Kőszív és dobogás

Borítókép: Kőszív és dobogás
Dobogókőre néha fel kell menni, ez nem vitás. Van valami magától értetődő vonzása a helynek, amit időről-időre jó átélni.
Ezerarcú hegytető
Végiggondoltam, hányféle önmagam járt már ott, és meglepve vettem sorba, mennyi. Voltam gyerekként a szűk családdal és a szülői baráti társaság közös gyereklegeltetéseinek bandájában; voltam osztálykiránduláson mint diák, aztán később mint tanár, voltam túracsoporttal gimnazistaként és haverokkal, csak úgy, egy ködös szombaton forralt bort iszogatni, voltam adventi áhítatot átélni hulló hóesésben. Mostanság meg szülőként jártunk ott, kicsi kezeket fogva vagy háton cipelve a gyerekeket, és éjszaka is, gyertyát gyújtani valakinek, akinek a hangja már csak a lombzúgásban hallható.
Dobogókő minden évszakban jó. Azon kevés magyarországi hegycsúcsok közé tartozik, ahol sípályát is találunk. Persze nem túl hosszú és nem túl meredek, de mégis a mienk, elérhető közelben. A kezdőknek külön lift is van, ha adatik hó, bevezető helyszínnek tökéletes. (Biztató az is, hogy itt – már 110 éve mérik ezt! – állítólag kétszer annyi a havas nap, mint Budapesten!) Sok turistajelzés keresztezi egymást, nincs hiány a büfékben, szálláshelyekben sem, a kilátás pedig éjszaka is élmény: látni, ahogy odalent a völgyben a part menti utak lámpasorai kirajzolják a sötétben a hegyek közt kanyargó Duna vonalát.

Szent hely
Mi a titok? Talán nincs is titok: egyszerűen ez egy könnyen elérhető kirándulóhely a főváros közelében. Fel lehet jutni kalandosan a Rám-szakadék anyai szíveket rettentő létráin, vagy lazább sétával, mondjuk Pilisszentkeresztről, netán menetrend szerinti busszal, de akár autóval is (1935 óta!), kényelmesen szinte a csúcsig gördülve. Dobogókő egyébként is a magyar természetjárás történetének központja – itt született meg 130 éve a magyar Turista Egylet gondolata, de a nagy turistaház is áll már 100 éve – sőt, még Turista Múzeum is van odafönn.
Talán van titok – aki ott jár, láthatja, hogy valami szentség lengi körül a hegytetőt. Egymás mellett sorakozik itt Szűz Mária-kegyhely és az Ősmagyar Egyház táltosútja, néhol a kiáradó energiákra szomjas utazókba botlunk, de jönnek meditálni ide lámák és buddhista szerzetesek is. Kolostorok romjai jelzik a környéken az évezredes misztikát, és ma is létesülnek ezen a tájon kis vallási közösségek. Sokan úgy magyarázzák a hegy nevét: itt a „Föld szíve” dobog. Mások a Dalai Lámára hivatkoznak, aki azt mondta, a hagyomány szerint itt van a Föld szívcsakrája
Ha van titok, ha nincs, ilyen vagy olyan szerepben, társaságban, évszakban és napszakban, de egy biztos: Dobogókőre néha fel kell menni.

web: www.dobogokosi.hu