Így búcsúzhattok el a gyerek megunt játékaitól hiszti nélkül
Nálunk az a szokás a családban, hogy a megunt, de még jó állapotban lévő ruhákat, könyveket, használati tárgyakat, - így a játékokat is-, idővel odaajándékozzuk rászorulóknak. Édesanyánk korán megtanított bennünket erre, és én is igyekszem továbbvinni ezt a szép hagyományt, és megtanítani a gyerekemnek, hogy adni jó. Ez a történet mindaddig kedvesen hangzott, amíg az első matchboxot próbáltuk elcsomagolni és megbeszélni a kicsivel, hogy elküldjük egy olyan kisgyereknek, akinek nincs ennyi játéka, és nagyon fog neki örülni.
Persze nem a kedvenc autójától akartunk megszabadulni, hanem azoktól a kacatoktól, amik már vagy 2-3 éve ott lapulnak a szekrény mélyén és rájuk sem néz senki; a feleségem munkahelyén pedig épp adománygyűjtés volt, így azt gondoltuk ez épp kapóra jött.
Nos, az lett a vége, hogy a kiválasztott játékoknak csak nagyjából a felét adtuk tovább, a másik felét ismét elővettük és hagytuk a fiunkat még játszani velük. (Azóta már ismét nem érdekesek, így talán következőre végső búcsút vehetünk tőlük.)
Amikor elmeséltem ezt a sztorit a legjobb barátomnak, jót mosolygott rajta és elmondta, hogy ők is hasonlóan jártak a lányaikkal, ám hamar alkalmazkodtak a szituációhoz, és a kezükbe vették az irányítást.
Tehát amikor a gyerekek kértek valamit, és meg is kapták, utána otthon ki kellett tudniuk választani azt az egy valamit, ami a legkevésbé fontos nekik és az ment egy zsákba, majd mikor pár darab összegyűlt az adományládába.