Brutálisan szókimondó vallomás a Stone Temple Pilots most elhunyt frontemberének exfeleségétől

Borítókép: Brutálisan szókimondó vallomás a Stone Temple Pilots most elhunyt frontemberének exfeleségétől Forrás: europress
Elmaradt tartásdíj, gyerekvédelmis óvintézkedések és más finoman szólva is kínos történetek olvashatók Mary Weiland levelében, aki szerint nem szabadna felmagasztalni a rock and roll drogfüggőségben és más betegségekben elhunyt nagyjait. Mivelhogy apaként tökéletesen diszfunkcionálisnak bizonyultak.

December 3-án holtan találták a turnébuszában Scott Weilandet, a Stone Temple Pilots korábbi frontemberét. A 48 éves énekes halálának közvetlen oka szívroham volt, a buszban kokaint talált a rendőrség. Scott közismerten drogfüggőséggel küzdött évtizedek óta, bár 2015 júniusában azt nyilatkozta egy interjúban, hogy 13 éve tiszta.

Scott volt felesége, Mary Weilandszókimondó írást közölt a hétfői, december 7-ei The Rolling Stone magazinban, amelyben arra kérte a közvéleményt, hogy ne misztifikálják túl volt férjének halálát, akit valójában a családja „már régen elvesztett”, és aki betegségei miatt apaként legfeljebb veszélyes tényező volt a gyerekei életében. Részleteket idézünk a vallomásból, amelyet az exmodell exfeleség a magazin szerint a 15 éves Noah és a 13 éves Lucy segítségével írt:

Scott Weiland nem 2015. december 3-án halt meg. (...) A fenti dátumot követően csak úgy áradtak a részvétnyilvánításokfelém és gyerekeim, Noah és Lucy felé, nagyon hálásak vagyunk ezekért és részben vigasztalóan is hatottak. De az igazság az, hogy a gyerekeim – sok más gyerekhez hasonlóan – már évekkel ezelőtt elvesztették az apjukat. December 3-án a remény volt az, ami végleg elveszett.


Nem áll szándékunkban alábecsülni Scott elképesztő tehetségét... Ezt már sokan voltak oly kedvesek és megtették. (...) De valakinek most már ki kell állnia és rámutatni, hogy igen, ez újra meg fog történni – mert olyan társadalomban élünk, amely lényegében ösztökél erre. Olvassuk a borzalmas koncertkritikákat, megnézünk videókat bukásokról, előadókról, akik még súgógépről is képtelenek leolvasni a dalszövegüket. És aztán rákattintunk a „kosárba” gombra, mert művészetnek számít az, ami valójában orvosi esetnek kellene, hogy számítson.(...)


Jóval azután is, hogy Scott és én szétmentünk, megszámlálhatatlanul sok órát töltöttem azzal, hogy lecsillapítsam a paranoia-rohamait, betuszkoljam a zuhany alá, beletöltsek egy extra adag kávét; mindezt annak érdekében, hogy meg tudja nézni Noah tehetségkutató műsorát vagy Lucy musicaljét. Ezek a rövid találkozások részemről kísérletek voltak arra, hogy a gyerekeimnek valami normálisra emlékeztető kapcsolatuk legyen az apjukkal. Bármi, ami ennél hosszabb lett volna, ijesztő és kellemetlen lett volna számukra. Annyit bajlódtam Scott többszörös, összetett betegségeivel, hogy magam is depresszióba estem; egyszer félre is diagnosztizáltak mint bipoláris depresszióst. Volt idő, amikor a Gyerekvédelmi Szolgálat nem engedte, hogy Scott magára maradjon a gyerekeivel.


Amikor Scott egy újabb kapcsolatba kezdett, reméltem, hogy ettől jobban lesz. Gyakran bátorítottam, hogy ismerkedjen meg egy „normális” lánnyal, aki maga is anya, akinek van energiája – nekem már nem volt több – szeretni őt. Ehelyett amikor újra megnősült, a gyerekek le lettek cserélve. Nem kaptak meghívást az esküvőre; gyakran elmaradtak a gyerektartási díjról szóló csekkek. (...) Nem azért írom le mindezt, hogy ítélkezzem, hanem azért, mert ön, aki ezt olvassa, biztosan ismer legalább egy hasonló helyzetben levő gyereket. Ha ez így van, kérem, nézzen szembe a tényekkel. Ajánlja fel, hogy elkíséri az első báljára, tanítsa meg focizni. (...)


Noah és Lucy sosem vágytak arra, hogy tökéletes apjuk legyen. Csak reménykedtek benne, hogy talán egy kicsit jobban fog igyekezni. (...) A gyerekeknek az kell, hogy jobbra forduljanak a dolgok, nem az, hogy minden tökéletes legyen. A Scottba vetett reményünk elveszett, de még mindig van remény mások iránt. Legyen ez az első eset, amiből nem csinálunk dicsőséges tragédiát, nem emlegetjük a rock and rollt és a démonokat, amelyeknek mellesleg egyáltalán nem kellene a rock and roll velejáróinak lenniük. Nem akarok látni hervasztó pólókat sem 1967–2015 felirattal – a pénzből inkább menjenek együtt meccsre vagy vegyenek fagyit a gyerekeknek.


Bár Scott Weiland a Stone Temple Pilotsszal vált ismertté, éveken ét sikerrel folytatódott a karrierje a Velvet Revolver nevű "supergroup" énekeseként is, amelyet többek közt a Guns N' Roses néhány tagjával együtt alapított. Az utóbbi években aThe Wildabouts nevű zenekarával lépett fel, velük koncertezett volna a halála napján is.

Scott háromszor nősült; második házasságát Mary Forsberggel családon belüli erőszak-vádak, különélési kísérletek és egyéb változatos drámák tarkították.