Úgy érzed szerencsés vagy, mert téged sosem közösítettek ki vagy csúfoltak gyerekkorodban? Vagy talán nem is érted, mi ebben a szerencse, hiszen örök életedben ez volt számodra a természetes? Sajnos nem mindenki mondhatja el magáról, hogy ekkora mázlija lenne – már ha egyáltalán ezt szabad ebbe a kategóriába sorolni. Mert tudod, néha csak ennyin múlik: mázlin. Azon, hogy annak a valakinek, akinek épp kedve van a megszégyenítésre, csúfolásra, idegen kifejezéssel élve bullyingra (tudjuk, hogy sokan megszóltok bennünket azért, hogy ezt a szót használjuk, de sajnos ez az angol kifejezés a legleíróbb ebben az esetben – A szerk.) te kerülsz-e aznap a látókörébe.
Nem kell valakinek ahhoz ténylegesen semmit sem csinálnia, hogy valamivel kapcsolatban ki tudják kezdeni a társai. És ez sajnos nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek világában is így van – gondoljunk csak a kollégák összesúgásaira, pletykáira bizonyos emberek háta mögött. A bullyingból pedig – úgy tűnik – nem akar kinőni az emberiség.
Pedig ha mindenki egy megszégyenített, cikizett, megalázott, bántott ember szemével látná a világot, talán nem így lenne. És ebben a mondatban a talán nagyon ki van emelve.
Épp ezért szeretnénk, ha velünk tartanátok erre a 12 perces utazásra és megnéznétek ezt az érzelmeket nem kímélő, egyedi perspektívát kínáló videót, amit Shane Koyczan amerikai költő jóvoltából láthattok.
ted.com
