Így tanultam meg elfogadni a szőrszálakat a karomon (pedig nagyon, NAGYON sok van belőlük)

Így tanultam meg elfogadni a szőrszálakat a karomon (pedig nagyon, NAGYON sok van belőlük)
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

A fiatal amerikai nő történetéből kiderül, hogy nem is gondolnánk, milyen fiatal korban képesek jelentkezni a testünkkel kapcsolatos szorongás első „tünetei”.

Ez a cikk ennek az írásnak a némileg rövidített fordítása.

Van rólam egy fotó ötéves koromból – a fehér-arany, flitteres balerinaruhámban állok a gyerekkori barátnőmmel egy balettkorlátnál. Néhány perc múlva színpadra kell lépnünk, hogy eltáncoljuk A hattyúk tavát. Az arcunk nyugtalan, izgatott. A vállam fel van húzva a fülemig, széles, fogatlan mosolyra húzódik a szám. Ez volt az első fellépésem, és egyben az első olyan emlékem, amikor aggódtam a szőrös karom miatt.

Noha nyár közepe felé járt, hoztam magammal egy fehér kardigánt, amelyet rögtön azután felvettem, hogy megérkeztünk. A fotózás előtt anyukám kiabálni kezdett velem: „Starina, vedd azt le, ne takard el a ruhádat!”

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Te eltakarod a karod?

Anyám thai-indiai származású, az ő testét nem borítják nem kívánatos szőrszálak. A bátyámét sem. Ám örmény apámnak köszönhetően én alaposan meg vagyok áldva. Utólag arra következtetek, hogy anyám egyszerűen nem értette, miért érzem magam kínos helyzetben.

A fotón kifordítom végtagjaimat, és csak az alkarom belső felét mutatom a kamera felé.

Miután lefotóztak, gyorsan visszavettem a kardigánomat. A színpadon azonban kardigán nélkül is biztonságban éreztem magam; az erős reflektorok úgy elvakítottak, hogy biztos voltam benne: ahogy én nem látom a közönséget, ők se látnak engem. Kinéztem a sötét nézőtér felé és önfeledten táncoltam. Aztán, ahogy véget ért az előadás és lementünk a színpadról, gyorsan felhúztam a kardigánt.

Kép
forrás: Getty Images

Ötödikes koromra úgy hozzászoktam, hogy eltakarjam a karom a legmelegebb hónapokban is, hogy meg se kottyant, amikor a gyerekek megjegyzéseket tettek az öltözködésemre a játszótéren… Minden nyáron pánikszerűen kutattam olyan ruhadarabok után, amelyekben elrejthetem magam. Senki se tudhat a karomról, gondoltam.

***

A bátyám és én nem hasonlítunk egymásra. Nekem nagy örmény orrom van, Rajáé lapos. A bőröm olajbarna, az övé téglavörös. A hajam eredetileg göndör, neki egyenes. Az alkarján alig látszott néhány pihe, és még a bajusza helyén is csak kósza barackhamvak nőttek.

A sors kegyetlen tréfájának találtam, hogy lány létemre több szőröm van, mint a bátyámnak.

– Miért takargatod a karod? Mindenki tudja, hogy szőrös – piszkált a bátyám.

– Ja persze, és mindenki tudja, hogy neked meg lófogad van! – vágtam vissza.

A bátyám szekálása a karszőrömről volt az egyetlen verbális megnyilvánulás, amit otthon kaptam a témában. A szüleim soha nem szóltak a dologról egy szót sem, ami még nehezebbé tette a terhet, amit viselnem kellett. Egyedül voltam a bajommal. Csak arra tudtam gondolni, hogy éppen olyan visszataszító vagyok, mint amilyennek a bátyám beállított.

Majdnem vége volt a szünetnek, és még senki nem szólt semmit. Fociztam, mászókáztam, ugróköteleztem, rúdmásztam.

Egy szép tavaszi napon egyszercsak levettem az ingemet, és megmutattam a világnak a karomat rövidujjúban.

