A te macskád is egy öntörvényű zsarnok? Avagy most jól kielemzem Bandi kandúr személyiségét
A kertünk sztárja egy gyönyörű szürke kandúr, zöld szemekkel. Imádja a szabadságot, egész nap kint lebzsel, már szinte aludni sem jár haza, csak enni a gazdájához, a földszinten lakó Dokihoz.
Előre köszön, odafut hozzánk, kommunikál, jelzi, hogy mit akar. Legalábbis nekünk.
Egyik este, a sötétben hazaérve, nyávogást hallok valahonnan. Bandi, te vagy az? Válaszol, hozzám szól, mondani akar valamit. S már bújik is ki a bokor aljából. Itt voltál? Be akarsz jönni? Jó szokása szerint igen.
Bandi mindig velünk jön be a lépcsőházba, megvárja, amíg becsöngetünk a Dokihoz. Van neki külön macskabejárója, de nem, ő úri módon a bejárati ajtón akar besétálni. Együtt várakozunk, míg nyílik az ajtó, ő közben odadörgölődzik hozzánk vagy a meleg fűtőtesthez, aztán a hátára fekszik, hogy simogassuk. Ezzel vigyázni kell, engem egyszer már megkarmolt simizés közben, talán egy, a kandúrharcok során szerzett sebet érinthettem meg véletlenül.
A Doki egy nap odaadja nekem a lakáskulcsát, mondván, hogy síelni mennek. Bandi – aki mindenki kedvence, hallgat a nevére, szereti, ha finomságokkal kényeztetik vagy simogatják – mégiscsak hozzánk csapódik a leggyakrabban, velünk kísérteti haza magát, ezért a Doki megkér, hogy ezalatt a pár nap alatt adjunk neki és a másik két cicusnak enni.
Semmi gond. Bíztak már ránk aranyhörcsögöt és nyuszit is a házban, három macsek meg sem fog kottyanni. Bandi, a független, szabad szellem másnap a kertkapunál elcsíp engem, és a kerti lépcsőkön előttem futva mutatja az utat. Farkát antennaként feltartva jelzi: kövess!
Egyáltalán nem lepődik meg, hogy a csengetés és a várakozás elmarad, mert a lakásajtót kulccsal nyitom. Odabent Betyár Berci és az Öreg Macska fogadnak. Meg három üres tányér.
Megtalálom a macskaeledelt. Kibontom. Teszek mindhárom tányérba.
Bandi határozottan ráveti magát a sajátjára, közben fúj és távol tartja a másik kettőt a macskakajától. Megdöbbenve állok, nem tudok mit tenni, próbálom a lábammal távol tartani a másik két tányértól, a kezemmel nem merem odébb tuszkolni, nehogy megharapjon vagy megkarmoljon. Egymaga megeszi mind a három adagot.
Később belopózom a lakásba, amikor Bandi már a saját útját járja, és megetetem a két rendes házimacskát.
Bandi azóta is rám nyávog, és természetesnek veszi, hogy hazaviszem. Mire nyílik az ajtó, már be is surran, ilyenkor a Dokival cinkosan nézünk egymásra.
A minap megmondtam Bandinak, mit gondolok róla. Te is olyan vagy, mint az emberek egy része, tudod? Felfelé pedálozol és megpróbálsz mindenkit az ujjad köré csavarni, a veled egy szinten lévőket meg próbálod magad alá gyűrni és elnyomni?
Unott ásítás volt rá a válasz, most épp nem akart bejönni, valószínűleg vadászott már, vagy kapott valamelyik lakótól egy kis sonkát vagy más macskacsemegét.