„Asszony, asszony, asszony, asszony, mér' vagy kurva? / Hej, mikor nem vagy rászorulva. / Hej, hogyne lennék rászorulva, / mikor szép a selyem ruha.”

Ezt a dalt is énekelte a varázslatos női trió – Herczku Ágnes, Szalóki Ági és Bognár Szilvia – a MÜPA most hétvégi, 10. szülinapján tartott ünnepi rendezvénysorozat egyik koncertjén.

Fotó: Éva magazin / Hajdu András

„Juj, ilyet az iskolában sem szabad mondanunk!” – fordult felém megdöbbenve legkisebb családtagom, a 12 éves.

Pedig ekkorra már az első házastársi együttléten is „túlestünk”, egy gyönyörű menyasszony-búcsúztató dalba belecsempészett, pár lírai sor által, úgy mint:

„Feküdjél le, lányom, leányágyadba, / Hajtsd le szép fejedet selyem nyoszolyádba. / Udvarom kapuja sarkig van nyitva / Szekeremnek rúdja útnak van indítva.”

Persze, ember/asszony/leány/gyerek legyen a talpán, aki azonnal megfejtette a fenti pár sor finom értelmét. A 12 éves egy órával később egy másik koncerten mindenesetre már csak vigyorgott,

A kép illusztráció. Fotó: Wikimedia Commons

amikor Palya Bea a „megfütykölésről” énekelt:

Ezután leckét kaptunk a szülők és a külső elvárások elleni lázadásból is.
A Kaláka együttes rövid műsorában párban adott elő két remek verset – Arany János: Írószobám és Lackfi János: Patikusdal című alkotását. Ez utóbbiban elhangzott, hogy:
„Mondtam, anyám, elhallgass, / Kék ég, zöld fű, unalmas, / Jobban jár, ki csal.”
Valamint:
„Mondtam, apám, ugyan már, / Szebb a nincsen a vannál, / Engem nem zavar.”

Jókedvűen tértünk haza. Ismét sokat tanult a kölök egy délután alatt!