Nem emlékszem pontosan, mi vitt rá erre a döntésre. Az iskolapadban ültem, alig valamivel kicsengetés előtt. Lassan, centiről centire, gombról gombra sodortam le magamról az inget. Először a vállam, aztán a hátam szabadult fel. Óvatosan, hogy ne keltsek feltűnést, összehajtottam és begyömöszöltem a padomba. Biztos voltam benne, hogy mindenki engem néz. Tudtam, hogy amint észreveszek egy furcsálkodó pillantást vagy meghallok egy nevetést, készen állok arra, hogy visszavágjak.

Majdnem vége volt a szünetnek, és még senki nem szólt semmit. Fociztam, mászókáztam, ugróköteleztem, rúdmásztam.

Megszólalt a csengő, és mi elindultunk vissza az osztályba. Ekkor egy lány hirtelen megdobott egy gumilabdával. – Neked aztán jó sok szőröd van – mondta.

A beszólás váratlanul ért. Szorongani kezdtem. Felvillant előttem a padomban hagyott ing látványa, és azt kívántam, bárcsak odarohanhatnék érte. Lesütöttem a szemem, és észrevettem, hogy a lánynak lyukas az edzőcipője. Ez a felismerés valahogy megnyugtatott.

– Ja, nyilván – mondtam vállvonogatva, aztán visszadobtam rá a labdát.

A tanítási nap végéig nem vettem vissza az inget. Átmentem a játszótérteszten. Szabad vagyok, gondoltam. Aztán felszálltam a hazafelé tartó iskolabuszra.

Későn érkeztem a parkolóba, és már csak a rettegett hátsó sorban volt hely. Behúzódtam az ablak mellé.

Egy vörös hajú lány és egy fiú ült mellém, akik ránézésre egy pár voltak. Cigiztek, hangos heavy metált játszottak a hordozható magnójukon, és ott nyüzsgött körülöttem a klánjuk többi tagja is.

Az ablak, ami mellett ültem, tejüveges volt, ezért nem láttam ki. Éppen elmerültem az álmodozásban, elképzeltem, ahogy egy ujjatlan pamutruhában pörgök a tengelyem körül. Ekkor ütötte meg a fülem az első vihogás.

A vörös hajú fiú volt.

Felnéztem: a folyosón állt az ülésem mellett, hanyagul nekitámaszkodva, füstöt eregetve.

– Odanézz, micsoda bundája van ennek a csajnak – mondta.

Úgy éreztem, mintha buborékok keletkeznének a mellkasomban, bár senki sem figyelt rá.

– Azért ez már komoly szőrzet, haver! – emelte a tétet a srác.

Néhányan felkuncogtak.

Közel hajolt hozzám. Olyan közel, hogy jól ki tudtam venni a krátereket az arcán.

– Szent szar, úgy néz ki, mint egy majom!

Még közelebb húzódtam az ablakhoz és ráültem a kezemre.

Röhögés tört fel a füst- és zajfelhő mögül.

Magam elé néztem, és a kezem a combom alá szorítottam.

Hé, Raja, sok banánt eszik a húgod?

A fiúnak esze ágában se volt abbahagyni. Nekiállt majomhangokat kiadni.

– Raja, haver, a húgod úgy néz ki, mint egy emberszabású – mondta megveregetve a túloldali ablaknál ülő bátyám vállát.

Na jó, a bátyámat azért már ne keverjük bele, gondoltam. Az egy dolog, hogy mennyit veszekszünk otthon, de titokban azt kívántam, bárcsak megvédene. Azt akartam, hogy küldje el a vörös hajút melegebb éghajlatra, vágja térden, bokszoljon bele az aknés arcába.

– De most komolyan, Raja, miért olyan szőrös a nővéred?

Felnéztem, és láttam, hogy a bátyámnak vigyorra húzódik a szája.

– Nem tudom, haver – válaszolta egy perc hallgatás után, és a fejét rázta. Hárította a kérdést, hárított engem.

A vékony nyílásra bámultam a buszülés és a tábla között. Legszívesebben becsúsztam volna abba a résbe, el akartam tűnni.

– Jaj, bébi, hagyd már abba – szólt közbe a vörös hajú lány.

Rám nézett és rám mosolygott, mintha hallotta volna a gondolataimat. A fiú viszont rá se hederített.

