Reklám helyett
A bükkábrányi mamutfenyők megtalálása óriási szenzáció volt annak idején, nem is volt kérdés, hogy ezt látnunk kell. Akkoriban hallottunk először az Ipolytarnóci Ősmaradvány-parkról, melynek neve érdekesen csengett ugyan, de azért túl sokat nem vártunk tőle. Ha olyan izgalmas hely volna, biztosan nagyobb hírverést csapnának körülötte, gondoltuk. Hogy mekkorát tévedtünk? Azt elmondani is nehéz.

Kőbe zárt múlt
Gyermekeimnek ez a hely maga volt a földi paradicsom. Komoly dinoszaurusz-szakértőként hozzáértő szemmel tanulmányozták a különböző földtörténeti korokból itt maradt kőzeteket, miközben egyre közelebb kerültünk célunkhoz, az ősvilági tanösvényhez. A megkövesedett cápafoglelőhely már önmagában kecsegtető indításnak bizonyult, nem is beszélve a 100 méteresre nőtt fenyőről, melynek törzse szintén megkövesedett az évmilliók alatt. Vezetőnk szerint aföld mélye egész erdőt rejthet az ilyen kövületekből. A java viszont csak ezután következett. A mindent beborító vulkáni hamu alatt megmaradt, megszámlálhatatlan állati lábnyom kész életképet rajzolt elénk. Rá kellett jönnünk, hogy a bükkábrányi leletek csak apró töredékei a látnivalóknak.

Deltatorkolat
Fantasztikus órát töltöttünk el itt (bár ásót nem kaptunk, hogy a föld alatti kövületek között is körülnézhessünk), és avezetett túra annyira föllelkesített minket, hogy képtelenek voltunk elszakadni a helytől. Nekivágtunk hát aleghosszabb szabadon látogatható tanösvénynek. Találtunk is egy folyótorkolatot az erdő közepén. Lenyűgöző volt azzal atudattal állni az óriási sziklatömbök előtt, hogy valaha itt egy bővizű folyó egyesült egy hajdani tengerrel.

Az igazi időutazás
Két órával később fáradtan pihentünk meg Magyarország első (és tudtommal egyetlen) 4D-s vetítőtermében. Aktív részesei lehettünk az ősi katasztrófának, ami annyira nem ijesztett meg minket, hogy rögtön repetáztunk belőle. Egyjótanács az utánunk következőknek: enni szigorúan mozi után! Nem a látvány fogja a gyomrotokat felkavarni, hanem a rázkódás, ami egy ilyen hosszú úton (több millió év) bizony nem meglepő.

Szerző: Horváth Zsuzsa, Illusztráció: László Zsuzsi

Ez a cikk az Éva magazin 2011. májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.