Ismerjük Marilyn Monroe híres szállóigéjét a Chanel No. 5 parfümről. Ha kinyitjuk a magyar InStyle májusi számát, megtudjuk belőle, hogy milyen szemceruza nem hiányozhat Cindy Crawford készletéből. Csakhogy ezek a nők reflektorfényben élnek (vagy éltek), azaz teljesen másképp, mint mi. Nekünk, közép-európai halandóknak például általában nincs saját sminkesünk. Esetenként tanácsot kérünk a kozmetikustól, de életünk tekintélyes részét – kora kamaszkorunktól jelen éveinkig – azzal töltjük, hogy lelkesen fogyasztunk: mindig újabb csodaszereket próbálunk ki, és ha háromból egyszer rátalálunk arra, ami pont nekünk való, már szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
De azért a sok keresgélés és persze pénzköltés közepette csak belebotlunk időnként abba a kozmetikumba, amelyért aztán újra meg újra, sokáig hajlandók vagyunk fizetni. (Már amíg a gyártó ki nem vonja a forgalomból.) Vannak tehát az életben szépészeti mérföldkövek – ezekről számol most be néhány olvasónk és ismerősünk.

Alapozó
Van otthon jó néhány olyan cuccom, amelyek nélkül nem volnék az, aki. Ilyen az epilátorom, az arcradírom, és éppen most kutakodom egy igazán jó, tartós, gyors és nem maszatolódó körömlakk után. Ezeket a tárgyakat szeretem: rajongani éppen nem rajongok értük, de azért van olyan holmi,a minek legszívesebben kiragasztanám a sokszoros életnagyságú poszterét az ágyam fölé.
A sminktrendek jönnek-mennek, de a kedvenc alapozóm marad, akár teszek egy kis füstös sminket vagy bronzosítót a tetejére, akár nem. Az alapozás nálam tényleg alap. Másnaposság, alváshiány, magánéleti válságok, pattanások – az alapozóm korántsem oldja meg mindet, de a jeleit eltünteti. És ha nem vagy nem annyira látszik rajtam, hogy épp elhagytak, kirúgtak, berúgtam, megütöttem a bokám, vagy épp nagyon izgulok egy állásinterjú előtt, akkor jóval könnyebb ezeket acsapásokat túlélni.

Bobbi Brown: Skin Foundation (10 800 Ft)

Persze hosszú útkeresés előzte meg, amíg „saját alapozóm” lett. Tizenöt évesen jazztánctanfolyamra jelentkeztem, és ebből az alkalomból beszereztem életem első alapozóját, egy tejeskávé árnyalatú készítményt, amit anyukám korrektorával egészítettem ki. Sápadt bőröm van, az összhatás tehát fölöttébb eredeti lett, a pattanásaim elhalványodtak. Így jártam iskolába is, míg az osztályfőnököm nyomatékosan fel nem szólított, hogy „ezt a halotti maszkot” távolítsam el az arcomról.
Közben bejöttek a komolyabb márkák Magyarországra, és jó néhányat ki is próbáltam. Végüla Bobbi Brown bizonyult porcelán bőröm legjobb barátjának. Bár azóta is kipróbálgatom az újdonságokat, a végén mindig visszatérek hozzá, és remélem, még sok további bókot kap az arcbőröm, hála Bobbi Brownnak.

Rúzs
A két lányom között tizennégy hónap van: képzelhetni, hogy az elmúlt öt évben meglehetősen elfoglalt voltam. Ami kevés idő jutott magamra, azt igyekeztem sportolásra vagy barátnőzésre fordítani. De az ilyen „kimenőkről” is sokszor vissza kellett fordulnom félúton, mert a gyerekek ugyebár akkor lázasodnak be, amikor anyukájuk kiteszi a lábát az ajtón. Arról pedig végképp szó se lehetett, hogy pár percnél több időt töltsek a fürdőszobában, vagy pláne elmenjek egyszer egy kozmetikushoz! Úgyhogy viszonylag hamar lemondtam arról, hogy kinézzek valahogy. Amikor pedig Bogi az első szülinapja környékén megtalálta és szétkente a szemhéjpúderemet a szőnyegen, és én alig bírtam lehajolni a pocakom miatt, hogy feltakarítsam a nyomokat, akkor úgy éreztem: most felégettem magam mögött az úgynevezett nőies megjelenéshez vezető utolsó hidat is.

