Mi az a szellemi tulajdon?

A szellemi tulajdon magába foglalja a szerzői jogokat, a vállalkozás márkájához a fogyasztók által kapcsolt valamennyi verbális, vizuális és térbeli megjelenést, mint például márkanevet, szlogent, logót, de ugyanide értjük a termékek védelmét is. Azok az értékek, amelyek nem a szerzői joghoz tartoznak az iparjog körébe esnek. Kevesen tudják, és vitatott is egyébként a szakmánkban, hogy ezek alapjait, magját képező know-how is ide tartozik. A know-how egy vállalkozás belső folyamatától kezdve nagyon sok minden lehet. Módszertan, gyártási folyamat, ügyfélkapcsolati megoldások, de akár egy lovas verseny komplett programja is. Gyakorlatilag bármi, amiben a vállalkozás által adott érték a kitalálásától kezdve egészen a fogyasztóig eljut, vagy ahogy fogyasztja a végén a vevő. Ezt jelenti, ezt az „ahogy-ot”. Tapasztalatom szerint általában ezt szeretnék az emberek védeni.

Egy termék vagy szolgáltatás létrehozásakor mikre kell ügyelnünk, hogy védeni tudjuk a szellemi tulajdonunkat?

A kérdés jó, de általános válasz sajnos nincs erre sem. Sokan a szerzői jogban látják a kapaszkodót, de sajnos ez a jogterület az esetek többségében nem azt biztosítja, amit a vállalkozók a gyakorlatban szeretnének. A szerzői jog ugyanis gyakorlatilag, ha a piaci verseny kontextusában vizsgáljuk, a végén nem a „művészt” védi, hanem a művet. Azt is néha elég csekély mértékben. A szerzői jogba kapaszkodni nagy kockázat ilyen szempontból, mert nagyon ritkán lehet a vevő szemével értékelni egy másolást, hogy az azonosan vagy összetéveszthetőségig hasonlóan ténylegesen megvalósul-e vagy megmarad az inspiráció szintjén.

Ennél biztosabb megoldásokat ad az iparjogvédelem. Ahhoz ugyanis, hogy kereskedelmi, gyártási, szolgáltatási szempontból élvezni lehessen a jogvédelmet, szakjogi területhez kell fordulnunk. Az emberek ez alatt általában tévesen azt értik, hogy biztos valami nagyvállalati, sok emberes, gyártósoros vállalkozásnak kellhet csak ez, pedig nem. Mindenkinek szüksége van az iparjogvédelem területéhez tartozó jogvédelemre, aki vállalkozik, gyárt, kereskedik, szolgáltat, tanít, stb. Ide tartoznak például a védjegyek, de a termékek külső kialakításának védelme is (pl.: a csomagolás, még egy honlap is), vagy a szabadalmak és használati minták, amelyek valóban kevesebbszer fordulnak elő, vagy az sem biztos, hogy célszerű ezekhez nyúlni üzleti stratégia szempontból.

Ami kapaszkodót adhat az az, hogy mindig azt védjük, amivel a konkurencia és a fogyasztó találkozik/találkozhat. Sok esetben ez a külső megjelenés, de lehet más is, például a mintázata az anyagnak. A termék védelme így sokszor jóval fontosabb, mint a márkanév, vagy a logó védelme, a védjegyek köre ennél jóval, de jóval bővebb, még akkor is ha kevésbé ismert a laikusok körében. Úgy szoktam magyarázni, hogy ismertség és kitettség kérdése, hogy mikor melyikre van igazán szükségük a vállalkozásoknak. Van, ahol a jog utóbb gyakorlatilag az érvényesítésnél beszámítja a nem regisztrált szakaszt, tehát visszamenőleg is ad jogvédelmet. De ahhoz, hogy ezt ténylegesen érvényesíteni is lehessen szükség van a regisztrációra. Ennek a tisztességes verseny szempontjából is különös jelentősége van.

Mi, szakemberek, nem tudjuk elégszer elmondani, hogy a vállalkozók még a piacra lépés előtt konzultáljanak megfelelő felkészültségű szakemberrel. Mert például épp a termékvédelem az, amely során a vállalkozás elveszítheti a rendelkezésre álló időt, amíg biztos jogvédelmet tud szerezni az adott piacon. Különösen igaz ez, ha külföldre (is) vinni akarja a terméket, a vállalkozást..

