találkozás után elém rakott egy rajzot, és magyarázatul elmondta, hogy a fiamnak úgy kellett lerajzolnia a családot, mintha egy varázsló átváltoztatott volna mindenkit. Kistestvérét tortának ábrázolta, a belőle kinövő virág engem jelképezett, ő maga felhő volt a virág felett, amelyből sűrű cseppekben hullott az eső. Azonnal megértettem, és én is sűrű cseppekben könnyezni kezdtem. A torta egyszerű eset: meg lehet enni és eltűnik, ám az én tortából fakadó virágom arra utalt, hogy a nagyfiam nagyon szorosnak látja az anyja és az öccse kapcsolatát, és féltékeny rá. Pszichológusunk megnyugtatott: nem olyan súlyos ez a probléma, odafigyeléssel meg lehet oldani. De egy testvérnél nagyobb ajándékot egyetlen szülő sem adhat a gyermekének.

Szöveg:Horváth Zsuzsa, fotó: Europress/Getty images, Pinterest