Szeretek gondolatban utazni. Bámészkodni az interneten, kinézni valami jó kis helyet, szállásokat böngészni, végigszámolni, mivel, mennyiért lehetne eljutni oda, utánanézni, mit lehet csinálni a környéken. Legalább öt-hat útitervet is összeállítok elméletben (persze más-más úti céllal), mielőtt megvalósul a nyaralásunk. Sok minden adhat ihletet hozzá, akár egy véletlen beszélgetés is.

Kiderült, hogy az ismerősöm a férjével és a fiaival nem először indulnak majd Anglia legdélnyugatibb szegletébe vakációzni. Miért pont oda? – kérdeztem tőle, mert igaz ugyan, hogy gyönyörű vidékről beszélünk éppen, de hát maguk az angolok is ritkán ruccannak le odáig (már persze azok, akik nem ott élnek). Bár mindketten rohantunk volna a dolgunkra, azért csak leültünk egy gyors kávéra, hogy elmesélje.

Hallgatok
– Nem szeretek nyáron olyan helyre menni, ahol nagyon meleg van. A gyerekeim ugyanolyan szőkék és fehér bőrűek, mint én, mi a hőségtől inkább szenvedünk – kezdte Julie. – Ki nem állhatom, ha a nyaralás azzal telik, hogy a vörösre sült bőrünket ápolgatom. Korábban jártunk Dél-Európába üdülni, de az nekem nem vált be. És nem is vagyok az a típus, aki képes lenne végig csak a tengerparton ülni, ezért mindig olyan célpontot keresek, ahol mást is lehet csinálni. Cornwall mindkét szempontból ideális: július elején szoktunk menni, olyankor 24–26 fok van, és az eső is alig esik. Persze mindenhol vigyázni kell, de itt legalább nem aggódom, ha a gyerekeim kiteszik a lábukat a teraszra, hogy bekentem-e már őket tetőtől talpig 50 faktoros naptejjel. Másrészt nagyon nagy a választék programokban, mi minden második nap kirándulunk valahová, amikor ott vagyunk. Ott van például az Eden Project, a Tintagel Castle, Artúr király állítólagos Camelotja – Julie úgy belelendült, hogy levegőt is alig vett. – Nagyon sok a jó étterem arrafelé, például a Fifteen, ami Jamie Oliveré, vagy Rick Stein, egy másik híres séf étterme. Sok a családi, kifejezetten gyerekeknek való program, nyáron rengeteg fesztivált szerveznek, de akkor sem kell unatkozni, ha éppen esik az eső. Gyönyörű kertek virulnak a környéken, aztán ott a Lizard Point, ott van Penzance, és át lehet hajózni a Scilly-szigetekre is. Szóval nem csak arról szól a nyaralás, hogy ülünk a parton és homokoznak a gyerekek.
– Amúgy ha már itt tartunk, Cornwall strandjai gyönyörűek – folytatta Julie. – Imádom a vizet, de nem mindegy, hogy milyen víz az és hol van. Azt szeretem, ha nagy, szabad tér is társul mellé, és ott ez is adott. Vannak hosszú, homokos partszakaszok és sziklás, nehezen megközelíthető kis öblök, körös-körül pedig a tenger. Még annak sem kell ennél több, aki annyira szereti a szabadságot, mint én. Egyébként meg a cornwalli partvidék szörfparadicsom. Idén arra készülünk a fiúkkal, hogy megtanulunk szörfözni. Én sem próbáltam még soha életemben, úgyhogy ez jó buli lesz nekik, kipróbálhatnak valami teljesen újat az anyukájukkal.
– Azt is szeretem, hogy angolul beszélhetek, nem kerül külön erőfeszítésembe, hogy mindent megértsek és megértessem magam. – Julie már több mint tíz éve él Magyarországon, folyékonyan beszéli a nyelvünket, de az anyanyelve angol. Az én helyzetem nyilván más, de én is szeretek angol nyelvterületre utazni: mivel az angol az az idegen nyelv, amelyet a legjobban sikerült megtanulnom, itt mozgok a legbiztosabban külföldön. – Olyan egyszerű minden – folytatta Julie. – Reggel felkelek, az anyanyelvemen beszélnek körülöttem, és csak annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk, mit nézzünk meg aznap a rengeteg látnivalóból. Eddig kétszer üdültünk ott, az északi részt már bejártuk, idén a délit szeretnénk fölfedezni. Már fél évvel az utazás előtt erről álmodozom. Meg a szörfoktatóról – tette hozzá nevetve.

