Tetű

2011. Január 14.

„Anya, viszket a fejem!” – nyafogott a leányom. „Vakard meg!” – tanácsoltam neki, és ezzel le is zártam magamban a témát.

Mikor már harmadik napja ismételgettük ugyanezt a párbeszédet, a férjemnek jutott eszébe, hogy meg kellene nézni, nem tetves-e a gyerek feje. Döbbenten álltam: tetű?! Fogalmam sem volt, mit kellene néznem; és ha nézem, mit kellene látnom; sőt, ha látom, mit kellene tennem. Eddigi 42 évemet sikerült úgy átvészelnem, hogy ez a nyavalya messzire elkerült – ám világos volt, hogy mindenki tőlem várja a választ. Így „hatékony anya üzemmódba” kapcsoltam, és vizsgálódni kezdtem: először a lányom hajzatát, majd az internetet túrtam fel, végül a megszerzett ismeretek birtokában ismét a lányom feje következett.

Bogaras a gyerek

Hol kaphatta el?

Egy gyerek annyi helyen fertőződhet meg fejtetűvel, ahány közösségbe csak jár. Lehet a tett színhelye az óvoda, az iskola, egy játszóházi születésnap, egy ugrálóváras buli és így tovább.
Végiggondoltam tehát, hol is jártunk az elmúlt hetekben, és kiderítettem a legkézenfekvőbb megoldást: az akrobatika edzések során, a nagy tornacsarnokban juthattunk hozzá a hívatlan kis élősködőkhöz. Ide nagyon sok gyerek jár, elég, ha egy tetves! Az ő hajából kipottyant egy állatka, majd valamelyik gyakorlat során a lányom hajába tapadt a közösen használt szőnyegről…
Míg a megfertőződés mikéntjét próbáltam gondolataimban rekonstruálni, egy lista is összeállt a fejemben arról, kiket kell értesítenem a fertőzöttségről, ha bebizonyosodik, hogy valóban tetűvel állunk szemben. Nem volt túlságosan jó érzés felhívni a barátokat, rokonokat, edzőket a tetvesség hírével, de – mint utóbb kiderült – az őszinteségért cserébe mindenkinek volt legalább egy „bogármeséje”. El is határoztam, hogy utánajárok, milyen gyakori manapság a fejtetű. Mielőtt azonban erre rátérnék, nézzük, hogyan lehet felismerni.

Látod? Nem látod?
A lányom fejét vizsgálva már az első pillanatban feltűnt, hogy furcsa, pici fehér „szöszök” vannak a hajszálain, amiket hiába próbálok lesöpörni, nem mozdulnak. „Bogarakat” (a fejtetű hivatalosan rovar) azonban nem láttam.
Ismereteimet Dr. Kovács Mária – gyermekeim háziorvosa – pontosította: a fejtetvességet vizsgálva először az úgynevezett serkéket, a fejtetű petéit vesszük észre a hajszálakon. Ezek az apró, fehéres színű szemcsék cementszerű kötőanyaggal ragadnak a hajszálakhoz, és kábé egy hét alatt kelnek ki belőlük a tetvek. Rendkívül gyors elszaporodásuk oka, hogy egy rovar átlagosan 100 petét képes lerakni 2–4 hetes élete során. Nem kell matekzseninek lenni, hogy kiszámoljuk, pár hét alatt hány élősködőre tehetünk szert…
A fejtetű a fül mögötti és a tarkótájéki hajas területet kedveli a legjobban (itt a legsűrűbb az ember haja). A hajszálakat széthúzva is nehéz magukat a rovarokat meglátni, mert a fénytől menekülnek. Sűrű fogú fésűt használva azonban pillanatok alatt teljes bizonyosságot szerezhetünk a fejtetvességről: egy-két húzás után megláthatjuk a fésűbe akadt, elevenen, kapálódzó rovart.
A fejtetűvel fertőződött egyéneknél a hajas fejbőr állandó vakarása a legfeltűnőbb. A viszketést a rovar nyála okozza, amely annak táplálkozása (vérszívás) során bejut a bőrünk alá. A fejtetvek csípéseikkel szerencsére nem terjesztenek egyéb betegségeket. Más szövődmény nem lehet, csak a vakaródzás során elfertőződött sebek.
Magam is hasonló tapasztalatokra tettem szert. A serkék felfedezése után maradt még némi kétség bennem, hogy tényleg fejtetűvel állok-e szemben (az ember mindig igyekszik valami kellemesebb magyarázatot találni), a fésű fogai között vergődő bogarat látva azonban már tudtam: kezdődhet a „rovarirtás”.

Így irtunk mi
Irány a gyógyszertár. Mivel a „bogarak” diagnosztizálása éppen vasárnapra esett, az ügyeletes patikáig volt időm felkészíteni magamat arra, hogy bizony fejtetűirtó szert kell majd kérnem. Önmagam erősítése gyanánt végiggondoltam, hogy nem az a szégyen, ha valaki elkapja a tetveket, hanem az, ha nem foglalkozik vele, vagy eltitkolja. A beszerzés a vártnál sokkal könnyebben lezajlott; igaz, az egyszerűség kedvéért mindkét ajánlott szert megvettem.
Hazaérve kiválasztottam az egyiket, majd kezelésbe vettem a leányom fejét.
Érdekes megfigyelésekkel gazdagodtam: 1. A fejtetvek a hajmosás során levegővétel céljából előbújnak (meg is jegyeztem magamban, hogy ha a lányom nem lenne annyira önálló, hogy egyedül mossa a haját, már rég észrevettem volna, hogy „bogaras”). 2. A tetűirtó szer használati utasítása azt írja, hogy a megadott hatóidő alatt elpusztulnak a serkék és a kifejlett rovarok is. Én szomorúan tapasztaltam, hogy a kezelés után is élő egyedek vannak a fésűben. 3. Egyik patikai szer sem távolítja el a serkéket. 4. Nem hiába írt az Éva magazin az ecet sokoldalúságáról: az ecetbe mártott fésű volt az egyetlen, amivel a hajszálakhoz tapadt serkéket el lehetett tüntetni (hacsak nem akartuk volna egyesével lehúzgálni őket a körmünkkel). 5. Nem a világ vége, ha valaki elkapja a tetveket, de nagyon macerás megszabadulni tőlük, mert nem elég őket a hajból kiirtani, minden ágyneműt, törülközőt (gyerekeknél az ágyukban tartott plüssállatokat) is ki kell mosni 60 foknál melegebb vízben.
Aki valaha is találkozott már fejtetűvel, nem fog csodálkozni, hogy elhatároztam: mindhárom gyermekemet (és magunkat, a szülőket is) hetente fogom ellenőrizni, akár van járvány, akár nincs…

