Ha van ezekben a művekben valami közös, az leginkább az, hogy rejtélyes történeteik a múltba vezetnek vissza, emellett igencsak társadalomkritikusak, valamint hogy a bűntett és a nyomozó(k) személye(i) egyenértékűek: a detektíveket vagy akár egy komplett rendőri teamet jó szappanoperához méltón zárjuk a szívünkbe, sorozatok esetében pedig régi jó ismerősként üdvözlünk. A skandikrimik persze nem lennének zsánerhűek, ha nem hemzsegnének a tökös és traumatizált férfi hősöktől Jo Nesbo Harry Hole nevű teremtményétől kezdve Arnaldur Indridason Erlendur felügyelőjén át egészen Karin Fossum bölcs Sejer nyomozójáig.

Szeretjük Holét és a többieket, de valljuk be, nekünk az a legjobb, hogy ezek az észak-európai krimik a vagány csajkarakterekkel sem maradtak adósak. Nőnek lenni önmagában problémás dolog, különösen olyan macsó területen, mint amilyen a rendőrség, amely ezen regények valóságában szüntelen vérben tocsog. A sok esetben – de nem mindig – női tollforgatók kezei alól kikerülő hősnők keménységben simán felveszik a versenyt a férfiakkal, s általuk a szerzők brutális véleményt mondhatnak a kapitalizmus és a szerzett javak mindenhatóságáról, a nők társadalomban elfoglalt helyéről, egyáltalán: a sarkaiból kifordult modern világ diszfunkcionális működéséről.

Még mostanában is szép napsütéses őszi napjaink vannak, de tudjuk, hogy feltartóztathatatlanul jön a tél. Ráérős tempónkat felváltja a fázós, leszegett fejű rohanás, s ilyenkor nem vágyunk másra, csak forró zuhanyra, nagy bögre teára vagy forralt borra, egy puha takaróra, és persze jó krimikre. Nézzünk hét igazán fontos női figurát kedvenc északi detektívregényeinkből! Vigyázat, spoiler elég gyakran előfordul, csak akkor olvass tovább, ha nem bánod!

A neurotikus kemény csajok

Saga Bauer

Saga egy Lars Kepler fantázianevű svéd házaspár agyszüleménye (ők láthatók nyitóképünkön is), és a Joona Linna-sorozat egyik főhőse: egy darabig másodhegedűs a férfi protagonista mellett, később azonban egyre fontosabb szerephez jut. Saga súlyos gyerekkori sebeket hordoz, amit a sors – azaz az írók – már-már a hihetetlenségig fokoznak tovább: a nő elveszíti mindenkijét (a szerző házaspár még egy cuki beteg kisgyerek brutális halálától sem riad vissza!), és kis híján végleg összeroppan, de végül feláll a padlóról és halad tovább egyik nagy horderejű sorozatgyilkosságtól a másikig. Különleges ismertetőjele, hogy leginkább egy mesebeli hercegnőre hasonlít, szépségét azonban szívből gyűlöli.

Fekete Anna

Kati Hiekkapelto szép nyomozónője a volt Jugoszláviából vetődött a kies Finnország egyik rendőrörsére, hogy rögtön kapjon egy rasszista társat, akiről aztán kiderül, hogy szíve is van. A vériszamos délszláv háború nem múló sebeket ró az ember lelkébe: Anna súlyos függő, akinek a gyilkossági ügyek megoldása mellett a legtöbb idejét az foglalja le, hogy eldöntse, halálra piálja, cigizze és gyógyszerezze-e magát, vagy inkább még ne. Kötődésképtelen, ezért leginkább vadidegen pasikat szed fel az éjszakában, akiket aztán leráz, önpusztító hajlamait pedig megszállott sportolással tartja kordában. Ahhoz persze kétség sem fér, hogy remek nyomozó, aki még bunkó és rasszista társánál is elér némi jellemcsiszolódást.

A többgenerációs, hétköznapi(bb) asszonyok

Erica Falck

Kedvenc sorozataim közé tartozik a svéd Camilla Lackberg Fjallbacka-szériája, élén egy álmos kisvárosban élő írónő-rendőrnyomozó házaspárral, akiknél normálisabb karaktereket ritkán szül skandikrimi. Erica Falck és családja jó értelemben vett átlagos és boldog közösség, akiknek életét időről időre vad bűntények bolygatják meg, de ezek sem képesek kimozdítani őket stabilitásukból. Pedig nekik sincs habos-babos múltjuk és rózsaszínű gyerekszobájuk, életmódjukkal mégis rácáfolnak a „terhelt szülő egyenlő terhelt gyerek” közhelyére, s ezzel üdítő színfoltot képviselnek az északi bűnregények súlyosan traumatizált, komor nyomozóegyéniségekkel túlzsúfolt palettáján.

Freya (?)

Az izlandi Yrsa Sigurðardóttir hőse, a fiatal gyermekpszichológus leginkább azzal van elfoglalva, hogy végre komolyan vegyék a rendőrségen, és kellő távolságot tudjon tartani vonzó, de veszélyes kollégájától, Huldartól – ami nyilván nem könnyű feladat. Vezetéknév nélküli Freya is az átlagos és többé-kevésbé normális hősök sorát gyarapítja, akiben épp csak egy csipetnyi őrültség van, annyi, amennyi fűszer egy levest kellemesen megbolondít, de nem változtatja meg az alapízét.

Hulda Hermannsdóttir

A szintén izlandi Ragnar Jónasson írta meg az egyik legszomorúbb skandikrimi-sorozatot, megspékelve az egyik legszerencsétlenebb főhőssel. Hulda nem acélizmú amazon, csak egy idős, frissen nyugdíjazott néni, aki korábban olyan szörnyűségeket élt át a saját családjában, aminél nehezebbet elképzelni se lehet. (Komoly spoilerek következnek, csak az olvasson tovább, aki ezzel együtt tud élni!) Hulda kamaszlánya öngyilkos lett, mert az édesapja szexuálisan molesztálta, Hulda pedig mindebből a világon semmit nem vett észre.

A bántalmazott nők

Maria Martinsson

Kristina Ohlsson már Frederika Bergmannal is sikeresen teremtett egy szimpatikus hőst, legújabb és igazán remek sorozatának egyik főszereplője pedig a rendőr Maria, akit a férje egész házasságuk alatt bántalmaz. Az első rész végén – miközben mellékesen megold egy gyilkossági ügyet – a nőnek némi segítséggel sikerül megszabadulnia a tehertől, az azonban a második részben újult erővel támad. Maria sérült alakjával az írónő remekül példázza, hogyan és miért képes egy intelligens és sikeres nő éveken át rettegésben elviselni, hogy a hozzá legközelebb álló ember korlátozza és rendszeresen kékre-zöldre veri.

Jessica Niemi

A finn Max Seeck sebzett lelkű Jessicája halmozottan hendikeppes: múltja zavaros, jelenje bizonytalan és hazugságokra épül, pszichéje vészesen ingatag. Mégis ő az egyik legjobb zsaru, ezért nehéz félvállról venni, még ha bizonyos kollégái meg is próbálják. Niemi nagyon súlyos abúzust élt túl, ráadásul halott anyja mintha folyton magához akarná csalogatni a túlvilágról, s ennek a hívásnak ellenállni igen nehéz, főleg mert a nyomozó mellét még egy mindennél súlyosabb bűn is nyomja. Hogy mi az, itt és most nem áruljuk el: szerezzétek be az író itthon megjelent három kötetét (Boszorkányvadász, Harag, Hálóban), és megtudjátok!

Galériánkban további kiváló skandináv krimiket találsz!