Szivacsagyú gyerekeink az iskolában sokszor olyan „bemagolnivalót” kapnak, amit egyáltalán nem élveznek. De mi is a memoriter célja? Hogy fejlessze a memóriát, csiszolja a stilisztikai érzéket, és lehetőleg fontos gondolatokat vagy érzéseket ültessen el a kölkökben.

Az én fiam is folyamatosan magol valamit (verset, mondát, regényrészletet), amit a suliban adnak fel neki. Közben pedig folyamatosan bosszankodik, hogy – a szerinte száraz, unalmas, túl komoly és hosszú tanulnivalók helyett – mennyivel egyszerűbb, szórakoztatóbb és mégis hasznos részeket lehetne feladni. Amik szinte maguktól megmaradnak egy gyerek fejében! Amiket élveznének, és még tanulnának is belőle.

Össze is szedett erre néhány példát. Szerintetek van értelme kortárs és/vagy scifi memoritert feladni gyerekeknek, akik a jövőre készülnek?

Alsósoknak:

1) Logikai összefüggések. Mi mivel, hogyan függ össze?

„Az eredmény hibás lett egy nulla miatt,
a dolgozat egyes lett a hiba miatt,
a félévim hármas lett az egyes miatt,
az anyu meg mérges lett a hármas miatt,
az ajándék ugrott a méreg miatt,
és mindez egy semmi nulla miatt!”
Békés Márta: Egy nulla miatt (Iskolabolygó)

Ennek a párja, amit a felnőttek is ismerhetnek:

„Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!”
Angol népköltés (Károlyi Amy fordítása)

Miért jó? Mert fonalszerűen végigvezeti az ok-okozati viszonyt. Az első vers ráadásul az iskolások szemszögéből beszél. Ilyen képszerű módon is meg lehet fogalmazni, hogy a cselekedeteink hogyan hatnak az eredményre, és hogy a kis dolgoknak is lehet fontos következménye.

[cikk=45750]

2) Vicces matek. Hogyan számoljuk ki az átlagunkat?

„A szorzás tényezőiről
írtunk dolgozatot.
Nem is lett olyan rossz,
de azért jó se.
Hármas.
Ebben a félévben
ez már a negyedik.
De sem az anyu,
sem a Tünde néni
nem akarja elismerni,
hogy négy hármas
az ugyanannyi,
mint három négyes.
Hiszen a szorzás tényezői
felcserélhetők!
Ezt még én is tudom.”

Békés Márta: A szorzás tényezői (Iskolabolygó)

Miért jó? Ezt nem kell elmagyarázni. A számtani átlagot biztosan jól meg lehet tanulni belőle.

Felsősöknek:

Ezek látszólag hosszúak, de a fiamnak ezeknél hosszabbakat adnak fel, akár egy hónap tanulási idővel...

3) Az idő agyonütése egy szuper űrhajóban – azaz mit kezdjünk a szabadsággal?

„Most már ismét a létező legerősebb és legkülönösebb hajója volt a világon. Zaphod oda mehetett, ahová akart, azt tehette, amit csak akart. Babrált egy könyvvel, de aztán félrelökte. Már olvasta azelőtt.
A kommunikációs bankhoz sétált, és kikeresett egy párfrekvenciás vészhelyzeti csatornát.
Kér valaki egy italt? – kérdezte.
Ez neked vészhelyzet, apafej? – pattogott egy hang a Galaxis másik végéből.
Van ott egy mixer? – érdeklődött Zaphod.
Kopj le, és lovagolj meg egy üstököst!
Oké, oké – mondta Zaphod és lezárta a csatornát. Felsóhajtott és leült. Újból felkelt, és a komputermonitorhoz sétált. Megnyomott egypár gombot. Kis pacák kezdtek rohangálni a képernyőn, és elkezdték felfalni egymást.
Bumm! – mondta Zaphod. – Tyiűűűűű! Bajng, bajng, bajng!
Szevasz – köszöntötte vidáman, egy perccel ezután a komputer. – Három pontot gyűjtöttél. Az eddig elért legmagasabb pontszám hétmillió-ötszázkilencvenhétezer-kétszáz…
Oké, oké – mondta Zaphod, és kitörölte a képernyőt.
Megint leült. Játszani kezdett egy ceruzával. Lassan ez is veszíteni kezdett a varázsából.”
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak(28. fejezet eleje)

Miért jó? A fiam szerint sok olyan részlet van benne, amit a gyerekek viccesnek tartanak, és könnyen megjegyeznek. Azt pedig már ebben az életkorban sem árt megérteni, hogy a szabadság nehéz dolog (még ha tiéd a legjobb űrhajó, akkor is). Az ember nem feltétlenül tudja, mit csináljon. Célt adni saját magunknak: ezt is tanulni kell. (Felnőtteknek ugyanerről a témáról: Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől)

4) Beszélgetés az elektronikus ajtók és az őket használó űrlény között – nem mindegy, hogy beszélsz!

Trapp, trapp, trapp.
Iiiiiiii.
Örömömre szolgál, hogy szolgálataira lehettem.
Kuss!
Köszönöm.
Trapp, trapp, trapp, trapp, trapp.
Iiiiiiii.
Köszönöm, hogy boldoggá tett egy egyszerű ajtót.
Rohadjanak el a diódáid.
Köszönöm. Remélem, kellemes napja lesz.
Trapp, trapp, trapp, trapp.
Iiiiiiii.
Boldog vagyok, hogy kinyílhattam ön előtt...
Pofa be!
...és elégedett, hogy a jól végzett munka örömével záródhatok be ismét.
Azt mondtam: pofa be!
Köszönöm, hogy meghallgatott.
Trapp, trapp, trapp, trapp.
Hupp!
Zaphod abbahagyta a trappolást. Már napok óta trappolt az Arany Szív fedélzetén keresztül-kasul, de még egy ajtó sem mondta neki, hogy hupp! Teljesen biztos volt benne, hogy ezt nem is ajtó mondta. Ahhoz túl rövid volt, hogy ajtó mondhassa. Azonkívül nem is volt annyi ajtó. Mert úgy hallatszott, mintha százezer ember mondta volna hupp!, ami meglepő volt, ő lévén az egyedüli élőlény a hajón.
Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden(11. fejezet eleje)

Miért jó? Igen, ebben a részletben csúnyán beszélnek. Mégis a fiam fejből tudta és vidáman mesélte – szinte azonnal, ahogy elolvasta. És rendkívül élvezte a párbeszédet. Azt mondja, azért ajánlja, mert „buta, hülyülős”. Én meg azért ajánlom, mert sok mindent magába sűrít: hangutánzó szavakat, a mozgás és helyzetváltoztatás leírásának furcsa lehetőségeit, a robotok kommunikációját. Arról nem is beszélve, hogy segít elgondolkodni az udvariasságról és a magányról.

[cikk=44868]

A jövő iskolájában talán minden gyerek saját magának választhatna memoritert! És megindokolhatná, hogy miért is választotta épp azt. A többiek pedig elmondhatnák, hogy amit az imént hallottak, az miért tetszik vagy nem tetszik nekik, mit látnak meg benne, érdekes-e számukra. A jövő iskolájában számítana az egyéni ízlés, az önálló döntés, a vélemény, egymás meghallgatása, a beszélgetés.

Szerintetek? Van értelme kortárs és/vagy scifi memoritert feladni a gyerekeknek, akik a jövőre készülnek?