Vannak olyan dolgok amelyeknek csak nagyon halvány emléke maradt meg bennünk, és szinte sosem gondolunk rájuk.

Fotó: Katleen P./500px.com

Aztán egyik nap az utcán sétálva, a közértben sorbanállás közben, vagy otthon, fogmosáshoz készülődve elkezdünk dúdolni egy dallamot vagy eszünkbe jut egy régen elfeledett jelenet, amit nem tudunk kiverni a fejünkből. Mi lehet, ez? Honnan jön? Honnan ez az ismerős érzés? Valós emlék vagy csupán egy álom? És akkor beugrik, heuréka! Nekem mostanában az alábbiak motoszkálnak folyton a fejemben – ti vajon emlékeztek még rájuk?

1. Elsüllyedt világok
A következő mese különleges zenéje, látványvilága és mondanivalója biztosan sokak szívében megmaradt. Az 52 részes sorozatot a szocialista országok közül rajtunk kívül még a lengyelek élvezhették. Arkádia népének története ma is lebilincselő lehet a gyerekeknek – és jó kis nosztalgia nekünk, felnőtteknek. A főcímdalt Vladimir Cosma szerezte, akinek több híres filmzene fűződik a nevéhez, mint például a Házibuli.

2. A hegy gyomrában
Ez egy 8 részes mesefilm volt amit – ha jól emlékszem – vasárnap reggelente adtak a ma “királyi televízióként” emlegetett csatornán. Az új-zélandi sorozatot 1981-82-ben forgatták, de nekünk még bő 10 évet kellett várni, hogy megnézhessük. Nem találkoztam még olyan velem egy generációba tartozóval, akinek ne lennének emlékei erről a fura filmről. Vagy félelmet, vagy undort, vagy lelkesedést – de mindenkiből kivált valamilyen érzést, amikor szóba kerül éjszakai iszogatások alkalmával: “Emlékeztek arra a mesére, amiben nyálkás szörnyek voltak, meg két világító tojás? Mi is volt a címe?”

3. A kishableány
A cím hallatán mindenki a vörös hajú Arielre és a Walt Disney-féle látványvilágra gondol, pedig nem csak ez a feldolgozása van Andersen meséjének. Azt is kevesen tudják, hogy a híres meseíró úgy fejezte be a történetet, hogy a hableány meghal a szerelméért, illetve tajtékká változik. Amikor óvodás voltam, egyik nap korábban vitt haza anyukám, mert megvettük az első videómagnót és hozzá pár alábeszélős filmet, mesét. Nagy esemény volt ez akkoriban – így láttam többek között a Rambo összes részét, a dobócsillagos Amerikai nindzsákat, vagy a Harlemi éjszakákat. De volt itt mese is a Vico jóvoltából, többek között az 1973-as japán Kis hableány. Vigyázat, sírós!

Szöveg: Kosina Anett