Visszatérő ciklikusság
A hazai és a nemzetközi járványtani megfigyelések alapján megállapítható, hogy a fejtetvesség egy országon belül általában 20–25 éves periódusokban tér vissza, méghozzá növekvő mértékben. Nálunk a hetvenes-nyolcvanas évek táján volt megfigyelhető jelentős fejtetvesség, és napjainkban sajnos ismét újra észlelhető.
Buzsákiné Király Klára vezető óvónő tapasztalatai szintén alátámasztják a fenti állítást: az utóbbi 2-3 évben rendszeresen előfordul fejtetvesség a gyermekeim óvodájában, holott korábban elvétve találkoztak vele. Dr. Kovács Mária gyermekorvos is hasonlókról számol be, illetve megemlíti, hogy nemrégiben még ruhatetűvel is találkozott.
Amikor egy gyermekközösségben tetvesség fordul elő, a védőnőt kell értesíteni: ő vizsgálja meg az összes gyereket. Akinél fertőzöttséget észlel, annak tájékoztatja a szüleit a teendőkről. Ilyenkor a gyermekek ágyneműjét és az „alvókákat” fertőtleníteni kell – ez az óvodák, illetve a szülők dolga. A közösségbe csak ÁNTSZ-engedéllyel lehet visszatérni. Kovács doktornő tájékoztatott arról is, hogy az ÁNTSZ szerepe nem csupán az engedély kiadása – azok a családok, ahol a kezeléshez szükséges szerek beszerzése anyagi okokból nehézséget okoz, segítségért is fordulhatnak a hivatalhoz (anyagilag támogatják a beszerzést, vagy elvégzik a kezelést).

Bárkivel megtörténhet
A hivatalos orvosi álláspont szerint bárkit utolérhet a fertőzés, korra, nemre és anyagi helyzetre való tekintet nélkül. Ennek alátámasztására Kovács doktornő elmesélt egy történetet. Egy kollégája állami gondozott gyerekeket táboroztatott nyáron, és saját gyermekeit is magával vitte. Az „intézeti” gyerekek csak úgy foglalhatták el az ágyukat, ha előtte egy rövid orvosi szűrésen vettek részt, ami a fejtetvesség kizárását is magába foglalta. A mintegy 300 gyermek közül egy fertőzöttet sem találtak. Aztán egy strandolás alkalmával a tábori doktor meglátta a saját gyermeke szétlebbenő hajtövén a serkéket…
Dr. Gerő Marianne homeopata szakorvos véleménye a fentiektől kicsit eltér: az egyik gyerek elkapja, a másik pedig nem. Ez nem pusztán a véletlen kérdése, valamilyen módon az alkat szerepet játszik ebben a kérdésben. Ma Magyarországon nem divat a fejtetvességet homeopátiás szerekkel kezelni, bár más országokban akár arra is láthatunk példát, hogy kizárólag ilyen eszközöket igénybe véve érnek el eredményt. A Repertóriumban (a homeopátia nagykönyvében) a fejtetvesség rubrikában 21 ajánlott szert találhatunk, melyek közül a homeopata feladata az alkat és az akut probléma figyelembe vételével a terápiáról dönteni.

Jó tanácsok aggódó szülőknek:
ı A „jobb félni, mint megijedni” módszert a tetvességgel kapcsolatban is érdemes alkalmazni.
ı Tartsunk otthon egy sűrű fogú fésűt, amellyel legalább hetente egyszer (ellenőrzés céljából) átfésüljük a magunk és a gyermekeink haját (a legkönnyebb akkor használni, ha hajmosás után balzsammal is átöblítjük a hajunkat).
ı Amikor meglátjuk az óvoda, iskola bejáratánál a feliratot: „Intézményünkben tetvesség fordult elő”, szerezzünk be megelőzésre is alkalmas tetűirtó szert, és kezeljük vele a gyermek haját. Gyógyszertárakban és néhány fodrászatban már kíméletes, gyógynövényes szereket is lehet kapni.
ı Ha minden óvintézkedésünk ellenére is elkapta valaki a családban a fejtetvességet, ne rémüljünk meg, hanem szánjunk elegendő időt és energiát az élősködők kiirtására. Ne felejtsük el értesíteni a környezetünket atetvességről! Így ők is lehetőséget kapnak, hogy védekezzenek ellene, vagy hogy korai felismeréssel könnyebben megszabaduljanak tőle.
ı És végül egy igazán jó hír: a háziállatok (kutya, macska) nem kapják meg az emberi fejtetvességet. Vagyis fertőzés esetén bennük nem kell keresgélnünk ezeket az élősködőket.

Szerző: Cseh Andrea, fotó: photolibrary, Ribánszky Kata, Jágfai Eszter

Megjelent: 2009. január, Létkérdés rovat. Minden jog fenntartva.