Ezen a nyáron a szekrényembe sajnos három olyan dolog került, amire borzasztóan vágytam, és amit borzasztóan nagy hiba volt megvenni. (Remélem, ez a egy darabig már nem fog bővülni, elvégre csak három a magyar igazság.)

A lyukas orrú cipő
Gyönyörűek, tűsarkú és platform változatban télen-nyáron kacsingatnak rám a divatüzletek polcairól. Amikor sikerült végre elvonatkoztatnom megboldogult gyermekkorom kivágott orrú daduscipőitől, borzasztóan megkívántam egy lyukas orrú platformpéldányt a gyűjteményembe, s ez a vágyam pár hete a leárazáson valóra is vált. Aztán olvastam egy cikket, hogy milyen jelentős divatbűnnek számít, ha a lyukas orrú cipőből kikandikál a harisnya lábujjbetétje. Elmerengtem: vajon mikor is fogom felvenni ezt a cipőt anélkül, hogy letartóztatna a divatrendőrség? Nyáron, iszonyú melegben nem nagyon van kedvem a csupasz lábaimat zárt cipőben párolni. Télen, illetve hűvösebb őszi-tavaszi napokon kizárt, hogy harisnya nélkül, jégkockákká fagyott, pucér lábujjakkal flangáljak. Eddig mindössze egyetlen esküvőre sikerült felvennem, de a nyakunkba zúduló nyári zivatar, majd az azt követő egész estés cuppogó (rosszabbul sikerült lépésnél szellentő) hanghatás hosszú időre elvette a kedvemet tőle.

A nyakba akasztható bikinifelső
Meseszép, előnyösen nyújtja a dekoltázst, kiemeli a kiemelendőket, formásabbnak mutatja a vállat, és még tart is. Tényleg tart, ezt megerősíthetem, ám értelemszerűen csak egy ponton, a nyak hátsó részén, ez pedig C, D vagy nagyobb kosárméret esetén már kissé fájdalmas, így hozzávetőlegesen annyi ideig lehet hordani, amíg az ember lánya végigsétál benne a füredi korzón. Természetesen nekem is kellett egy ilyen gyönyörűség, de szóltam a férjemnek: ha elkezdenék imbolyogni, váratlanul összevissza beszélni, minden előzmény nélkül brékelni, akkor azonnal oldja meg a bikinifelsőm pántját, mert viselkedésem annak a jele, hogy a nyúltagyam oxigénellátottsága a kritikus szint alá csökkent.

A legging
Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor a gimiben egy tejszínhabos kapucsínó mellett fogadkoztam Virág barátnőmnek, hogy az én combomra soha, de soha nem fog szűkülő szárú gatya feszülni, mert soha, de soha nem bocsátom meg anyukámnak, hogy annak idején cicagatyában járatott suliba. Be kell vallanom, hogy mégis vettem egyet, bár az eladócsaj azt mondta, hogy ez nem cicagatya, hanem legging (a nyomtatott Évában következetesen cicanadrágnak hívjuk; bocs – a szerk.), és már 3 éve mindenki ilyet hord. Hát ki vagyok én, hogy ellenálljak egy ekkora erejű hullámnak? Természetesen még soha nem volt rajtam, mert továbbra sem áll jól.
Azt viszont ünnepélyesen megígérem, hogy ha a szívecskés biztosítótűvel átszúrt válltömések jönnek újra divatba, azt már tényleg nem fogok venni. Akármilyen flancos nevük lesz is.

Szöveg:Lustanyu. Ez a cikk az evamagazin.hu számára íródott. Minden jog fenntartva.