November 30-tól már megvásárolható a 2023-as téli Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

„Hiszünk abban, hogy egy gyereknek az a legfontosabb, hogy szeretetteljes környezetben nőjön fel. Hogy a család fogalma sokkal színesebb, mint ahogy azt néha gondoljuk. Hogy minden kisgyerekes családot azonos jogok, lehetőségek és támogatás illet meg. Hogy a család az család, akkor is, ha a szülők történetesen azonos neműek. Csak az a fontos, hogy emberek” – fogalmazza meg hitvallását A család az család kampány, pontosabban ma már mozgalom. Fontos lenne, hogy ezt egyre több ember megértse és elfogadja. Az alábbi történetek bemutatásával ezt szeretnénk támogatni.

A LÁTHATÓSÁG MŰKÖDIK

„Az elejétől kezdve ugyanazokat az alapvető dolgokat ismételgetjük. Fontos, hogy újra és újra elmondjuk, hogy a szivárványcsaládok is ugyanúgy működnek, mint bármelyik másik, és hogy azok a gyerekek, akik ilyen családmodellben nőnek fel, pont ugyanolyanok, mint bármelyik másik gyerek – kezdi a beszélgetést Pál Marci, A család az család mozgalom egyik elindítója. – A kezdeményezésünk is megmutatta, hogy sokan szeretnek bennünket, és igenis van társadalmi elfogadottsága az ügyünknek. Szeretnénk másokat is arra bátorítani, hogy beszéljenek róla, vállalják fel – nem kell árnyékban élniük, mintha valamilyen bűnt követtek volna el. Ádámmal jó példák vagyunk arra, hogy a láthatóság működik. Nem lett tőle semmi bajunk, nem értek bennünket támadások, sok pozitív visszacsatolást kapunk azzal kapcsolatban, hogy jó, amit csinálunk. És az ügynek is rengeteget segít, ha az emberek azt látják, hogy egyre több és több család vállalja fel magát.”

A mozgalom három család szövetségéből indult el 2020 tavaszán. Úgy érezték, hamarosan történni fog valami a szivárványcsaládokkal kapcsolatban, és szerettek volna tenni annak érdekében, hogy láthatóbbá váljanak, és megmutassák, ugyanúgy részei a társadalomnak, és éppen úgy nevelik a gyerekeiket és küzdenek meg a hétköznapok kihívásaival, mint bármely más szülő. Nem sokkal később, 2020 decemberében az Országgyűlés elfogadta az alaptörvény kilencedik módosítását, melyben az áll: az apa férfi, az anya nő. Mindez nemcsak lendületet, de további értelmet is adott Marciék kampányának: „Lehet, hogy van, akinek ez furcsa egy kicsit, de egyáltalán nem volt bennem félelem, amikor ebbe az egészbe belevágtunk. Annyira meg voltam győződve arról, hogy jó dolgot teszünk a gyerekeinkért, hogy nem is gondoltam bele: ez akár rosszul is elsülhet. Szerencsére nem is történt semmi ilyesmi. A gyerekek azok, akiken keresztül mi kapcsolódni tudunk a többségi társadalomhoz. Így érthetik meg a legjobban egy nukleáris család tagjai, hogy a szivárványcsaládoknál mit jelent az anyaság, az apaság, mit jelentenek a szülői szerepek. Így ismerhetik fel, hogy alapvetően nagyon hasonlóan működünk, ugyanaz a huzalozás van bennünk is, mint bármelyik másik családban” – mondja Marci.

Marci és párja, Hanol Ádám több mint tíz éve élnek együtt, 2015 óta bejegyzett élettársi kapcsolatban. Két gyereket nevelnek, Andris most kezdte az iskolát, Hanna pedig a bölcsődét. Napjainkban már nem volna rá lehetőségük, hogy akár csak az egyiküket is örökbe fogadják. „Mindig is akartam családot, melegként is természetes volt számomra, hogy nekem egyszer gyerekeim lesznek, akiket a párommal közösen nevelünk majd fel. Azt szokták rám mondani, hogy konzervatív vagyok. Tényleg így van. Fontos számomra a házasság intézménye, hogy gyerekeim legyenek, akikkel mindennap együtt vacsorázunk, hétvégén pedig közösen megyünk kirándulni” – mondja Marci. 2019-ben, három év várakozás után fogadhatták örökbe az akkor másfél éves Andrist. Bár a kezdetektől vágytak arra, hogy legyen egy testvére is, akivel mindig számíthatnak majd egymásra, és úgy érezték, lenne hely a családjukban még egy gyereknek, Hanna egy véletlen folytán csöppent az életükbe. A kislány vér szerinti édesanyja kereste meg őket azzal a közösségi médiában, hogy van egy babája, akit szeretne nekik örökbe adni, mert úgy gondolja, jó szülei lesznek. Mivel bejegyzett élettársi kapcsolatban élők nem vállalhatnak ily módon közösen gyereket, Andrist annak idején Marci, Hannát pedig 2022-ben Ádám fogadta hivatalosan örökbe. Mindkét alkalommal végigcsinálták a teljes örökbefogadási folyamatot, pont úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, ám Hanna születése után a gyámhivatal kilenc hónapig próbálta elgáncsolni jogi úton az örökbefogadást.