Azért, mert azt kell megérteni, hogy a gazdasági verseny és a jog is úgy gondolja, hogy ha valaki vállalkozni akar, az egyenlő azzal, hogy versenybe lép a többiekkel. Épp úgy, mint egy focimeccsen, itt is vannak szabályok. Ahogy ott szükség van a lelátón lévő szurkolóknak arra, hogy tudják, épp kinél pattog a labda, ki a jó játékos, itt is ugyanez a helyzet.

Ha a vállalkozó pályára lép és versenyezni akar, elvárható, hogy regisztrálja magát játékosként. Győződjön meg róla, hogy nem más mezét veszi fel. Ettől lesz tisztességes a verseny, és így lehet elvárni a jogtól is, hogy megvédje üzleti és erkölcsi érdekeinket és értékeinket. A jog a megelőzésben gondolkodik. Elvárja azt, hogy az ember bezárja az autóját. Feltételezi, hogy ezt magától is így tenné. És ha ez elmarad, ha ellopják az autónkat, ki fog jönni a rendőrség, de sokkal kisebb az esély arra, hogy másnap reggel az autónk ugyanott fog várni, vagy hogy a biztosító fizetni fog. Létezik a jog világában ugyanis az úgynevezett károsult felróható magatartásához kapcsolódó (viszont) felelősség. Esetünkben ez bőven a passzivitásban, a belenyugvásban, a negligenciában is tetten érhető. Azt pedig már minden laikus is tudja, hogy a nem tudás nem mentesít a felelősség alól. Ez sajnos ebben az esetben is így van. Ha nem tesz meg mindent előzetesen annak érdekében, hogy minimalizálja a kockázatot, a jog erre úgy reagál, hogy kevesebb támaszt nyújt, ha megtörténik a baj.

Mit tehetünk, ha azt látjuk, hogy valaki jogtalanul másol/utánoz minket?

Ha az előző gondolatmenetet követjük, akkor már logikusan érthetővé válik, hogy ha egy előre jól meghatározott stratégia mentén akár több jogvédelmi eszköz is a kezünkben van, amit tényleg szakértő segítségével raktunk össze, akkor azt is tudni fogjuk előre, hogy mit kell tennünk azért, hogy ez elő se forduljon. Ilyen például a termékképek logóval való ellátása, a szöveges tartalmakhoz fűzött honlaplátogatóknak előírt Ászf-ekben rögzített záradékok és klauzulák, vagy az önkéntes mű-nyilvántartási bejegyzésünk szöveges és vizuális tartalmak esetén. De a sor, hogy mennyi mindent tehetünk, gyakorlatilag, ha nem is végtelen, számos. Ezt akkor is érdemes tenni amíg eljutunk oda, hogy tényleges jogvédelem legyen a kezünkben (pl.: védjegy okirat).

Ezek birtokában, ha mégis előfordul a másik részéről akár jóhiszeműen is a másolás, akkor órák alatt tudunk letiltást kérni online a platform fenntartójától, kérdés és kérés nélkül, pusztán a védjegyokirat felmutatásával. Erre szoktam mondani, hogy a jó jogvédelmi eszközök használatához már nem kell feltétlenül ügyvéd. Azt a laikus is tudja maga használni.

Ha ott valamiért nem járunk eredménnyel, sokkal nagyobb magabiztosággal tudunk mi, szakjogász ügyvédek a bírósághoz fordulni, ha már van egy eszköz a kezünkben. Sajnos mi is csak hozott anyagból tudunk dolgozni, ezért is szükséges az, hogy a vállalkozás minden esetben forduljon megfelelő felkészültségű szakjogász ügyvédhez, mert még az is bonyolult, szakértői kérdés, hogy az eredeti – különösen a szerzői jogi alkotások esetén igaz –, mű, termék, bejegyzés, stb. elismert-e a szerzői jog által, összehasonlítva ténylegesen megáll-e a jogsértés. Ez az iparjog területén is így van, csak ott a szakjogi vizsgálat tárgy az, hogy oltalom képes-e, nem ütközik-e más korábbi jogával, stb.

Ha pedig megáll a jogsértés, akkor a jog nagyon komolyan veszi ezeket az eseteket. Nem csak polgárijogi hanem büntetőjogi eszközökkel is védi a szellemi tulajdonunkat. Épp úgy védi, mint az ingatlanunkat, vagy ingóságainkat. Innen a név is ezen a szakjogi területen IP, azaz ”intellectual property”. (Utóbbi szótag jelentése ingatlan, tulajdon.)