Galéria

Szállást keresek
Kedvet kaptam Julie-tól, s otthon, amint tudtam, leültem a számítógép elé. Mi általában házat bérelünk a nyaralás idejére. Angliában az a ház könnyen lehet, hogy 16. századi, fagerendás, nincs egy derékszög sem benne (a konyhában viszont a legmodernebb háztartási gépek sorakoznak). De sok az átalakított pajtaépület, sőt, malom és kápolna is akad, ami vendégházként éli tovább életét. Talán itt a legnagyobb a választék: ownersdirect.co.uk, , de ezeket is érdemes böngészni: pureholidayhomes.com, westcountrycottages.co.uk, visitdevonandcornwall.com, iknow-cornwall.co.uk. 4 főre és egy hétre 500–600 fontért már bérelhetünk házat, de akinek van türelme sokáig bogarászni az oldalakon, ennél olcsóbban is találhat. Természetesen sokkal drágábban is, úgyhogy az augusztusi főszezont már csak ezért is érdemes kikerülni.
Julie vágyakozva regélt nekem olyan családi kézben lévő szállodákról is, ahol mindent úgy alakítottak ki, hogy a gyerekeknek biztonságos legyen. Van külön gyerekétterem, ahol a nagyobb srácok szülők nélkül, az újdonsült haverokkal vacsorázhatnak, és a szakszerű felügyelet jóvoltából az is megoldható, hogy a szülők néhány órát a kisebbek nélkül is eltöltsenek. Véletlenül találtam egy ilyet, miközben éppen cornwalli kertekről kerestem információt – hát mit mondjak, szimpatikus helynek tűnt (narehotel.co.uk).
Angliában mostanában nagy divat luxusjurtában kempingezni. Nagyjából annyiba kerül, mint a házbérlés, de aki ragaszkodik a saját fürdőszobához és konyhához, az kétszer is gondolja meg. A másik oldal viszont az, hogy szép nagy, kényelmes ágyban fekve bámulhatjuk a csillagokat, reggel pedig egyből a harmatos fűbe léphetünk ki (yurtscornwall.com, luxurycornishyurts.co.uk, adventurecornwall.co.uk).

