Hamarabb eljön a nyári szünidő, mint gondolnánk. Már most érdemes tervezni, szervezni, vagy legalábbis tájékozódni a gyerektáborok felől. Cikkünkben különös hangsúlyt kapnak az állatkerti és az ökotáborok, melyek változatos és érdekes programjaikkal a természet szeretetére, védelmére, az élet tiszteletére nevelnek.

„A legjobb a víziló-simogatás volt! Nem is gondoltam volna, hogy olyan... – Dani a megfelelő szót keresi – …hogy olyan selymes a bőre ahhoz képest, hogy mekkora. Tényleg, te tudtad, hogy majdnem hét centi vastag a bőrük?” – kérdezi 11 éves unokaöcsém. A választ azonban már nem várja meg, csak úgy ömlik belőle a szó, lelkesen meséli tavalyi tábori kalandjait.

Állatkerti táborok – nemcsak Budapesten
Az állatkerti, úgynevezett zoo-táborokban szakképzett pedagógusok vezetésével folyik a környezeti oktatás. Ennek legjellemzőbb módszere a közvetlen tapasztalatok szerzése és a játékosság.
„A zoo-pedagógia állatkerti környezetben történő nevelést jelent. Sokan már magát a szót is félreértik, pedig a zoo-pedagógusok az állatkertben nem az állatokat nevelik, idomítják, hanem az állatok segítségével gyerekeket és felnőtteket tanítanak – fejti ki Golovanova Bea, a Fővárosi Állatkert zoo-pedagógusa. – Az állatkert olyan helyszín, ahol minden érzékével tanul a gyerek, szinte önkéntelenül, tudat alatt szívja magába az ismereteket, szó szerint, akár az orrán át. Hiszen itt nemcsak szemtől szemben találkozhat az élő állattal, hanem érezheti a szagát, tapinthatja a bundáját, tollát, pikkelyét, hallhatja a hangját.”
Az állatkertben a tábor napjai alatt a gyerekek részt vehetnek az állatok gondozásában, etetésében, az állatházak takarításában, az állatpark tisztaságának, szépségének megőrzésében. Megismerik a park belső életét, vetélkedőkön, játékokon keresztül közelebb kerülnek az állatokhoz, növényekhez, megértik, hogy láthatatlan kötelék köt össze bennünket, hogy egyetlen közös biológiai rendszer részei vagyunk, melynek egyensúlya létfontosságú mindannyiunk számára.

fotó: Pinterest

Az állatok gondozásából olyan felelősséget tanulnak, mely későbbi életük során más területeken, akár a párkapcsolataikban is lényeges szerepet játszhat.
Az állatkert varázslatos hely, ahol a gyerekek megtanulhatják szeretni az olyan félreismert állatokat, amilyen a kígyó, a denevér vagy a patkány. Ha valaki eltölt egy napot a bogárházban, és rájön, hogy a csótány az egyik legtisztább állat, mert minden második percben mosakszik, akár a macska, más szemmel fogja nézni azt az állatot. Minél többet tud róla, annál közelebb érzi magához. Ha pedig saját maga aprítja fel a gyümölcsöt az achátcsigáknak, többé már nem fog úgy undorodni tőlük, mint azelőtt.
Sok állatpark utolsó menedéke egyes kihalófélben lévő állatoknak, így természetmegőrzési tevékenysége, vissza- és újratelepítési programjai kitűnő lehetőséget nyújtanak a környezeti nevelésre.

fotó: Pinterest

Van olyan tábor, ahol a díj azért méltányosabb, mert a tábor szervezői és vezetői ugyanúgy befizetik az egy főre eső díjat, mint a résztvevő gyerekek: „Így tavaly az ország nyolc megyéjéből már több mint 200 gyerek táborozott nálunk” – mondja Gunity József, a Robinson tábor vezetője. Más táborokat nem egyesület vagy alapítvány működtet, hanem egy család, ennek megfelelően a díj sem csillagászati. Jó példa erre a Piliscsévi Játékpark fazekas alkotótábora. A Kováts család 3 hektáros birtoka ideális otthont nyújt a kikapcsolódni, játszani, tanulni vágyó gyerekeknek. „Itt mindent mi csinálunk, saját erőből, nagy lelkesedéssel. A titokszoba például az édesapám ötlete volt. A kisvasút után ez a látványos fizikai jelenségeket (mágnesesség, elektromosság, hangok, lebegés, vákuum) bemutató helyiség a nagy kedvenc. Idén már hatodik éve, hogy tábort szervezünk, és eddig mindig telt ház volt. Ez nekem a legnagyobb elismerés – meséli Kováts Andrea. – Ide bárki bármikor eljöhet, és körbenézhet: megmutatom, hol alszanak, esznek a gyerekek, állok elébe minden kérésnek, kérdésnek.”
Egy szó mint száz, táborozni jó és táborozni kell. Ez az első nagy lépés az önállóság felé. A tábor az a hely, ahol barátságok köttetnek, ahol közösség kovácsolódik, ahol új ember születik.

Szöveg: Schütz Gabriella