Majdnem hat évig nem olvashattam lefekvés előtt a saját ágyamban, mert mindig feküdt mellettem valaki, akit jobban érdekelt az anyatej, mint az irodalom. Ennek a hosszú, édes, ám nagyon fárasztó időszaknak nemrégiben lett vége. Persze eközben is voltak, vannak könyvélményeim: minden este összebújunk agyerekekkel, és együtt olvassuk el azokat a meséket-verseket, amelyeket mindannyian nagyon szeretünk. (Weöres Sándor, Lázár Ervin, Berg Judit, Kiss Ottó, Tóth Krisztina, Benedek Elek, Milne, Szutyejev „bácsi”, Andersen... nagyon hosszú asor.) Lámpaoltás után jön a„suttogás”, amikor róluk mesélek – nekik: Bíborka, Bársonyka és Babocska LiLipótvárosi kalandjai elevenednek meg ilyenkor.
Hétévesen olvastam el Arany János Toldiját, amit a bátyám iskolai olvasókönyvében találtam. Halálosan beleszerettem Toldi Miklósba meg Arany Jánosba is, és elképzelhetetlenül gyűlöltem a„rókalelkű” bátyját... Minden januárban előveszem a trilógiát és a Balladákat. Harmincvalahány éve újra és újra végigbőgöm, végigizgulom és végignevetem: imádom a két óriás hőst, Aranyt és Toldit.
Csehov bibliapapíros, egészvászonba kötött, háromkötetes novellásgyűjteményét is megpróbálom évente újraolvasni, de nem mindig sikerül. Ha mégis, akkor éjjel-nappal Csehov van: areménytelenség, a reménytelenség és a reménytelenség olyan boldogság-csokorba kötve, amit senki nem tudott rajta kívül ezen avilágon. Bár talán Ljudmila Ulickaja már Berta lányom Csehovja lesz – ki tudja...
A Berlinben élő, német nyelven író, de magyarországi születésű Terézia Mora Különös anyag című kötete elementáris hatással volt/van/lesz rám. Ha tudnék írni (úgy istenigazából), akkor azt és úgy írnám meg, ahogyan és amit ő ebben a könyvben. Minden mondata nagyon mélyről jön, és minden mondata nagyon mélyen érint. Nem leszek tőle jókedvű, de őt olvasván magamba látok, és ez a legtöbb, amit egy könyvtől kaphatok.
Hasonló hatással volt rám Bán Zsófia Esti iskola című kötete is, amelynek elég beszédes az alcíme: Olvasókönyv felnőtteknek. Aborító egyben széthajtható plakát is, rengeteg apró képpel. Ezeket Eperjesi Ágnes válogatta össze elképesztő érzékenységgel. Akönyv – mély intellektuális tartalma mellett– nem nélkülözi ahumort sem: fanyar, okos, szabad, trendi és nagyon NŐ!
Az inkognitóját évtizedek óta sikeresen őrző, minden könyvét zajos sikerrel és díjakkal „ünneplő” Elena Ferrante Amikor elhagytak című kisregényét elolvastam már néhányszor. Legutóbb éppen akkor, amikor elhagytak... Preventíve is „kötelező olvasmány”. Segít tovább élni!!
A végére hagytam egy ellentmondásos művet, amelynek annyira rossz a magyar fordítása, hogy aligha nevezhető könyvnek... Ingeborg Stadelmann A bába válaszol című munkája mégis nagyon fontos tartalmat közvetít: aszüléssel, várandóssággal, szoptatással kapcsolatban „emberbarát” szemléletet kaphatunk tőle.
Szóval olvasok, kedves Olvasó! Újra olvasok. Kiskamaszként szemüveget kellett viselnem –állítólag azért, mert éjszakánként elemlámpával olvastam atakaró alatt. Otthon ugyanis nem nézték jó szemmel ezt akönyvmolyi magatartást. Nekem bejött a tiltás, mert ennél édesebb tiltott gyümölcsöt azóta sem találtam az életben! (Na jó, van még egy: a nutella!)

Szerző: Both Gabi, portré: Batár Zsolt, smink: Simon Lulu, tárgyfotó: Ribánszky Katalin, Jágfai Eszter. Köszönjük az Írók Boltja segítségét!

Éva magazin, 2009. szeptember. Minden jog fenntartva.