MAC: Lustre Lipstick (4500 Ft)

A férjem nem bánta, ő amúgy sem szereti, ha túlságosan ki vagyok festve (a pontosság kedvéért: nem szereti, ha eléggé ki vagyok festve ahhoz, hogy ő észrevegye), gyakran mondogatta, hogy azért vett el engem, mert közel s távol én voltam az egyetlen nő, aki nem hidrogénszőke vagy mahagónivörös hajjal szaladgált. Na jó, ezeket a szavakat talán nem használta. Nem mondhatom tehát, hogy túl nagy nyomás nehezedett volna rám az otthoni dress code terén, ami megkönnyítette a dolgomat. Mindez teljesen oké volt, csak arra kellett vigyázni, hogy ha feltűnik a látószögemben egy tükör, akkor még véletlenül se nézzek oda. És hogy lehetőleg mindig mindenki a gyerekeket fényképezze, engem viszont ne. Mert akkor szembetalálkoztam volna a krumplifejemmel, a szemem alatti mély árkokkal, a lelapult hajammal, a kinyúlt pulóvereimmel. Amikor a lányok bölcsődébe-óvodába kezdtek járni, akkor már nagyon trehánynak éreztem magam: szinte hallottam
a megjegyzéseket: ezeknek a gyerekeknek csöves az anyja?
Addigra kifigyeltem, hogy egy rokonszenves anyuka milyen egyszerűen öltözködik. Általában egyszínű blúz, farmer, csinos balerina, lófarok, smink gyanánt szempillaspirál és rúzs. Utóbbi mélyvörös. Bár biztos voltam benne, hogy ez a szín nekem nem állna jól, megkérdeztem, hogy milyen márkát használ. Elmentem egy drogériába, és vettem ugyanabból a márkából egy lilásabb árnyalatot. Otthon egy vizes törülközőcsücsökkel ledörzsöltem az arcomat, bekentem babapopsikrémmel, majd amikor beszívódott, felvittem a rúzst. Egy teljesen más nő nézett vissza rám a tükörből. Azóta mindennap plusz 5 percet töltök a fürdőszobában. Nagyon szigorúan veszem. Ennél többet nem tudok magamra fordítani, és nem is vagyok hajlandó. Ez az öt perc azonban nagyon sokat számít. A férjemnek is tetszik az új szokásom, de ezt nehezen vallaná be magának.

Testápoló

Ziaja: Testápoló krém light formula (1299 Ft/200 ml)

A testápolással mindig hadilábon álltam. Száraz a bőröm és kész. Próbáltam száraz bőrre való krémet – néhány óráig segített, aztán megint feszülni és viszketni kezdett rajtam a felhám. Kipróbáltam a normál bőrre való krémet, azzal a felkiáltással, hogy az ilyentől bizonyára a bőröm normál is lesz. Természetesen egy csöppet sem lett normál. Olykor nem kevesebb, mint huszonhárom alig használt testápolós flakon sorakozott a fürdőszobámban. A barátom lépni se tudott tőlük, ráadásul nem értette a lényeget, mert ő élete során elég jól megvolt testápoló nélkül. Ráadásul akkorra már allergiás tünetek jelentek meg rajtam a sokféle kenceficébe kutyult illatanyag és egyéb kemikália hatására. Szóval tényleg fel is adtam volna, de csak még jobban viszkettem mindenütt. Attól féltem, hogy pár éven belül olyan ráncos leszek, mint egy nénike – és csakugyan, az arcomon megjelentek az első árkok és szarkalábak, a combomat pedig cellulitisz csúfította.
Június vége volt, amikor hirtelen be kellett ugranom egy görögországi útra: az illetékes idegenvezető megbetegedett. A csoporttal részt vettünk egy autentikus görög homok- és olívaolaj-terápiában. Az olajos pácban dögönyöződni még nem volt túl kellemes, de utána olyan érzés öntött el, amilyet addig nem ismertem. A bőröm puha lett és bársonyos, nem húzódott sehol – mintha tetőtől talpig kicseréltek volna. Mindjárt a helyszínen vettem három nagy üveg olívaolajat, és már aznap nekiálltam belemasszírozni a bőrömbe. Otthon felhívtam a barátnőm kozmetikusát, aki elmagyarázta, hogy az olívaolajjal kevert kristálycukor kiváló testradír is, a radírozás pedig megadja a bőrnek a kellő nedvességet. Na, ezt addig nem tudtam. Azóta házi készítésű radírt használok, zuhanyozás után pedig olívatartalmú testápolót. Igazából nem is a márka a lényeg, hanem a természetes alapanyag, amelyet, úgy látszik, szomjazott a bőröm. Csak nekem elfelejtett szólni róla.

Szerzô: Balogh Viktória, Fotó: Europress, Tárgyfotók: Ribánszky Kata, Jágfai Eszter

Ez a cikk Mihez is kezdenénk nélkülük? címmel az Éva magazin 2010. évi júniusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.