Nagynevű cirkuszdinasztiába születtél. Milyen pluszt jelent az életedben a Picard név?

Egyben előny és hátrány is. Előny, hiszen a szakmában sokan ismerték az ükszüleim, nagyszüleim, szüleim munkásságát, akik mind elismert artisták voltak. És éppen ezért hátrány is, hiszen ennek a névnek meg kell felelni, s az ősök által felépített színvonalat tartani kell.

Így most egy kicsit nehéz is a szívem, mivel a lányom születése után úgy döntöttem, szüneteltetem a szakmai pályafutásomat, hogy láthassam őt felnőni. Ennek lassan egy éve már, de nem tudom, mit hoz még a jövő, folytatom-e a valaha a nemes feladatot vagy igazi édesapa maradok.

Egy alföldi faluból, Tabdiból származol és bejártad a világot a társulattal. Nem volt nehéz a váltás?

Gyermekkoromat Tabdin töltöttem, itt nevelkedtem. 18 éves voltam, amikor édesapámmal elkezdtem dolgozni. Először a nagyhírű Eötvös Cirkuszban, majd Amerikában a Ringling Cirkusznál. Ezek után minden évben újabb országokban járhattam. Hálás vagyok az életnek, hogy annyi gyermek arcára csalhattam mosolyt!

Miért éppen a bohóc szakmát választottad?

Talán nem is én választottam, ő választott engem! Édesapám, miután Dittmár Roland kollégájával szétváltak, átadta a tudását nekem, s így indultunk el egy akrobata számmal, ami mellé bohóc entréket dolgoztunk ki. Hosszú évekig együtt utaztunk, később, mikor ő nyugdíjba ment, én egyedül folytattam a szakmát.

A hétköznapi életben is humoros embernek tartod magad?

Ha jókedvem van, akkor mindenképp. Szoktuk is mondani, olyanok vagyunk, mint az olaszok, hangosak, zeng tőlünk a ház! Volt, hogy otthon parodizáltam a Besenyő családot, és a nővérem ebből írta meg az Őrültekháza című színdarabot, ahol én egy skizofrént játszottam három személyiséggel. De úgy gondolom, ha bohóc vagy, mindegy milyen a természeted a magánéletben, mikor felmegy a függöny, akkor mosolyogsz, elesel, felkelsz, nevettetsz és igyekszel elvarázsolni a közönséged!

Találkoztál bohócfóbiás emberrel?

Igen, többször, felnőttel és gyermekkel is. Ha a szülő szeretné, hogy a kisgyermeke legyőzze a fóbiáját, megpróbálok segíteni, türelemmel mosolygok és beszélgetek, hogy lássa, nem kell félni tőlem. Persze tiszteletben tartom azt is, ha inkább elzárkózik a lehetőségtől.

Min nevet ma leginkább a közönség?

Azt hiszem, a klasszikus humor mindig betalál. A burleszk ma is siker: esés, vízfröcskölés, kergetőzés, pofon, félreértések. A gyerekek főleg az eséseket szeretik, hatalmasakat nevetnek rajta!

Mit jelent számodra a cirkusz?

Az életem felét. Gyerekkorom a felnőtté válásig csendben, nyugalomban telt, egy megszokott rendszerben. Majd jött a cirkusz, az utazás, a munka, a fény, a csillogás, a zene, a lüktetés, tele csodával és sok-sok színes emlékkel. Most, a negyvenes éveimet taposva jó kicsit megpihenni, ugyanott ébredni. Most azt a nyugalmat érzem, mikor egy hosszú kirándulásból hazatérsz. Jó megpihenni, de a lehetőség, hogy újra útra kelj, ott van a háttérben.

Hogyan fogadnád, ha a kislányod artista szeretne lenni?

Természetesen támogatnám, segíteném. És tudom, hogy neki is annyit jelentene a Picard név, mint nekem: hivatást, családot, sikert!

A galériára kattintva egy sziámi ikerpár tragikus történetét ismerheted meg, akiket cirkuszokban mutogattak!