Hallottunk már berobbanó első lemezről, másodikról, ami sok mindent eldönt, nehéz harmadikról, és így tovább. De különleges nyolcadikról? Arról hallott már valaki? Tessék: itt a Heaven Street Seven új albuma, a Jazz. November 10-től egy hétig legális letölthető formátumban a www.hs7.blog.hu oldalon, november második felétől fizikai formátumban, CD-n a boltokban.

„A lemezipar teljes átalakuláson megy keresztül, ilyenkor pedig szükség van merész döntésekre. Az előző lemezünket - amellett, hogy azt a hazai lemezfogyáshoz képes viszonylag szépen vásárolták - rengetegen letöltötték és átmásolták. Azt gondoltuk, fordítsunk egyet a logikán és kínáljuk fel új albumunkat a hagyományos megjelenés előtt hét napig sokfajta embernek. Azoknak, akik ismerik a zenekart, ott vannak a koncerteken, de nem vesznek lemezt. Azoknak, akik eddig is ismerték és szerették a HS7-t, és lemezvásárlással támogatnak minket, de szívesen meghallgatják az új cuccot megjelenés előtt. És azoknak is, akiknek egy ilyen ajánlat újdonság és kóstoló lehet, amely után minimum eljönnek a koncertjeinkre, de akár fizikai formátumban is megveszik az új HS7-lemezt.” – így a zenekar, mely szerint ez a gesztus „egyszerre jófejség és, nem is kérdés, persze az új lemez hatékony reklámja is egyben”.

A már önmagában is csábító weboldalt a zenekar az egyben (zip-formátumban) és dalonként is letölthető lemezanyag mellett extra tartalmakkal is színesíti. Lesznek fotók és videófájlok a stúdiófelvételekről, de az egyszeri júzer például részt vehet egy „Tervezd meg a saját lemezborítódat” pályázaton is.

Az új albumról:

„Szerettünk volna egy kicsit kibújni a bőrünkből. ’Kibújni a bőröndből’, ahogy a lemez egyik közepesen szellemes beceneve szólt. Ezért is van, hogy Tövisházi Ambrust hívtuk producerként a lemez munkálataira. Markáns ízlése van, olyan lemezeken dolgozott az elmúlt időkben, amelyeket érdekesnek találtunk, ráadásul nem pontosan, sőt, kifejezetten nem az a zenei ízlése, mint nekünk, bizonyos dolgokat egészen másképp közelít meg, mint akármelyikünk. Ez azért érdekes, mert sosem árt egyik kicsit pofon vágni, kibillenteni magunkat, átbucskázni az esetleges rutinokon, tükröt (esetleg éppen görbe tükröt) tartani magunk elé. Szerettük volna, tehát, a meglévő hevenyes világot kicsit újrakavarni.”

És így is lett. Játékos, lélegző, lényegre törő, tempós és élettel teli HS7-album született. És bátran szélsőséges is, meg kísérletező. Ezen a lemezen hallható a zenekar eddigi leggyorsabb száma (a címadó, zúzós-garázsos Jazz) és az eddigi leglassabb (a szívfacsarós Mától nem számolom). Hallhatunk beates, „próbatermes” hangzású és csilingelősebb vagy harapósabb gitárpop számokat (az egyiket, csak úgy mellesleg, fafurulyával), és vannak olyan dalok, ahol az akusztikus gitár meg a mandolin viszi a prímet. Sőt, olyan is (a lemez egyik legsikerültebb dala, a Ne menj vissza a régi cukrászdába), ahol az akusztikus gitárok mellett lábdobogás és taps tolja a natúr ritmust.

És, ha már natúr, akkor azt se felejtsük el megjegyezni, hogy bizony egy elejétől-végéig „házikészítésű” lemezzel van dolgunk. Persze Szűcs Krisztiánék nem pont úgy tervezték, ahogy végül alakult: „Már a megelőző album után egyből tudtuk, hogy a következőnél nem akarunk a hagyományos értelemben ’stúdióba vonulni’. Egy nagy stúdió nagyon klassz, de szerettünk volna egy kicsit más közegben dolgozni. Egy olyan stúdióban, ahová bármikor lemehetünk, ahol bátran szarakodhatunk, ahol bármikor bármi megtörténhet, reggel, délben, este, éjszaka. Végül az a stúdió, ahol a lemez demója a nyáron elkészült, a megfelelő időben már nem állhatott rendelkezésünkre, ezért úgy döntöttünk, hogy a próbatermünkben és Jappán lakásán fogunk dolgozni. A demón együtt feljátszott zenei anyag egy részét (a dob és basszus egy részét) megtartottuk, Törökbálinton egy garázsban doboltunk, aztán a kis szakadék próbatermünkben gitároztunk, meg a Japánnál is nyitott ablaknál a kanapén (van, ahol be is hallatszik a vonat), végül Krisztián Jappánnál a könyvespolc mögött énekelt. A konyhában meg átbeszéltük, hogy milyen legyen a borító”.

Ja, igen, és a cím, mert, hát elvileg az is némi magyarázatra szorulhat: „A Jazz Krisztián régi dumája, amit a legváratlanabb pillanatokban dob be. Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy pontosan tudjuk, mit jelent, de valószínűleg mindenkinek jelent valamit, plusz hozzánk is nőtt valahogy. Kicsit dekadens, kicsit szürreális, kicsit groteszk, szóval a miénk. De akár úgy is érthetjük, hogy sokat kísérleteztünk, sokat variáltunk, szóval Jazz”.

www.hs7.hu
www.myspace.com/hs7