– Bevallom, kakukktojás vagy ebben a sorozatban, hiszen eddig színészekkel beszélgettem a futás és a köztük lévő kapcsolatról, de te, amikor színpadon állsz, műsorvezetőként önmagadat adod, így sokat vagy képernyőn, sőt, a kamera mögött is dolgozol filmrendezőként. A színészektől eddig mindig megkérdeztem, hogy mikor érzik magukat felszabadultabbnak, egy szerepben, vagy futás közben, de hozzád inkább úgy passzol jól ez a kérdés, hogy mit ad a futás pluszban hozzá az életedhez?

– Szerintem a futás teljes egészében párhuzamban vonható az élettel, sokkal több tartalék, muníció van bennünk, mint azt sokan gondolják. Mindig a határok átlépésről szól benne minden, és ez az, ami a legjobban tetszik benne, hiszen a korlátok átlépése, az elmének egy különös játéka. A futásra mentálisan nagyon nagy szükségem van, szó szerint átmossa a fejemet. Futás közben jönnek válaszok, avagy épp az újabbnál újabb kérdésfeltevések az életemben.

– Mennyire tud így kikapcsolódást is jelenteni? Vagy pont amiatt, hogy rengeteget dolgozol, folyamatosan járnak a fejedben az új forgatókönyvek, bizonyos jelenetek, vagy már fejben készülsz egy újabb munkára?

– Az elején azt vettem észre, hogy nagyon pörgök, és pont azokon, amiket említesz. Állandóan gondolkodtam. Majd ez kezdett idővel átalakulni. Egy ideje már inkább meditatív hatása van rám, 10-20 kilométer után nem is beszélve. Ezeken a távokon már van egy pont, amikor már nem gondolsz semmire, szó szerint lehagyom a lelkemet és a gondolataimat. Ez a teljes ujjászületés.

– Tudsz a futásra annyi időt szánni, mint amennyit szeretnél, amire úgy érzed, hogy szükséged is van testileg, lelkileg, mentálisan?

– Igyekszem, de előfordul, hogy csak késő este jut idő az edzésre. Most sokat dolgozom, rengeteg hálás feladat talál meg folyamatosan, aminek nagyon örülök, de így érzem, hogy egyszerre több területen is helyt kell állnom. Nagyon pörög az élet, és bármennyire is fáradt vagyok, a futás mindig felfrissít, és nagyon nagy szükségem van rá, hogy még több energiám legyen. Az edzőm nélkül ezt nem tudnám megoldani, sokat segít, hogy nem nekem kell még azt is kitalálni, hogy mikor, mennyit fussak ahhoz, hogy felkészülhessek a jövő évi fő versenyemre, az első maratonomra.

– Akkor ezek szerint nagyon komolyan veszed az edzéseket, de versenyezni is szeretsz?

– Igen, nagyon versenyszellemű vagyok, de az a véleményem, hogy a versenyhelyzetnek van számomra a sportban sajnos egy kontraproduktív hatása is. Ismerős biztos neked is az a mondás, hogy „Földbe gyökerezik az ember lába” – na ez az, amit megtapasztaltam már gyerekkoromban a teniszpályán. Blokkolt egy érzés, hogy nagyon meg akartam felelni, pedig senki, semmilyen elvárást nem tett rám, csak én támasztottam saját magammal szemben bizonyos célokat. Idővel észrevettem, hogy nem másokon akartam soha felülkerekedni, csak az volt számomra fontos, hogy a csapat legyen sikeres és együtt arassunk győzelmet. Pont ez valósul meg egy stábban, ott együtt tudunk küzdeni egy közös célért, legyen az bármilyen produkció, egy film vagy televíziós műsor. Szerintem, ahol az adrenalin, a versenydrukk doppingol, jót hoz ki belőlem. Szeretem a spontán helyzeteket, amikor improvizálni kell, ahol az élet felülírja az eltervezett dolgokat, mint például az élő adásokban, ahol ez gyakran elő szokott fordulni.

– Említetted a gyerekkorodat. Válogatott sportoló szüleid részéről elvárás is volt, hogy sportolj?

– Nem kifejezetten, de fel sem merült, hogy ne mozogjak. Egy időben versenyszerűen röplabdáztam, később díjugrató voltam, teniszeztem, és keresztedzésként, kondicionálásként mindig is futottam. Az elmúlt egy év hatására lett azonban számomra a futás igazán meghatározó, de mellette nagyon szeretek mást is sportolni, szoktam teniszezni, lovagolni, úszni, és pilatesre is járok.

– Mi volt eddig a legmaradandóbb emléked, legmeghatározóbb pillanatod futóként?

– Az első félmaratonom fejben egy nagyon erős elhatározás volt részemről. Emlékszem, eleinte annyira távoli célnak tűnt, és túl nehéz feladatnak, de amikor lefutottam, az egy igazán katartikus érzés volt. Azt éreztem, hogy a világot a négy sarkából ki tudnám fordítani, és hogy bármire képes vagyok az életben. De a futásban pont az a csodálatos, hogy egy szimpla edzés is lehet épp ekkora katarzis. Nyáron emlékszem, egyik nap a Balaton mellett futottam, és közben el is kapott egy olyan eső, mintha dézsából öntenék, de én nem álltam le, és annyira jó volt, hogy ott vagyok, futok az esőben csurom vizesen. Nagyon különleges élmény volt, olyan, amit csak a filmekben láttam korábban.

– Van kedvenc futóútvonalad?

– Bármi, ami nem futópad. Régebben csak ott tudtam elképzelni az edzéseket, csak padon futottam, és ez mostanra annyira átalakult, hogy már bárhol futnék, csak a terembe nem vágyom. Az egyik legnagyobb kedvencem egyébként a vízpart, annak az atmoszférája nagyon fel tud tölteni, legyen az a Balaton-part, egy tengerpart. Számomra a víznek plusz energiája van, imádok a Duna-parton is futni.

– Van álomversenyed?

– Igen, lefutni egy maratont, jövőre, Milánóban.

– És olyan álommunka, amin nagyon szeretnél dolgozni?

– A diplomafilmem után szeretnék egy nagyjátékfilmet rendezni, egy igazi szerelmi drámát.

Galériánkban tippeket olvashatsz, hogy biztonságos legyen az esti futás!