„Nagyon ijesztő időszak volt – idézi fel Marci. – Ott volt egy már kilenc hónapos kislány, aki velünk élt születése óta, mégsem lehettünk benne biztosak, hogy tényleg a részese lehet-e az életünknek. Szerencsére azóta hivatalosan is egy család vagyunk. Mindig is egyértelmű volt számunkra, hogy nekünk nem nagyon van más választásunk, csak az örökbefogadás – hiszen vér szerinti gyerekünk nem lehet Magyarországon. Erre azonban nem is vágytunk, úgy éreztük, ez a mi utunk. Emlékszem, az örökbefogadói tanfolyamon azt mondta nekünk a pszichológus, hogy el kell gyászolnunk, hogy nem lehet saját gyerekünk. Bután néztünk egymásra Ádámmal, nem igazán értettük, miért kellene gyászolni. A család számunkra attól család, hogy szeretettel építjük együtt. Soha nem volt fontos a számunkra, hogy vér szerinti gyerekünk legyen.”

Andrissal már sokat beszélgettek arról, hogy az ő családja egy kicsit más, mint a többi. Rengeteget segít persze az is, hogy szép számmal akadnak a baráti és ismeretségi körükben szivárványcsaládok, így lát hasonló mintát maga körül.

„Tisztában van vele, hogy mi az A család az család mozgalom, és hogy mit jelent az, hogy szivárványcsalád. Pont ugyanúgy éli meg azt, hogy neki két apukája van, mint az a gyerek, akinek van egy anyukája és egy apukája. Nincs benne semmilyen szégyenérzet. Tudja, hogy neki is van egy anyukája, aki megszülte őt, de úgy döntött, hogy nem tudja felnevelni. Szoktunk beszélgetni róla, elképzeljük, hogy nézhet ki. Néha felmerül benne, hogy keressük meg – ilyenkor elmondjuk neki, hogy ha elég nagy lesz, és akkor van rá lehetőség, segítünk neki megtalálni. Nem csinálunk nagy ügyet abból, hogy nálunk nem anya és apa van, hanem apa és apu. Azt szeretnénk, ha annyira magabiztos lenne ezzel kapcsolatban, hogy ha esetleg bárki csúfolni kezdi emiatt, ne is értse, miért teszi, peregjen le róla az ilyesmi. A szivárványcsaládos találkozókon sok olyan gyereket látok, akik nem a megszokott családmodellben élik a mindennapjaikat, és ha egy dologban biztos vagyok, akkor az az, hogy ezek a gyerekek nagyon rendben vannak.”

Az azonos nemű szülők elfogadásáért dolgozó Szivárványcsaládokért Alapítvány – melynek Marci is oszlopos tagja – a láthatóság növelése mellett nagy hangsúlyt fektet a közösségépítésre is. Rendszeresen szerveznek találkozókat, melyekre egyre nagyobb számban látogatnak el a családok. Két éve kiadták az ország első szivárványcsaládos mesekönyvét is. A család az család mozgalom pedig idén novemberben olyan hiánypótló kártyajátékkal jelentkezik, amely tizenkét különböző családmodellt dolgoz fel. A beszélgetésindító játék nem csupán a családok sokféleségére szeretné felhívni a figyelmet: a pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek és civil szakértők segítségével összeállított kérdéseken keresztül jobban megérthetjük, milyen kihívásokkal és előítéletekkel kell ezeknek a családoknak megküzdeniük a mindennapokban

NEM TÖBBEK, NEM KEVESEBBEK

Orsolya és Katalin közel hat éve alkotnak egy párt. Összesen öt vér szerinti gyerekkel érkeztek a kapcsolatba, őket még külön-külön vállalták, jóval azelőtt, hogy megismerkedtek volna egymással. Orsolya egy kisfiú édesanyja, akit sokáig egyedül nevelt, Katalin pedig korábban klasszikus családmodellben élt: négygyerekes anyukaként döntött úgy, hogy felbontja házasságát, és új alapokra helyezi az életét. „Míg a kisfiam számára Kati a másik szülő, az ő gyerekeinek van egy édesanyja és egy édesapja – és vagyok én, Orsi, aki nem szülői minőségben veszek ugyan részt az életükben, de jelen vagyok nap mint nap. Ha innen nézzük, szivárvány, ha onnan, akkor mozaik, de mindenekelőtt család vagyunk” – mondja Orsolya.

Idén nyáron házasodtak össze Olaszországban. Tökéletes ceremónia volt, tengerparttal, barátokkal, fehér ruhában. Egy dolog mégis hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a kép: Magyar- országon hivatalosan nem lehetnek feleség és feleség. „2009 óta létezik itthon a bejegyzett élettársi kapcsolat, és ha félig telinek akarom látni a poharat, akkor ennek lehetne örülni, mert nagyon sok mindenben hasonlít a házassághoz, kivéve a gyerekvállalással kapcsolatos kérdéseket – mondja Katalin. – De tűnhet félig üresnek is az a pohár, hiszen nincs jogegyenlőség. Orsi kisfiának például hivatalosan csak egy szülője van, és ha akarnám, sem fogadhatnám örökbe, hogy ne csak a mindennapokban, de papíron is két gondviselője legyen.”

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin őszi lapszámában olvasható! Már kapható!

Galériánkban pedig a családról szóló szívet melengető idézeteket olvashatsz!