3 dolog, amit soha ne tegyél, ha hisztizik a gyerek
A hiszti tulajdonképpen nem más, mint egy játszma-helyzet. Ha gyermeked azt tanulja meg a hisztire adott válasz-reakciódból, hogy ezzel mindig sikeresen manipulálhat, akkor az számára egy jól bevált eszköz lesz. Holott a cél az lenne, hogy a dackorszak végére megismerje azokat a módszereket is, melyekkel sikeresen le tudja vezetni az indulatait és kezelni tudja a nehezebb szituációkat.
Ha azt tapasztalja, hogy a hiszti mindig beválik, akkor a jövőben számíts arra, hogy ezt minden olyan esetben be is fogja vetni, amikor vita- vagy játszma helyzetbe kerül. Megmutatjuk, mit kerülj, ha kitör a hiszti!
Észérvekkel győzködni a hisztiző gyereket
Amikor gyermeked hisztizik, az érvelés azért teljesen hasztalan, mert ilyenkor az „érzelmi agya” irányít, a racionális agyterületek – amikkel megért információkat, összefüggéseket- használaton kívül vannak.
Gondolj arra, veled, felnőttként mi történik, amikor veszekedsz a pároddal! A vitában elérkezhet egy olyan pont, amikor elborul az agyad és már nem tudsz a racionális gondolkodásodra hagyatkozni. Ha olyankor a párod megpróbál észérvekkel meggyőzni téged, nagy valószínűség szerint süket fülekre talál. Az érvek ilyenkor hasztalanok. Sokkal inkább segít, ha megölel és megvigasztal vagy valamivel kizökkent téged.
„A 2 éves kor előtti hisztik többsége ún. distressz hiszti, azaz a gyermek ilyenkor a nagy érzelmek hatására visszakerül egy ún. regresszív állapotba: csecsemőként viselkedik, sír, nem tudja kontrollálni a mozgását, csapkod, ütemes mozgásokat végez (kezével, fejével csapkod, ami annak a jele, hogy nem tudatosan irányítja a mozgását, nem tudja kontrollálni).”- írja tanácsadó blogján Vida Ágnes, pszichológus.
Míg egy felnőtt már képes összefüggést látni az egyes részletek között – valamit nem engedtünk meg, ezért gyermekünk elkezdett hisztizni- és következtetéseket levonni, a kétévesnél fiatalabb gyermek csak belső feszültséget, csalódottságot érez, amiért nem tudta érvényesíteni az akaratát és nem kapta meg, amit szeretett volna, de pontosan nem tudná megfogalmazni, mi, miért történt. És mivel nincs olyan kifinomult és fejlett eszközrendszere, mint egy felnőttnek, ezért a jól ismert és már bevált módszerhez, a hisztihez tér vissza.
Amikor azt látod, hogy pici gyermeked nem képes megnyugodni - hiába beszélsz hozzá, mondasz neki megnyugtató dolgokat- és egyre inkább kivetkőzik önmagából, akkor bizony nem észérvekre és magyarázatra van szüksége, hanem arra, hogy megnyugtasd.
Más a helyzet, ha gyermeked már elmúlt 2 éves. Ő ugyanis már képes- ha akar- uralkodni az indulatain és a hisztit egyértelműen eszközként használja.
„Éppen ezért náluk szintén nem jó módszer a meggyőzés, hiszen ez arra ösztönzi a gyereket, hogy érdemes hisztizni, mert erre odafigyelnek a szülők, tehát újra meg újra elő fogja venni a hiszti módszerét, ha akar valamit.”- magyarázza a szakember.
Ezt a fajta hisztit azzal lehet a legjobban kezelni, ha egyértelmű nemet mondasz és megvárod, amíg megnyugszik. Mindkét esetben érdemes később – amikor már mindenki kellőképpen lenyugodott- megbeszélni a történteket.
Következetlennek lenni
Te is biztosan voltál már úgy, hogy untad a hisztit és inkább engedtél a gyereknek, csak végre csend legyen. Olyan is előfordulhat, hogy a szülő megrémül gyermeke heves érzelmei, keserves zokogása láttán, ezért mindent elkövet, hogy mielőbb vége legyen.
Ilyenkor az a helyes, ha ott maradsz mellette, megöleled, de nem mész bele a játszmába.
Hisztire hisztivel válaszolni
Az a szülő, aki gyermeke hisztijeire kiabálással, kiborulással reagál, az pontosan ezt a mintát adja tovább gyermekének. A mi érzelmi mintáink, viselkedésünk lesz ugyanis az ő viselkedésének alapja is.
Ha a szülő belemegy a játszmába, elkezd érzelmi ping-pongot játszani a gyerekkel – jön a kiabálás, a büntetés, a vízzel lelocsolás-, a gyerek is egyre gyakrabban veszti majd el a fejét.
„A stresszhelyzet hatására a kortizol hormon szintje megemelkedik, és ha a gyermek nem leli meg azt a belső biztonságot, amelyben fokozatosan csökken a kortizolszint és megemelkedik a boldogságot adó oxitocin szintje, a stresszhormon szintje tartósan magas marad. Ilyenkor a gyermek bár látszólag jól van, valójában még mindig feszült, könnyebben kerül újra a hiszti állapotába vagy sírja el magát, kisebb attrocitásokra is agresszívabban reagálhat.”- magyarázza a pszichológus.
Feszült helyzetben ugyan nekünk, szülőknek is iszonyú nehéz megőrizni a higgadtságunkat – és nem is kell, hogy mi legyünk Buddha földi megtestesítői-, de érdemes megkeresni azokat a módszereket, amelyek segítenek csökkenteni a stressz-szintünket a rázós szituációkban. Mindenkinek más válik be: van, aki mozgással, van, aki jógával vagy zenehallgatással képes újra megteremteni a belső nyugalmát, de az is lehet, hogy neked arra van szükséged, hogy kiállj a teraszra és egy hatalmasat kiálts.