Tervezgetek
Végül elképzeltem, mit csinálnánk egy hétig Cornwallban. Legalább egy napot arra szánnék, hogy túrázzunk: Délnyugat-Angliát csaknem 1000 kilométer hosszan part menti gyalogösvény öleli körbe, a kilátás alighanem minden fáradságot megérne (southwestcoastpath.com). Aférjem biztos ragaszkodna hozzá, hogy átugorjunk valamelyik Scilly-szigetre, ami ellen nekem sem lenne kifogásom, talán csak azt kötném ki, hogy Tresco legyen az, mert az ottani Pentle-öbölről azt olvastam, hogy az a kagylógyűjtők paradicsoma. Elképzelem, ahogy a fiaim a Kerekasztal lovagjainak bőrébe bújva rohangálnának Tintagel várában (engem meg a frász törne ki, hogy melyikük gurul le a hegyoldalon). Tintagelről amúgy tudni kell, hogy előbb volt az Artúr-legenda, mint hogy az a vár megépült volna, de attól még kár lenne kihagyni (english-heritage.org.uk, üssük be a keresőbe, hogy Tintagel Castle). Legalább az egyiket megnéznénk a tengerparti üdülővárosok, Penzance, St. Ives, Falmouth, Padstow vagy Looe közül. Cornwall a19.századig a réz- és az ónbányászat fontos központja volt, múltjának emlékei ma a világörökség részét képezik, ahogy a mi képzeletbeli nyaralásunkét is (cornish-mining.org.uk). Egy napot szánnék kertekre is, valószínűleg rágódnék rajta egy darabig, hogy az Eden Projectet (edenproject.com) vagy a Lost Gardens of Heligant (heligan.com) válasszam-e (pedig még mennyi van ezeken kívül, itt össze is gyűjtötték őket: gardensofcornwall.com), és végül az előbbi mellett döntenék. Hatalmas üvegházaiban tanulmányozhatnám a mediterrán és a trópusi növényvilágot, de ha szerencsém lenne, talán éppen kifognék egy jó kis koncertet, kiállítást vagy előadást. Azt sem hagynám ki egyik este sem, ahogy a nap lebukik a tengerbe. És lehet, hogy turistacsapda, de azért a Land’s Endről (Nagy-Britannia legdélnyugatibb csücskéről, www.landsend-landmark.co.uk) nyíló kilátásrólsem mondanék le. De ugyanúgy elmehetnék a Lizard Pointhoz is, ami viszont alegdélibb pontja Nagy-Britanniának (nationaltrust.org.uk, írd be a nevét a keresőbe), ráadásul a közelében van Poldhu, itt a Marconi Centre emlékezik meg az olasz feltalálóról, aki innen indította el az első transzatlanti rádióhullámokat (marconi-centre-poldhu.org.uk). Azt pedig a fiúkra bíznám, hogy tengerészeti múzeumba menjünk-e (nmmc.co.uk), állatkertbe (newquayzoo.org.uk) vagy egy bronzkori kőépítményt nézzünk meg.
Várjunk csak, hányadik nap is lenne ez? Talán már belefutottunk a második cornwalli nyaralásunkba…

Utazás:
Repülő:
Ez a drágább megoldás, főleg, hogy
a londoni megérkezés után autót is célszerű bérelnünk, vagy vonatra kell szállnunk, ami tovább növeli a költségeket.
Budapest–Heathrow: malev.hu
Budapest–Luton: wizzair.com
Budapest–Luton vagy Gatwick: easyjet.com
Budapest–Heathrow/Gatwick: britishairways.com
Autóbérlés:
rentalcarsuk.net,
Egy négyfős családnak kényelmes autót egy hétre kábé 50 ezer forintból bérelhetünk.
Vonat:
Londonból a Paddington állomásról indulnak vonatok Penzance-ba. Az út kábé 5 és fél órás. Menetrend és jegyárak: firstgreatwestern.co.uk (A legolcsóbb egy útra szóló jegy 15 font.)
Autó:
Az út Budapestről kábé 21 óra.
Útvonaltervezők: maps.google.hu, viamichelin.com
Benzinköltség: oda-vissza kábé 110 000 forint
Átkelés a Csatornán:
Komppal, Calais és Dover között: poferries.com. Az ár függ attól, hogy milyen szezonban és napszakban utazunk, valamint attól is, hogy mennyi idővel az utazás előtt vesszük meg ajegyet. A legolcsóbb típus 35 font egy útra (egy autónak és 4 személynek). A Magyar Autóklub tagjai kedvezményt kapnak a P&O Ferries járataira. Információ: autoklub.hu (Klubtagság/Show your Card! menüpont). Az út kábé másfél óráig tart.
Le Shuttle vonattal, Calais és Folkestone között: eurotunnel.com. A jegyárak itt is változatosak, a legolcsóbb jegy 53 font egy útra, egy személyautónak és a benne utazóknak.
Az út 35 percig tart.
Minden információ az átkelésről egy helyen:
dover-to-calais.com

Szöveg: Csabai Dóra, fotó: Red dot, Europress, profimédia.hu, családi archívum
Ez a cikk a 2011. évi júniusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.