– Futni a szabadságfaktor miatt szeretnek sokan, például, akik irodai ülőmunkát végeznek, azt szokták mondani, hogy jólesik végre kiszabadulni és mozogni. Táncművészként a munkád által egész nap mozogsz, mégis a futás lett a hobbid, amiben ráadásul egyre eredményesebb is vagy. Mikor érzed magad mégis felszabadultabbnak, a színpadon vagy futás közben?

– Érdekes, de most már sokkal inkább futás közben. Nekem a futás az abszolút énidőm, a kikapcsolódásom, amikor csak önmagammal, és a gondolataimmal lehetek. A munkám, a hivatásom, rengeteg időt töltök a színházban a próbákon, az előadásokon, így futás alatt ezt próbálom kizárni.

– Akkor nem egy új koreográfián, vagy egy dalszövegen jár az agyad futás közben?

– Nem, abszolút nem! Pedig amúgy ezt sokan nem is gondolnánk, de nekünk a tánckarnak épp úgy része a munkánknak a szövegtanulás is, mint a színművészeknek. Futás közben viszont csak én vagyok, a hobbi futó, nem egy táncos, nem egy édesanya, próbálok inkább befelé figyelni, hogy épp merre haladok és a legjobb dolog benne, hogy sokszor egy edzés alatt minden a helyére kerül. A futás nekem igazából egy tisztítás.

– Miközben azért látványosan szereted benne a kihívást is, hiszen a versenyeken nem kíméled magad, és folyamatosan döntöd meg a saját rekordjaidat is…

– Ez így van, tudod, én akkor érzem leginkább, hogy létezem! Egy rosszul sikerült edzés után hajlamos vagyok letörni, de akkor mindig bevillan, hogy hiszen ott van előttem egy cél, amiért dolgozom, és egy nevezés mindig tud motiválni, hogy még komolyabban és elhivatottabban dolgozzak az edzéseken is. Miközben a hivatásom miatt fizikailag azért sokszor elég leterhelt vagyok, így sokan nem is értik, hogy honnan marad még energiám a futásra. De valahogy ez nagyon más.

– A színpadon gondolom élvezed is az előnyét a rendszeres futásoknak...

– Bizony, és ezt mindenfajta álszerénység nélkül ki is merem jelenteni, hogy a tánckarban nekem van az egyik legjobb állóképességem. Senki nem bírja nálam jobban a sorozatterhelést a legvadabb próbaidőszakban.

– Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint életed legelső maratonja, amit könnyedén teljesítettél, fantasztikusan elképesztő idővel 3:38:40 perc alatt. Régi bakancslistás vágyad volt ez a táv?

– Gyakorlatilag amióta elkezdtem futni, ez a fő cél vezérelt. Szépen építettem fel az idáig vezető utat, sok félmaratont futottam, indultam mellette terep-akadályfutó, úgynevezett Spartan Race versenyeken is. Ha nem jön közbe a térdsérülésem, sokkal hamarabb is elindultam volna, de kivártam a rehabilitációt. Mindenképp itthon szerettem volna futni, hazai közönség előtt, és hallgattam a Budapest Maratont is szervező BSI vezetőjére, Kocsis Árpira, aki azt javasolta, hogy az első maratont itthon fussam, a család, a barátok, és a szurkolók előtt. Így tettem idén októberben, és hatalmas élmény volt.

– Említetted a terepfutást. Nem félted magad a munkád miatt?

– Egyáltalán nem, mert az edzéseken mentálisan és fizikálisan is nagyon koncentrált vagyok. Sérülést eddig csak a próbateremben, vagy a színpadon szenvedtem, amikor nem voltam elég fókuszált, vagy fáradtabb állapotban voltam. Véleményem szerint a sérülések legtöbbször figyelmetlenségből vagy a túlterhelés által keletkeznek. A Spartan versenyeken azért mindig visszafogom magam, de tudod ott van mégis a legnagyobb sikerélményem. És biztos vagyok benne, hogy nem véletlen váltak az utóbbi években ennyire népszerűvé világszerte ezek a versenyek. Nagyon kell koncentrálni a futás mellett az akadályokra, ez egy totális fókuszt követel, és nekem nagyon jól megy, szóval élvezem.

– Az eredmény és a helyezés is tud rád motiválóan hatni?

– Igen abszolút, örülök, hogy volt már jó pár dobogós helyezésem, és nagyon szeretem a versenyek hangulatát.

– Mikor izgulsz jobban, egy bemutató vagy egy verseny előtt?

– Valahol egyformán. Igazából belőlem a stressz a jót hozza ki, több energiám lesz ezekben a téthelyzetekben.

– Mennyi időt tudsz edzésekre fordítani, és hogy oldod meg munka és a kisfiad mellett a felkészüléseket?

– Most, hogy a kisfiam, Lacika már iskolás lett, kicsit könnyebb a dolgom, és két próba között, kora délután szoktam általában futni menni. Persze, jó lenne még többet sportolni, de azért ez mégis csak egy hobbi. Fontos arra figyelnem, hogy csak balettóra előtt futhatok mert azért az fizikálisan kivesz belőlem annyit, hogy akkor már a próba hatására menne a futás, amit mégsem engedhetek meg magamnak, és a testemnek is szüksége van a regenerációra.

– Zenével vagy zene nélkül szeretsz jobban futni?

– Mindig van nálam fejhallgató, el nem indulok nélküle, de képzeld, sosem szól benne semmi. Valahogy jólesik a csend, és azt érzem így tudok igazán a környezettel együtt lenni.

– A sikeres maraton után milyen céljaid vannak most a futásban?

– Most a porcleválás utáni térdműtétből való minél gyorsabb rehabilitáció az elsődleges. Futásban? Képzeld, most épp semmi konkrét. És ezt most nagyon élvezem!

Ha kedvet kaptál te is, hogy futócipőt húzz, akkor lapozd végig az alábbi galériánkat, és nézd meg, mivel teheted igazán élménydússá a téli futóedzéseket!