– Hé, Raja, sok banánt eszik a húgod? – kérdezte.

Ekkor a vörös hajú lány a fejét hátrahajtva nevetni kezdett. Nyugalom telepedett rám, ahogy közelről néztem. A nyitott szájában apró fémdarabkák borították a fogsorát, csillogtak-villogtak, mint a flitterek valami ruhán. Ezért nem mosolyog soha, gondoltam. De az én szememben a fém fogszabályzó vagánynak látszott. Miért akarná bárki rejtegetni az ilyesmit?

***

– Ideje tennünk ellene valamit – jelentette ki a nagynéném, ahogy beráncigált magával a fürdőszobába ugyanezen a nyáron.

Anna néném, aki apám legidősebb nővére volt, az egyetlen felnőtt nőnek bizonyult a családomban, aki megértette a helyzetemet. Apámhoz hasonlóan az ő ereiben is színtiszta örmény vér csörgedezett. Ha valaki tudta, hogyan kell a nem kívánatos szőrt eltávolítani, hát ő volt az.

Amikor anyámhoz fordultam segítségért, neki fogalma sem volt, mit kell csinálni.
– Azt hittem, Anna megmutatta, hogy kell.

A nagynéném Franciaországban élt, és ő az a típusú nő volt, aki soha nem viselt a nyilvánosság előtt sortot. A haját mindig szoros kontyba fogta, és rendszeresen feketére festette. Francia akcentusa volt. Chanelt viselt.

– Au! – rántottam vissza a karom.

– Egy kis fájdalom még nem a világ. Hozzá fogsz szokni.

Halomban lepték el a szőrcsomók a mosdókagylót. Jóleső érzéssel töltött el a meleg viasz érintése, de aztán jött a húzás. Összeszorítottam a fogam, elfordítottam a fejem és a félpucér nénit bámultam a gyanta dobozán. Nemsokára olyan szép lesz a karom, mint az övé.

– Na, mit szólsz? – kérdezte ekkor a nagynéném, és megtörölte a homlokát.

Döbbenten bólintottam. A karom megduzzadt és rózsás színezetet öltött. De a szőrnek nyoma se volt.

Aznap este az ágyban egyfolytában a karomat tapogattam. Néhány vörös folttól eltekintve ekkor már lágynak érzett a bőröm – mintha kicserélték volna. Úgy éreztem, mostantól minden lehetséges. Biztos voltam benne, hogy most már örökre szőrtelen lesz a karom.

De mindössze néhány hétbe telt, és már el is kezdett visszanőni a szőr. Egyik csalódásból a másikba estem, ahogy sikertelenül próbáltam magamnak gyantázni. Képtelen voltam rávenni magam, hogy elég gyors és határozott mozdulattal tépjem le a gyantacsíkokat. Amikor anyámhoz fordultam segítségért, neki fogalma sem volt, mit kell csinálni.

– Azt hittem, Anna megmutatta, hogy kell.

Próbálkoztam szőkítéssel, amitől még inkább úgy néztem ki, mint egy szörnyszülött, szőke csimbókokkal a barna bőrömön. Végső kétségbeesésemben egy borotvapengével estem neki a karomnak. Először olyan sima lett a bőröm, mint amikor a nagynéném gyantázta. Diadalittasnak éreztem magam. De napokon belül visszatértek a szőrszálak, mi több, feketébben és borostásabban ütköztek ki a bőrömön, mint valaha, a tetejébe pedig kibírhatatlanul viszkettem. A szőrzetem győzött. Visszatértem a hosszú ujjú ruhák viseléséhez.


***


Ahogy végiglapozgatom a gyerekkori fotóimat, elámulok azon, hogy szinte minden képen hosszú ujjú felsőbe burkolózom. Keményen dolgoztam, hogy eltakarjam a szégyenemet.

Tizenhat éves koromra rájöttem, hogyan vághatom le a szőrt az anyám varródobozában talált kisollóval. Ez lehetővé tette, hogy simára nyírjam a karomat, és így emelt fővel csináltam végig a középiskolát és az egyetem éveit.

