Endrész Tímea - ÉVA: Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényéből film, sorozat, és színpadi adaptáció is készült már. Hogy esett a választása a Budapesti Operettszínháznak éppen erre cseppet sem könnyed, igazi nagy ívű, romantikus musicalre?

Szomor György: Ez egy nagyon régi és hosszú történet, jó tízévvel ezelőttre datálódik. Pozsgai Zsolttal együtt dolgoztunk több darabban is Békéscsabán. A közös munka során felvetődött a gondolat, hogy írhatnánk valamit, ami önálló és a mi gondolatainkat is tartalmazza. Így született meg akkor a darab; Zsolt a prózai szövegekért, én a magyar dalszövegekért feleltem.

Dumas regénye mindig aktuális. Így történt, hogy évek múltán Zsolt átküldött egy szinopszist, aztán elkezdődött újra a munkafolyamat, mely néha lassabb, néha gyorsabb volt. Első körben csak újra elkezdtük ízlelgetni a művet, aztán hoztuk az ötleteket, elkezdődött az interakció és egyszer csak elkészült a darab.

ÉVA: Jól értem, hogy az évtizedes tapasztalatok, a gondolatok összeadódtak és újraszületett a Monte Cristo grófja?

Sz.Gy.: Ez egy teljesen újragondolt előadás, új prózai jelenetekkel és a régiek mellett új dalokkal. Nyilván mi is ma már másképp látunk, gondolunk dolgokat, ahogy a civil életben is, az ember fejlődik, halad az idővel.

ÉVA: És hát a technikai háttér is egészen más a Budapesti Operettszínházban.

Sz.Gy.: Igen, fantasztikus, hogy a darab élőben tud megszólalni, kórussal, negyven tagú zenekarral. A hangszerelés felfrissült. Nekem nagyon nagy élmény volt az ülőpróbákon visszahallgatni a művet az Operettszínház fantasztikus zenekarának tolmácsolásában.

ÉVA: Mennyi ideig tartott a próbafolyamat?

Sz.Gy.: Két hónapig, de a legizgalmasabb még előttünk van: főbróba két hét. Ilyenkor felkerülünk a színpadra, csatlakozik hozzánk élőben a zenekar és Túri Erzsébet csodálatos díszletei között próbálunk Füzér Anni jelmezeiben. Ezzel párhuzamosan előkészítik az előadás világítását, a vetítési anyagokat, belakjuk a teret. A puzzle darabkái lassan összeállnak.

ÉVA: A darab hármas szereposztásban kerül bemutatásra, színészi felhozatal parádés: Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Füredi Nikolett, Gubik Petra, Széles Flóra, Kocsis Dénes, Sándor Péter, Kerényi Miklós Máté, Gömöri András Máté, Cseh Dávid Péter, Szerényi László, szinte felsorolni is nehéz, és még véletlenül sem szeretnék kihagyni senkit. Mennyire volt kihívás kiválasztani a szereplőket?

Sz.Gy.: Szerencsére az Operettszínházban annyi csodálatos színész van, és amikor az ember olvassa a névsort, rácsodálkozik, hogy micsoda fantasztikus művészek játszanak itt. A karakterek, szerepek nagyon jól lettek kiosztva, de ilyen felhozatalból könnyű dolga volt a rendezőnek és a stábjának kiválasztani őket.

ÉVA: A próbafolyamat alatt volt bármilyen nehézség, amivel a próbák során kellett megküzdenie Önnek személyesen?

Sz.Gy.: A legnagyobb nehézséget a szövegváltoztatások okozták, mivel megvoltak a régi szövegek, de megszólaltak az újak, illetve a változatok, amiket meg kellett magamban gyökereztetni, ehhez viszont a régi gyökereket kellett kitépni. Mivel három szereposztásban játsszuk a darabot, jó volt látni, vizualizálni a kollégákat, ami kicsit azért enyhített a fent említett nehézségeken.

Alapvetően egy szövegtanulós típus vagyok, szeretem időben megtanulni a szöveget. Ezzel kapcsolatban most volt nehézség, hiszen kapok egy végszót valahonnan, amire a régi előadásban teljesen mást válaszoltam, ezeket a reflexeket kellett leküzdenem. Ezek a reflexek annyira beleivódnak az emberbe, hogy például

Nemrégiben jártam úgy a Nine című előadással, hogy én azt korábban már játszottam, de Balázs Zoltán rendező kérésére átírtam a szöveget és akkor volt egy törlési folyamat bennem a tanulási előtt, ami talán még nehezebb, mert annyira rögzülnek a szövegek az emberben.

ÉVA: Van kedvenc jelenete a darabban?

Sz.Gy.: Nagyon nehéz kérdés, majdnem annyira, mint hogy melyik a kedvenc dalom, mert amikor hallgatom, mindegyikre azt mondom, hogy hú, ez a legjobb, nem ez a legjobb! Így vagyok a jelenetekkel is, mindegyiket szeretem. De talán, ami most a kedvencem az újszerűsége miatt is, a mesterünk fantasztikus munkája nyomán belekerült a darabba egy párbajjelenet és az újdonság varázsa miatt most ezt mondanám.

ÉVA: De valószínűleg ha egy hét, vagy egy hónap után újra megkérdezném, mást felelne erre a kérdésre.

Sz.Gy.: Ez így van, Pozsgai Zsolt csodálatosan megírta ezt a darabot Dumas nyomán, nagyon játszható a rendezés miatt is, legyen szó a börtönjelenetekről, a báljelenetről, vagy bármelyiket mondhatnám. Fantasztikus kollégákkal vagyok a színpadon, akikkel öröm játszani.

ÉVA: A bemutató május 19-én lesz, jól tudom?

Sz.Gy.: Igen, egészen pontosan május 19-én, 20-án és 21-én, mivel hármas szereposztásban játsszunk, ez egy bemutató hétvége lesz tulajdonképpen. Én a péntekiben állok a színpadra.

ÉVA: A bemutatóra már valamennyi jegy elfogyott, nagy sikere van már előzetesen az előadásnak. Szabad ilyenkor kéz- és lábtörést kívánni?

Sz.Gy.: Hogyne! (nevet) Köszönöm szépen! A beszélgetést is.