Kép
forrás: Getty Images

Ma egy elektromos férfiborotvával rendszeresen végigmegyek a karomon, de egy részét érintetlenül hagyom. Tudom, számtalan okom lenne rá, hogy örökre megszabaduljak a nemkívánatos szőrszálaktól, de eddig még nem tettem meg. Nemrég legyantáztattam a karom egy fellépés miatt, és meglepett, milyen meztelennek érzem magam a szőr nélkül. Úgy éreztem, valami nem stimmel, mintha nem is én lennék.

***

Néhány éve a bátyám megkért, hogy beszéljek a négyéves lányával az alsó háti szakaszán található szőréről. Láttam, milyen bizonytalan. A családjában senki másnak nem volt testszőrzete.

– Arra gondoltam, te meg fogod érteni – mondta a bátyám.

Látva a lányát, hogy mennyire gyötri a másság érzete, Raját elfogta az az együttérzés, amire képtelen volt, amikor még gyerekek voltunk.

Belenéztem az unokahúgom szemébe, és láttam benne a kimondatlan szégyent. Nagyjából ugyanennyi idős voltam, amikor először éreztem szorongást a szőröm miatt.

– Nekem is van ott szőr – mondtam, a saját hátamra mutatva. Nagy szemeket meresztett.

– És nézd a karomat – mondtam, és feltűrtem a ruhám ujját. – Ilyen nincs mindenkinek.

– Anyunak és apunak nincs – mondta az unokahúgom, és megfogta a karom.

– Nekik nincs, de nekünk van – mondtam, előrehajoltam és megpusziltam a homlokát.

Ez volt az a beszélgetés, amire a fiatalabb énem oly nagyon vágyott. Meg akartam védeni őt a világtól és az ítélkezéstől. Tudatni akartam vele, hogy nincs egyedül. De mindenekelőtt azt akartam, hogy tudja: nem kell rosszul éreznie magát a gyönyörű, tökéletes testében.

Út a negyedik pohár borig – lépésről lépésre

Negyedik pohár bor. Gyaníthatóan ezen cikk olvasói – sőt, gyakorlatilag a legtöbb huszonegyedik századi ember – eljutott már legalább egyszer a negyedik pohár borig, ha nem tovább. Nem csalás, nem ámítás, a viselkedésünk, hanghordozásunk, szokásaink, igényeink és még ezer apró részlet teljesen egészében átalakul a folyamat során. És nem mindig előnyösen. Lássuk hát pontosan, milyen lépcsőfokokat járunk végig, mire eljutunk a negyed pohár borig.

Édesburgonya-pirítós: az egészséges, gluténmentes finomság

Szereted a percek alatt elkészíthető reggeliket, vacsorákat és uzsonnákat, az egészséges könnyű fogásokat? Szeretnéd, ha a gyerek minél több zöldséget enne? Esetleg van gluténérzékeny családtagod? Akkor ezt az édesburgonya-pirítóst neked és a családodnak találták ki!

Napi horoszkóp szeptember 18.: a Kosok váratlanul kapnak lendületet, a Bikákat eltalálhatja Ámor nyila

Ma se feledkezz meg a horoszkópodról, mert a csillagok ismét üzentek!

Ilyen tortákkal ünnepelnek a világ különböző pontjain - 14 (esetenként meglepő) kép

Ha érdekel, hogy hogyan néznek ki a különböző nemzetek tortái, hogy kik és milyen alapanyagokból készítik, milyen ünnepekre szánják és hogyan díszítik fel ezeket az édességeket, akkor ezt az összeállítást érdemes megnézned!

18 dolog, amit csak akkor érthetsz, ha kísérőtanár vagy egy gimnáziumi osztálykiránduláson

Az biztos, hogy intenzív napokra számíthat, aki kísérőtanárkodásra adja a fejét egy végzős osztály kirándulásán.

Napi horoszkóp szeptember 17.: a Skorpiók előtt új lehetőség áll, a Bakok kimondhatják a végszót egy bizonyos ügyben

A hét első napján is érdemes néhány percet szánnod a horoszkópodra, hisz a csillagok ismét izgalmas üzeneteket küldtek!

Ajj de ciki! 10 sztár, aki kínos helyzetbe hozta a gyerekét ország-világ előtt

Minden ép ésszel bíró szülő tudja, hogy nem szabad elkísérnie a tizenéves gyerekét a randira, szájrapuszit adni neki a reflektorfényben vagy mindenfélét odakommentelni az Instagram-posztjaihoz. De a világsztárok között akad, aki nincs tisztában ezzel az alapszabállyal – vagy magasról nem érdekli.

Napi horoszkóp szeptember 16.: a Skorpiók harcolnak egy számukra fontos dologért, a Halak végre fel merik vállalni a véleményüket

A csillagok a hét utolsó napjára is izgalmas üzeneteket küldtek, érdemes tehát elolvasnod a horoszkópod!

Banános smoothie: a tápláló finomság

Az evamagazin.hu #mutiazuzsit iskolakezdő kihívássorozatát szeptember 14-én útjára indítottuk beharangozónkkal, most pedig szeretnénk megosztani veletek az első hét receptjét, a banános smoothie-t!

Az Éva bemutatja: #mutiazuzsit iskolakezdő kihívás

Ezennel útjára indítjuk #mutiazuzsit néven futó legújabb kihívásunkat, amelyben számtalan szuper recepttel, ötlettel és bevásárlólistával szeretnénk kedveskedni olvasóinknak 10 napon keresztül – akár anyukák, akár nem –, megkönnyítve ezzel pörgős hétköznapjaikat.

4 évig gyűjtögette az eldobható holmikat, majd lefotózta őket

Egy francia fotóművész, Antoine Repessé saját háztartásából csinált látványos fotóhelyszínt azáltal, hogy négy éven keresztül nem dobta ki a szemetet. Viszont kategorizálta a tárgyait, a vécépapír-gurigától a mosószeres flakonon át az újságokig.

#mutiazuzsit: Íme az első hét receptjei és bevásárlólistája!

Az evamagazin.hu #mutiazuzsit iskolakezdő kihívássorozatát szeptember 14-én útjára indítottuk beharangozónkkal, most pedig szeretnénk megosztani veled az első hét bevásárlólistáját és a recepteket!

Napi horoszkóp szeptember 14.: a Kosok zsúfolt napra számíthatnak, a Rákok elhagyják a komfortzónájukat

Csak mert péntek van, még nem muszáj megfeledkezned a horoszkópodról.

4 jel, ami arra utal(hat), hogy allergiás vagy az alkoholra

Ha furán érzed magad iszogatás után, émelyegsz, kipirosodsz vagy összevissza ver a szíved, az nem feltétlenül azért alakul ki, mert túlságosan felöntöttél a garatra, simán lehet, hogy alkoholallergiád van.

5 új sorozat, amire egész biztosan rágyógyulok idén ősszel

Közismert, hogy az őszi szezon a legalkalmasabb sorozatnézésre, ezért ilyenkor jönnek ki a legérdekesebb darabok. A mostaniak között elég erős a felhozatal, van köztük Jim Carrey-tragikomédia, egy több országban játszódó dráma, amelyben a Mad Men két szereplője és a Vészhelyzet Carter dokija együtt tér vissza, valamint megnézhetjük a Gossip Girlből ismert Leighton Meestert szinglianyuka-szerepben.

A Föld legnépszerűbb személyiségtesztjét egy anya–lánya páros találta fel

Azt hinnénk, hogy a Myers–Briggs személyiségtipológia mögött két nagy szakállú tudós bácsi húzódik meg, de nem: Myers az Isabel, Briggs pedig a Katharine keresztnevet viselte.

10 lakberendezési tipp aprócska konyhákba, hogy falbontás nélkül is nagyobbnak érezd a teret

Sajnos keveseknek adatik meg a szellős, tágas konyha lehetősége, így vagy örök bosszúságot okoz számukra aprócska helyiségük vagy megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőle – a legjobb tudásuk szerint.

3 lapszám most csak 1500 Ft! Fizess elő 09.30-ig és a JOY-Napok kuponos lapszám is közte lesz!
Borító

Kövess minket

Rendkívüli előfizetési ajánlatunk: 10 lapszám több mint 40% kedvezménnyel most 6950 Ft helyett csak 3950 Ft + ajándék Éva Egészség!

Csak 3950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem